Budapest, 1972. (10. évfolyam)

1. szám január - Nádass József: Terek

újabb darabjai A,.Budapest" 1971. májusi számában beszámoltam azokról a hatalmas középkori romokról — az egykori Budaszentlőrinc maradványairól —, amelyeknek részleges feltárásán évek óta dolgozom. A munka során legújabban — 1971 nyarán és őszén —, számos középkori kőfaragványon és érem- meg cserépedény-leleten kívül, felszínre került a hajdani itteni kódex-könyvtár hírmondója: két pompás bronz könyvsarok. A csatornákkal s vfzvezetékkel ellátott kolostor romterületén találtunk egy ólomcső-töredéket is. (Ez a gótikus ólomcső azért nevezetes, mert hazai régészeti anyagunkban a középkorból csupán a budai Várpalota területén találtak hasonlókat.) Művészettörténeti szempontból messze kimagaslik a leietek közül a faragott kövek egy csoportja; Remete Szent Pálnak — a pálosrend védőjének — egykoron itt őrzött koporsótöredékei ezek. Az ókeresztény szentet, annak állítólagos test-ereklyéjét 1381-ben Nagy Lajos király szerezte meg Velencéből. A szent koporsóját 1486 és 1492 között Dénes pálosrendi barát, későgótikus plasztikánk egyik nagy mestere faragta meg vörösmárványból. A török által is megcsodált, majd 1526 után szétzúzott pompás vörösmárvány koporsónak egy nagyobb darabját — Szent Pál mennybevitelének reliefjével — még 1846-ban Henszlmann Imre találta meg e romterületen. A töredék azóta is későgótikus szobrászművészetünk egyik kimagasló darabja. A most megtalált vörösmárvány faragvány töredékek közül az egyik szakállas, glóriás, királyi ornátusba öltözött férfialakot ábrázol. Kezében jogar. A többi töredék a hatalmas vörösmárvány sírládának architektonikus eleme. A most megtalált glóriás, koronás férfialak — egyes művészettörténészek szerint az atyaistennek, mások szerint a pálosok rendi szentjének. Nagy Lajos királyunknak ábrázolata — művészi megmunkálás dolgában egyáltalán nem marad el a régebben ismert Szent Pál mennybevitele-jelenet mögött, sőt bizonyos kvalitásaival meg is haladja azt. Mindenesetre olyan darab, amely nélkül XV. századvégi műrészetünkről beszélni többé nemigen fogunk. E töredékes műremek fényképeit elsőként a „Budapest" olvasóinak nyújtjuk át. A több hónapos feltárási munka során sikerült tisztázni azt, hogy: 1) az 1300-as években épített kolostor építése előtt e területen már állt egy korábbi, talán XII. századi építésű, egyhajós templom; 2) a Mátyás templommal vetekvő méretű háromhajós, kéttornyos templomtól északra helyezkedett el a 40x10 méter méretű. Szent Pál remete testét őrző kápolna, a XIV—XVI. század híres búcsújáróhelye; 3) e kápolnához tapadt a hatalmas, XIV. századi építésű törzsmonostor, egyenkint 40x10 méter alapterületű szárnyaival; 4) két lejáratát is megtaláltuk a monostor ama — igen hatalmas méretű — kő- és téglaboltozatú pincéjének, ahová barátjával, Gergely pálos perjellel együtt „lelkét üdíteni" Mátyás király is nem egyszer lejárt. A Fővárosi Műemlékfelügyelőség s a Pilisi Állami Parkerdő Gazdaság — a további feltárások s a helyreállítás idejére — bekerítette a hatalmas kiterjedésű romterületet, s a közeljövőben elkészítik a romkert bemutatásának tervdokumentációját. Z. L. 37 Részlet Dénes, pálos szobrász most megtalált dombormű töredékéből. Bakos Margit felvétele.