Budapest, 1972. (10. évfolyam)

7. szám július - Thurzó Gábor: A hetvenéves Illés Endréről

Ballá Demeter felvétele Thurzó Gábor A hetvenéves Illés Endréről 20 Jelzők, megközelítések Ha most — fáradhatatlanul tevékeny hetvenedik születésnapján köszöntve — gyorsan összeszedném a jelzőket, megközelítéseket, melyeket Illés Endréről írtak (köztük a magaméit is), ilyeneket találnék: Éles. Hideg. Pontos. Mint a rézmetsző tűje. Kegyetlen. Irgalmatlan. Leleplező. Novellái — boncterem, ahol eleveneket boncolnak. Anatómia-órák, melyeken egy ideget preparálnak ki, egy izmot különítenek el. Minden mondata a közölnivaló végleges, egyetlen lehetséges megfogalmazása. Érzékeny. Sőt — finnyás. Némi fanyalgással — presziőz. Egy pillanatra sem engedékeny. Mindig a lényegest keresi, és addig le nem írja, amíg azt az egyetlen jelzőt, mondatot, telibetaláló szót meg nem találta. Kéziratai — én nem láttam, bennfentesek igen — zöld tintával írt jelzőtornyok. Nem rögtönöz, nem ragadja el az ihlet — az egyetlen lehetségest akarja megtalálni, s ha megtalálta, csak akkor rögzíti. Milyen színű tintával, nem tudom. Stílusművész — semmi több, gondolták, de ritkán mondták ki róla. Hisz ez sértés volt egy időben. Pedig Kosztolányi is az volt, Ambrus is, Cholnoky is. Stílusművész? — lehet-e szebb kötelessége egy írónak, mint ragaszkodni a szó, kifejezés, mondanivaló tisztaságához, pontosságához, egyetlen lehetséges voltához? Milyen megtisztelő sértés! Keveseket sérthettek meg ennyi akaratlan elismeréssel. És milyen jól eshetett neki! Könyörtelen. De elsősorban önmagához — joga van hát, hadd tegyem hozzá, könyörtelennek lenni másokhoz is. Mint novellista, mint drámaíró — mindig az egészre figyel. De tudja, csak a kimunkált részletek — egy mondat is lehet, egy szó is, egy látszólag elhagyható jelenet — igazolhatják az egészet. Mikroszkóp-szem. Észrevesz minden henyeséget. Elutasítja az érzelmeket, a részvétet. Steril. Hamarjában csak ennyit. Mert mindennek van még egy változata. A hajdani medikus Steril ? Orvostanhallgató volt, nem is akármilyen professzorok tanítványa — profeszszoroké, de ugyanakkor embereké —, tudja, mit jelent ez a szó. De úgy gondolom, nemigen jut az eszébe. Vérévé vált, a természete. Steril ez a műtő. Bacilusmentes. De hogyan sikerülhetne másként a műtét? Az, amikor egy nyitott emberi test fölé hajlanak a sebészek — és az, amikor egy nyitott emberi lélek fölé hajlik az író ? Steril — ez éppolyan sértés, mint az, hogy stílusművész. De ugyanakkor: akaratlanul a legmegtisztelőbb dicséret. Az ő írói műhelye valóban „steril" — egy író műhelyének nyilván annak kell lennie. Nem mindenkinek sikerül ez, nem mindenki tudja bacilusmentesen megőrizni a műszereit. Nehéz évtizedek vannak mögöttünk — mögötte is — j vakmerőség kellett hozzá. Vagy lemondás, hallgatás. Steril — az írói