Budapest, 1972. (10. évfolyam)

8. szám augusztus - Gábor István: Egy régi épület új élete. A Nemzeti Zenede

Reneszánsz vörösmárvány faragások (1480-as évek) Gótikus címertárcsa töredék öntetű, XIII. századi kultúrrétegekben ülnek. Ettől az épülettől valamivel délebbre, a hajdani Udvarlaki őrség épületének északkeleti sarka alatt felszínre került egy, a régebbi várfalhoz csatlakozó építmény is. Maga a lelőhely — az újkori királyi istállókterülete — a középkorban a gótikus királyi palota előtere volt. Ezt a területet — a budai polgári város és a királyi palota térközét — „area amplissima", vagyis legtágasabb tér, máskor „theatrum arcis", várpiac néven említik a középkor forrásai. Ezen a várpiacon inkább lovagi játékokat, lovastornákat, baj vívásokat tartottak; mégis ezen a nagy várpiacon fejezték le 1457 márciusában Hunyadi Lászlót. A kivégzés színhelyéül László király s Garai nádor azért választották ezt az — inkább a palotához, mintsem a városhoz tartozó — területet, mert a budai polgárok s a külvárosokban lakó magyar szőlőművesek haragjától, zendülésétől tartottak. (Ami egyébként nem is maradt el.) A korabeli forrásokból tudjuk, hogy a várpiacon végbement kivégzést a fiatal László király és Garai nádor meg az udvar Zsigmond király Friss palotájának ablakaiból, erkélyéről nézték végig. Amúgy ezt a térséget, ahonnan most a pompás kőfaragványok előkerültek, cirkuszi játékok, lóversenyek céljaira használták. Galeotto, Mátyás király történetírója s udvari humanistája 1485 körül írja, hogy több ezer ember — köztük ő maga is — itt nézte végig azt a lovas párviadalt, amelyet Mátyás király vívott a cseh Holubár vitézzel. Megesett, hogy ugyanezen a lóversenytéren oroszlánok felvonultatásával gladiátorjátékokat is játszottak. Karusszeleknek, komoly és olykor tréfás, karneváli bajvívásoknak is ez volt a színhelye. Mátyás és Beatrix királyné 1476. évi esküvője alkalmával ezen a téren vívták a lovagok tornáit. Ezek a párharcok oly soká tartottak, hogy a — nem egyszer véres — műsor az éjszakába nyúlt. Hans Seybold, az ünnepségeken résztvevő bajor úr feljegyezte: kemény tél volt, december vége; Mátyás, hogy lovagjai lássanak s melegedjenek is, a küzdőtéren máglyákat rakatott. Feljegyezték azt is, hogy Mátyás király ugyanezen a téren állíttatta fel ártatlanul megölt testvérének, Hunyadi László főkapitánynak emlékszobrát. A háromablakos szobormű bronzfiguráit utóbb Szulejmán szultán Konstantinápolyba szállíttatta, ahol fel is állították a szoborcsoportot. Ám azokat utóbb — egy janicsárlázadás alkalmával — teljesen megsemmisítették. A most felszínre került középkori emlékanyagnak — sajnos — nincs olyan darabja, amelyet ehhez a közelében állt szoborműhöz kapcsolhatnánk. Úgy látszik, az ismertetett kőfaragványokat 1686 után kivétel nélkül a rombadőlt, kiégett gótikusreneszánsz palota romjaiból hordhatták ide, mint törmelékanyagot, feltöltés végett, z. I. Antikizáló falpillér fejezete 19