Budapest, 1972. (10. évfolyam)

1. szám január - Nádass József: Terek

XIII. századi ülőfiilkék egy budavári kapualjban A közelmúltban költözött el az Országos Műemlékfelügyelőség az i., Dísz tér 4—5. sz. épületből. Dísztelen kapualjában kisebb vésési munkákat végeztek s ennek során kiderült: műemléki hatóságunk hajdani székházának kapualja — anélkül, hogy erről bárkinek is fogalma lett volna — a budai vár híres ülőfülkéi közül a legszebbeket rejtegeti! Az ülőfülkesort, a háromkaréjos szediliákat gyönyörűen helyreállították. A városmúlt szakkutatói megállapították, hogy az ülőfülkesort — műformáinak vallomása szerint — még a városalapítás első periódusában, a XIII. század derekán építették. Stílusjegyeihez legközelebb a Mátyás-templom építésének első periódusából származó faragványok állanak. Főcéhmesterliől ipartársulati elnök 1871-ben lépett életbe a céhek eltörléséről szóló törvény. Pfeiffer Jánosnak, a budai mészáros-céh főmesterének jutott az a feladat, hogy a tatárjárás óta működő budai mészáros-céhet átvezesse az új formák közé. így lett az utolsó céhmester az első ipartársulati elnök 1871-ben; majd 1882-ben, a második ipartörvény értelmében, az első mészáros ipartestületi elnök. Pfeiffer János keze alatt sok kiváló hentesmester nevelkedett. Ősei akkor jöttek Budára, amikor 1686-ban visszafoglalták a töröktől a várat és a várost. Valamennyi európai országból harcoltak itt katonák, akik közül sokan telepedtek meg a hadjárat befejeztével Budán és Pesten. így született a két városban egy új, vegyes nemzetiségű telepes polgárság, mely később teljesen elmagyarosodott. Közel a Duna partjához, a Bécs felé vezető régi római hadiút mentén, Újlak néven is keletkezett egy új telep. Lakosai között első volt egy hajdani ezredsípos, aki beosztása után kapta a Pfeiffer nevet. Kis házacskát épített a Bécsi út sarkán Pfeiffer János, a Zápor-patak mellett, azon a telken, ahol később — az ezerhétszázas évek elején — az újlaki plébániatemplom épült fel. Újlak polgárai elsősorban szőlőműveléssel és borkereskedéssel foglalkoztak; főleg a Felvidékre és Lengyelországba szállítottak. így a Pfeiffer-család is rövidesen jobb anyagi körülmények közé került. Már a második nemzedék egy fogadót nyitott a Bécsi út mentén. Régi szokás szerint a vendégfogadás mellett mészárosok is voltak; a „Pfeiffe" („Síp") fogadóban rendszeresen mértek húst is. A család valamennyi tagja borkereskedéssel, szőlőműveléssel, mészárossággal és bognársággal foglalkozott, és mindenkor volt egy kádármester is közöttük. Ez a családi szövetkezés teremtette meg annak a lehetőségét, hogy egyre inkább önellátók legyenek. A lengyelek és oroszoka XVIII.sz.-ban csak magyar bort vásároltak — elsősorban Tokaj-vidékit, illetve budait —, amit Lembergben, a különféle magyar borkereskedésekben árultak hordószámra. A bor útvonala a Hernád völgyén át, Kassán keresztül vezetett. A Pfeiffer-család is tulajdon kocsijain szállította lembergi házába a bort. 1828-ban született Pfeiffer János, a későbbi céhmester, ősei nyomdokain haladt, amikor átvette a szőlőbirtokot és a külföldi borkereskedést. Hagyományos szokás szerint a budai mészáros céh ládája előtt esküvel fogadta a céh vénei előtt, hogy mindenkor tisztességgel és becsülettel helytáll a munkában és megvédi a céh becsületét. Az ifjú így azon céh tagjai közé került, mely 1270 körül IV. Bélától nyerte első céhlevelét. Mivel fennállott a „mesterfia jog" — a mester fia örökölte a jogot —, Pfeiffer János nagyon fiatalon céhtag lett. A szabadságharc kitörésekor Újlak németajkú polgárai magyar szívvel siettek a zászlók alá. Pfeiffer János az aradi vár tábori mészárosa lett. A világosi fegyverletétel után visszatért Újlakra; innen, büntetésből, besorozták az osztrák seregbe. Ezek az idők megviselték őt is, a birtokot is. Szőlői jóformán teljesen tönkrementek.Később Monoron, Pótharasztján és Pusztaszentlőrincen bérbevette a Patay-család 1000 holdas birtokát, s nagyarányú marhahizlalásba kezdett. A hízott marhákat minden tavasszal Bécsbe szállította gulyaszámra. Újlaki házukban rendbehozatta a pintérműhelyt, és újrakezdte a lengyelhoni borkereskedést is. 1867-ben az ősi budai céh őt választotta főcéhmesterré. Pfeiffer János egész életében magyar ruhát, magyar bajuszt viselt. Ő vezette be céhénél a magyar nyelv használatát. Tisztes mester és kereskedő volt, Buda városának választott polgára, majd 1871-től Buda és Pest egyesített városok fővárosi bizottsági tagja. 1899-ben halt meg, hetvenhét éves korában. Munkásságával megalapozta a budapesti hentes és mészáros ipar hírnevét. Jó barátságban volt Gundel Jánossal; számos későbbi híres hentesmester től'e tanult mesterséget és becsületet. Szepessy Géza muzeológus, Várpalota 38