Budapest, 1972. (10. évfolyam)

8. szám augusztus - Jemnitz János: Vámbéry Rusztem

Jemnitz János VÁMBÉRY RUSZTEM Születésének 100. évfordulójára Élete úgy indult, hogy minden nehézség elhárul útja előtt, nagyszerű tudományos karriert fut be. Vámbéry Árminnak, a világhírű orientalistának fia; s már a születésénél szellemi és politikai hírességek, nagyhatalmú dinasztiák keresztapáskodtak. A humanista jogász 1896-ban ügyvédi oklevelet szerez. Rövid ideig az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályán dolgozik; kiváló kriminalista, tudományos munkákat jelentet meg. 1901—-1915 között már a budapesti egyetemen a büntetőjog tanára. Az egyetemi-tudományos és egyúttal államipolitikai karriert azonban csakhamar zavaró mozzanatok felhőzik. Vámbéry nem volt szobája falai közé zárkózó tudós. Társadalmi elkötelezettségét mutatja, hogy a Jászi Oszkár vezette Társadalomtudományi Társaság tagja és a Huszadik Század cikkírója lett. Az maradt azután is, hogy a Társaságban a jobb- és baloldal között bekövetkezett a szakadás, s a Huszadik Században a radikális polgári demokraták ugyanúgy megszólalhattak, mint a szociáldemokraták és a szindikalisták. 1913-ban állami-igazságügyminisztériumi posztját (táblabíró volt) feladja. Radikalizmusa elmélyül. 1918-ban a Nemzeti Tanács tagja; majd a Tanácsköztársaság idején nyilvános rendes egyetemi tanárnak nevezik ki, amit azután a győztes ellenforradalom von vissza. A bírói-törvényhozói karrier után az egyetemi pályafutásnak ily módon a győztes ellenforradalom vetett véget. Noha Vámbéry nem volt kommunista, sőt, szociáldemokrata sem — a fehérterror rendszere nem bírta el, hogy a budapesti egyetem tanári székéből kritikus, radikális gondolatokat terjesszenek. A professzori székből eltávolított tudós rövidesen mint a nagy politikai perek vádlottaínak védője terelte magára a figyelmet, s az akkori Magyarország politikai hatalmasságainak, jobboldali sajtójának gyűlöletét. Védő volt a nevezetes „népbiztos" perben, 1920-ban; Károlyi Mihály jogtanácsosa az 1920-as években; védte Rákosi Mátyást, védett szociáldemokratákat, kevésbé emlékezetes nevű kommunista és más felfogású politikai vádlottakat, köztük a korszak legnagyobb proletárköltőjét: József Attilát. Ahogyan azonban egyetemi karrierjét az ellenforradalom derékba törte, ügyvédi munkásságát is lépten-nyomon nehezítették. Eljárásokat indítottak ellene; mígnem Magyarország további fasizálódása idején az Ügyvédi Kamarából is kizárták. Vámbéry azonban már régóta nem elégedett meg azzal, hogy pusztán a bíróság előtt, a bírói székből vádolja — ahogyan ő nevezte — az ,,ó-konzervatív" magyar kormányzati rendszert. 1925-ben újjászervezte a híres Huszadik Század folyóiratot, amely részint az ő szerkesztésében jelent meg. Emellett a szociáldemokrata párt lapjában, a Népszavában jelentek meg rendszeresen tárcái; de írt a kritikai szellemű polgári lapokba, a Pesti Naplóba is. Nem tért ki az elől sem, hogy olykor a nagy elterjedtségű polgári lapoknak, így az ,,Az Est"-nek ís interjút adjon, ott is megszólaljon — csakhogy a kormányt eredményesebben bírálhassa, szava szélesebb körben terjedjen. Vámbéry eszmei arculata Már eddigi életpályája, szereplése alapján is felvethető: polgári politikus volt-e, szociáldemokrata, vagy kommunista szimpatizáns! Hol lehet politikailag s ideológiailag kijelölni a helyét? Vámbéry esetében nem lehet egyértelmű meghatározást adni. Életútja során az előjelek, hangsúlyok maguk is változtak. Kezdetben inkább radikális polgári demokrata; később azonban szocialista felfogása feltétlenül megerősödött. Jobboldali ellenlábasai kommunista-barátnak vélték, ő magát Károlyi hívének tekintette; de Károlyit egy időben bírálta, amiért szerinte túl messzire ment a kommunistákkal való szövetségben. Károlyi viszont éppen azért élt vele szemben fenntartásokkal, mert ,.egyszerű" szociáldemokratának tekintette; márpedig a szociáldemokratákat ekkoriban MacDonald mércéjével becsülte fel, úgy vélte, hogy opportunizmusuk miatt mindig készek engedni a szocializmus programjából. Vámbéry kétségtelenül nem volt sem kommunista, sem szociáldemokrata, ha az ellenforradalmi bíróság előtt védte is őket; politikailag alkalmasint együttműködött szociáldemokratákkal — lapjaikban írt —, vagy olykor kommunistákkal is — mint azt a Madzsar József szerkesztette Társadalmi Lexikon esete példázza. Nem tartozott azonban egyik párthoz sem, s erről ő maga így írt éppen Károlyinak, politikai múltját és felfogását jobban tisztázandó: ,,'Téves ama feltevésed, hogy én szociáldemokrata vagyok vagy voltam. Mint tudománnyal foglalkozó ember, érthető okokból semmiféle dogmatikus pártprogramba nem tudtam beilleszkedni, s a budapesti Népszavába nem mint a párt tagja, hanem azért írtam éveken át, mert máshol nem volt módom kellemetlen igazságokat elmondani."! S a Népszava éppen azért adott helyet Vámbéry cikkeinek, hogy ezeket az igazságokat elmondja. Ezért írta a Népszava 1932-ben, Vámbéry 60. születésnapját üdvözölve: ,,A Vámbéry név Európaszerte. . . elismerést szerzett a magyar kultúrának. Az a Vámbéry Ázsia titkaiért vállalt szenvedést. . . A másik Vámbéry köztünk él, harcosan, keresve nem Ázsiát, hanem Európát és abban is a magyar népet".2 Vámbéry és a magyar szociáldemokrata párt egymásratalálása azonban korántsem volt teljes. A párt vezetői Vámbéryt értékes, segítőkész alkalmi vendégnek, nagytudású munkatársnak tekintették; s Vámbérynak ugyancsak megvoltak a maga fenntartásai a magyar, sőt a külföldi pártvezetőkkel szemben. Néhány évvel később, részben Mac-Donald és politikai elvbarátainak kormánypolitikájáról, valamint magyarországi tapasztalatairól szólt Károlyinak írott, fentebb idézett levelében, hogy ti. a háború idején az Egyesült Államokban megindított új magyar demokratikus mozgalom „éppen a szociáldemokraták jellemtelen kompromisszumaival szemben új utakat keres az Internacionálék egy esetleges szintézisében". A már idézett sorok is, úgy hisszük, messzemenően bizonyítják, hogy Vámbéry ugyanúgy nem tekinthető a két világháború közötti időszakban sem egyszerűen polgári politikusnak (mégcsak a haladó radikális polgárok nézeteit hirdető politikuspublicistának sem, ahogyan azt Sándor Pál posztumusz, Vámbéry Rusztem születése centenáriumának szentelt nagyon szép, tartalmas cikkében a Népszabadságban állította), mint Károlyi. Még akkor sem, ha Károlyi ez időben valóban a kommunistákkal fogott össze, Vámbéry pedig a szociáldemokratákkal. E korban a felvilágosult „radikális" értelmiségiek, így a magyar oktobristák közül töb-1 Vámbéry Rusztem 1943. február 1-i levele Károlyi Mihályhoz. Párttörténeti Intézet Arch., Károlyi Mihály fyQitemény. * Népszava, 1932. március 1. 20