Budapest, 1972. (10. évfolyam)

8. szám augusztus - Fekete Gábor: Fővárosi őrjárat IV.: Boldog kerület? (A II. kerületről)

A Mártírok útja A Römer Flóris utca A társasház-lakó is — lakos A kerület tekintélyes részét alkotó agyagos talajú dombvidék nemcsak a vizet nyeli, hanem a pénzt is. A felszabadulás előtt itt nem sok gondot fordítottak a talajvíz-elvezetésre, s az elszivárgók rendszerét, a támfalakat azóta kellett és még kell is folyamatosan pótolni; a pesti síkság a csúszós, örökösen mozgó talajnak ilyesfajta hátrányait nem ismeri. Egy másik különlegesség: a nagy kiterjedésű, népes budai kerület mindmáig híján van tömeges állami lakótelepi építkezésnek. Igaz, 1966—1970 között négyezer lakást húztak fel a városrészben, de zömmel társasházakban. Üzlet, óvoda, bölcsőde és más járulékos létesítmény „nem járt" a beköltözőknek. Nyomban hozzá kell tenni, hogy a társasház-lakások többségét nem a legtehetősebb, kitűnő körülmények és kereseti lehetőségek között élő családok vették birtokukba; a tizenkét lakásos családi házaknál — ha garázszsal épültek is — meglehetősen kevés személygépkocsi található." Annál több gyermek. A lakóktól legtöbbször anyagi teherbírásuk maximumát, komoly áldozatot követelt a családi otthon megteremtése, a négyszögölek 1500 —2000 forintos ára. A lakosok száma tehát nő, a Mártírok útja egyik oldalán is, amely jellegzetesen „pesti városrész", s különösen a másik oldalán, amely viszont hamisítatlan Buda. Ezzel együtt az ellátatlan házak, utcák, övezetek száma is emelkedik. Nyomban felmerül a kérdés, hogy a többi között hogyan is gondoskodhatna üzletről a tanács a csillagászati öszszegű telkeken? Sehogyan, ha csak úgy nem, hogy a társasházak földszintjére betársulna. Csakhát a lakástulajdonosok nem szívesen fogadnak be házukba közértet, zöldségboltot, fodrászt, patyolat-fiókot s inkább a szomszéd társasházat javasolják e célra. A tanács az utóbbi hónapokban a sarkára állt: a közösség érdekében addig nem ad ki építési engedélyt társasházakra, amíg a tervek nem szorítanak helyet bennük egy üzletre valónak. Kényszerű, de helyes módja a kereskedelmi hálózat fejlesztésének, élhetnének vele más kerületek társasház-övezetei is. Egyébként régóta tervezik a kerület első OTP lakótelepét, 3300 családi otthonnal, a Csatárka út—Törökvész út környékén. E terveket vegyes érzelmekkel fogadják a II. kerületiek, s a szakemberek is. A lakosok azért, mert attól tartanak, hogy az építkezés, a zaj, a forgalom, a „benépesülés" a zöldövezet áldásainak egycsapásra véget vet. A szakemberek azért, mert az átriumos kiképzésű, teraszos, kettő-négy szintes lakó-sorházak terveit irreálisnak tartják, hiszen egy-egy lakás költségeit itt már ma 600— 800 ezer forintra becsülik. Amenynyire indokolt, hogy a szemgyönyörködtető, reprezentatív környéknek részt kell- vállalnia a budapesti lakásínség enyhítésében, annyira tény az is, hogy a teljesen hiányzó alapközművek létesítése nem olcsó mulatság. Különösen, ha a közművesítés különcködő tervekkel, túlzott építészeti fantáziával párosul. Talán mégiscsak lehetne módot találni viszonylag olcsóbb lakásoképítésére olyanformán, hogy a táj szépsége se szenvedjen kárt. Lehetséges, hogy ezeket a módokat most tanulmányozzák, ezért is húzódik a lakótelep kivitelezése. „Kettő per a" Huszonkét év távlatából is nehéz elfogadható magyarázatot találni arra, hogy miként került a Krisztinaváros, a Pasarét, a Rózsadomb, a Mártírok útja „előkelő" családjába, milyen alapon robbant be életébe a „szegény" falusi rokon, amely a keresztségben a „kettő per a" nevet kapta. A „nagybudapestesítéssel" a II. kerülethez csatolták Pjesthidegkút, Ady-liget, Remetekertváros környékét, s ez az integráció előnyére vált ugyan a kerület amúgy is híres szépségének, viszont a tanácsi kincstárat alaposan próbára tette. Kétségkívül megállapítható, hogy a szegény rokont azóta befogadta a család, s hogy mást ne mondjunk, maga a tanácselnök is hadat üzent a Budapest térképek „II/A" jelölésének; még formai megkülönböztetésére sem hajlandó. Nincs baj a tartalmi egyenjogúsággal sem; hosszú esztendők áldozatos munkájával — 70 kilométeres csőhálózat megépítésével — az idén fejezik be az ivóvíz-vezeték offenzívát a hidegkútiak részére. Aki ismeri fővárosunk közművesítésének mai gondjait, az tudja, milyen nagy szó ez. Kapott Pesthidegkút nemrégiben körzeti szakosított orvosi rendelőt is, ez megint nem kicsiség. Röntgenre, EKG-vizsgálatra, fogászati rendelésre, laboratóriumi szakvizsgálatokra nem kell többé 13 kilométert utazni a Moszkva térig. Közvilágításból, autóbuszközlekedésből — sajnos, a taxiforgalomból is —, kereskedelemből és a városiaso-7 Társasházépítkezés a Rózsadombon