Budapest, 1972. (10. évfolyam)

8. szám augusztus - Medveczki Ágnes: Budapest közlekedése — múzeumban

Akkumulátoros autóbusz (1914) modell Sztrájkoló villamosvasúti dolgozók Kalauznők (1914) fővárosunkban a lóvasút — az egyetlen margitszigetit kivéve, amely 1928-ig közlekedett a sziget árnyas fái alatt. A kiegyezést követő időszakban Pest és Buda fejlődése új lendületet kapott. 1870-ben létrejött a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, amely már 1871-ben pályázatot hirdetett Pest és Buda szabályozására. A városfejlesztés, új utak építése mellett a közlekedés fejlesztésének elősegítése is a Közmunkatanács feladataihoz tartozott. Mozgó képlift mutatja be azokat a létesítményeket, amelyek a XIX. század végéig hozzájárultak a fővárosi közlekedés fejlődéséhez: a Sugár utat (Népköztársaság útja) — a Közmunkatanács egyik legjelentősebb alkotását —, az épülő Dunapartot, a főváros nagyvasúti pályaudvarait, Pest első aszfaltozott utcáját, a Hatvani utcát (a mai Kossuth Lajos utca), az épülő Nagykörutat és a Dunahidakat. Pest, Buda és Óbuda egyesítése, az egységes közigazgatású főváros megteremtése közlekedési szempontból is óriási jelentőségű volt; ezért kapott helyet a Közlekedési Múzeumban az egyesítést kimondó 1872: XXXVI. tc. felnagyított fotója is. A nagyvasutaknál oly fontos gőz-vontatás a városi közlekedésben elsősorban az elővárosi és a különleges vasutaknál kapott szerepet. A Sikló, amelyet 1870. március 2-án nyitottak meg, a budai Várhegyre irányuló forgalom gyors lebonyolítását szolgálta. A 90 m-es pályán a tiszta menetidő mindössze fél perc volt. Elsősorban a kirándulóforgalom lebonyolítására épült 1874-ben a gőzüzemű fogaskerekű vasút. Pályáját 1890-ben hoszszabbították meg a mai végállomásig. Budapest elővárosi vasútjai is „gőzerővel" épültek. Az első vonalak 1887—88-ban készültek el: asoroksár—haraszti, a cinkotai, a szentendrei, valamint a lőrinci keskeny nyomtávú vasút. A HÉV-hálózatát az 1910-es években alakították át villamosüzemre. Egy eredeti elővárosi mozdonyt is őriz a múzeum: a látogatók megtekinthetik a „Haraszti" gőzöst, amely a dunaharaszti vonalon közlekedett. Fővárosunk közlekedésének történetében még egy helyen találkozunk a gőzerő alkalmazásával. Ma már kevesen tudják, hogy a Rókus kórháztól a kőbányai temetőig gőzvontatású városi vasút közlekedett 1891-től 1893-ig. Ezen a vonalon emeletes kocsik is jártak, amint azt az egyik tabló mutatja. A villamos vontatás igen korán jelentős szerepet kapott a városi közlekedésben, jócskán megelőzve a nagyvasúti villamosítást. Budapesten 1887. november 28-án gördült először végig a próbavasút almazöld kocsija keskeny nyomtávú pályáján a Nagykörúton, a Nyugati pályaudvar és a Király utca között. Két évvel később, 1889-ben már megnyílt a két első vonal; az egyik július 30-án a Stáczió (a mai Baross) utcában, a másik szeptember 10-én a Podmaniczky (a mai Rudas László) utcában. Ha figyelmesen megnézzük a múzeumban kiállított villamoskocsit, amely a Stáczió utcai vonalon közlekedett, feltűnik, hogy nincs a tetején áramszedő. A főváros belterületén ugyanis — városszépítészeti okokból — ún. alsóvezetékes rendszerrel épültek a villamosvasútak. Az egyik sínszál alatti betoncsatornában levő áramvezető sínen csúszott végig a villamoskocsi áramszedő hajója. Mindkettő eredetiben tanulmányozható! 24