Budapest, 1972. (10. évfolyam)

8. szám augusztus - Gábor István: Egy régi épület új élete. A Nemzeti Zenede

ÚJONNAN FELTÁRT RÉGÉSZETI EMLÉKEK Szintsüllyesztés a régi királyi istállók helyén (Szemenyei Tivadar felvételei) Abudavári királyi palota istállóit a XVIII—XIX. században építették. Az istállókat magába foglaló barokk kori épület az 1944/45. évi ostromkor annyira megrongálódott, hogy romjait a háború után eltakarították. A közelmúltban megkezdték az istálló területének — tehát a hajdani királyi palota északi előterének — süllyesztését. Ezen a területen a jelenlegi utat arra a mélységre süllyesztik le, ahol a középkor emberének járószintje volt. A bontási munkákat, a feltöltési anyag elhordását a Budapesti Történeti Múzeum régészei hónapok óta figyelemmel kísérik. A XVIII. században ide hordott betöltési anyag zöme Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás budai palotájának romanyagából származik. Ebből a betöltésből számos értékes gótikus és reneszánsz stílusú kőfaragás került napvilágra. Ezek sorából kiemelkedik egy vörösmárványból faragott, reneszánsz stílusú ajtókeret kő; Mátyás palotájának valamelyik ajtóeleme. Fegyverekkel — íjjal, bicellumnak nevezett kétélű fokossal, tegezzel — és gránátalmák motívumaival díszítették. Alighanem ugyanehhez az 1470/ 80-as évekből származó díszajtóhoz tartozott az a tojássormotívumokkal ékes faragás, amelyet a mai járószint alatt öt méter mélyről emelt fel a markológép. Egy másik értékes lelet a budai reneszánsz-emlékekben eddig ismeretlen, azoktól elütő édesvízi mészkőből faragott fél-oszlopfő. Amennyiben valóban XV-XVI. századi darab (ezt igazolná az a mélység és réteg, ahonnan felszínre hozták) és nem későbbi korból való utánzat, akkor legközelebbi rokonait a Mediciek firenzei palotájában találjuk meg. Ugyaninnen került elő egy vörösmárvány báboskorlát-töredék is, szintén a Mátyás—Beatrix palota hírmondója. Nagyjából egyidősek ezekkel a reneszánsz stflű kőfaragványokkal az itt talált későgótikus faragványok is. A négy igen nagyméretű homokkőből faragott ív-indító gyámkő felületét gazdag — lecsonkolt faágakat ábrázoló — faragás borítja. Hazai anyagunkban ezek is teljességgel társtalan darabok. A leletek sorát két kisebb töredék gazdagítja; az egyik egy lombdíszes, áttört faragású kőcímer töredéke, a másik egy sodronyinges, páncélos vitéz-szobor alakjának törzse. Ágyúgolyók, középkori edénytöredékek, üvegek, középkori import porcelántöredékek gazdagítják az eddig megtalált leletegyüttest. Ezeknél a kőfaragásoknál még érdekesebb az, hogy a területen előkerültek egy forró mészhabarcsba ágyazott, öles kőfal maradványai is. Ez az épület a gótikus királyi palota előterében állt. A hatalmas épület romjait 1687 januárjában még térképére rajzolta Joseph de Hauy császári hadmérnök, Buda első felmérője. (Az ő felmérése szerint ennek a most megtalált középkori épületnek mérete 25x12 méter volt.) Régészeink megfigyelték, hogy ennek a középkori épületnek alapfalai egy-Faágakat ábrázoló késő gótikus gyámkőpár darabja 18