Budapest, 1972. (10. évfolyam)

7. szám július - Osgyáni Csaba: Színház, gyerekeknek

művek közül Tarbay Ede —Eötvös Péter „A kék esernyő" c. vígjátékának és Halasi Mária — Grabócz Miklós „Az utolsó padban" c. musicaljének sikere volt kiemelkedő. Ennek a musicalnek a fogadtatásáról a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézetének munkatársai — Halász László és Sipos Kornél — felmérést készítettek; ezt „Művészeti kommunikáció hatása faji előítéletre (Egy cigánykérdésről szóló ifjúsági színmű vizsgálata 10—14 éves tanulók körében)" címmel könyvben is megjelentették. Ez volt egyébként az első olyan tudományos vizsgálat Magyarországon, amely egy színházi előadás közvéleményformáló hatását elemzi. Megállapításaik szerint az előadás hatására a gyerekekben élő előítéletek nagyrészt megváltoztak. Ifjúsági színház A Bartók Színház napjainkban csak az általános iskolás korú gyerekeknek játszik. De, mint fentebb említettük, az önálló színházépület már lehetővé teszi, hogy az idősebbek, a 14—18 évesek számára is tarthassanak előadásokat. E gondolatnak régebben is akadtak, ma is vannak ellenzői. A kérdés: szükség van-e a serdülő fiatalok számára külön színházra ? Némelyek szerint ez a korosztály már a felnőtt, „nagy" színházakban elégítheti ki szellemi kíváncsiságát. Az érv jogos is, igaz is. Az ellenérvek azonban alaposabbnak, körültekintőbbnek tetszenek. A fiatalok ugyanis sajátos, elemi erővel felmerülő, őket nagyon is közelről érintő problémáikra a mindennapi életben csak ritkán találnak választ - ha találnak is, inkább csak publicisztikus megfogalmazásban. Ugyanakkor a „felnőtt" művészeti alkotások jó része az elidegenedésről, nagyon gyakran az életmódok válságáról szól, s ezekben megfelelő támpontok, élettapasztalat nélkül a fiatalok nemigen igazodnak el. — A tervezett ifjúsági színháznak sajátos társadalmi funkciója van — mondta Kárpáthy Gyula, József Attila-díjas író, a színház dramaturgja. — Az ifjúság igenli a szocializmust, s kritikus szemlélete nem rombolja, hanem épp ellenkezőleg, erősítheti azt. Másrészt: a fiatalok ideáljaikat, eszméiket eleve a szocializmusban keresik; kérdéseikre nyíltan, mellébeszélés nélkül, s főleg sablonok nélkül szabad csak válaszolni. Az ifjúság színháza gondolkodásuk formálásának műhelye lehetne. Legfőbb követelménynek a tárgyi hűséget, az objektivitást tartom. Feltételezhető, hogy különösen a dokumentum-drámák iránt várható nagyobb érdeklődés. Hasonlóképpen mód nyílna nemzetközi tapasztalatok, az új színpadi törekvések felhasználására. Valamennyi baráti országban gyermek- és ifjúsági színházak működnek: tehát olyanok, amelyekben a 6 —14 éves gyerekek és a 15 éven felüli fiatalok számára átfogó elgondolás alapján dolgozzák ki a műsorpolitikát. Ez természetes is, hiszen az ifjú nézők színháza így tud egységes ízlésrendszerrel, következetes műsorpolitikai elvek alapján hozzájárulni a fiatalok személyiségformálásához, a kisgyermekkori első élményektől a felnőtt korig. Színházbaráti körök A gyermekszínház előadásait eddig jószerint zsúfolt nézőtér előtt tartották. A Déryné Színház iskolai szervezőjén kívül más népszerűsítőjük jóformán nem is volt; noha az egyetlen, s épp ezért országos hatókörű gyermekszínházról van szó, negyedannyi propaganda-keretük sincs, mint amennyi a legrosszabb körülmények között működő vidéki színháznak. Ráadásul a pedagógusok egy része is meglehetősen gyakorlatias szemléletű még: elvárásaikban a gyermekszínház szerepe mindössze annyi, hogy az iskolai oktatást illusztrálja. A különálló színházépület a gyerekek színházi programjának megszervezésében is sokkal jobb feltételeket biztosít, s az előadásokon kívüli teendők elvégzésére is több erőt mozgósíthat. Egy-egy színdarab hatását csak fokozza, ha a színházi élmény nem a függöny széthúzásával kezdődik, s nem is annak legördülésével ér véget. Például a Szovjetunióban, de az NDK-ban is már az osztályfőnöki órákon felkészítik a gyerekeket az előadásra. Az előcsarnok dekorációja — például gyermekrajzokkal — már eleve sajátos hangulatot teremt, a gyerekek érezhetik, hogy ez az ő színházuk. Hasonlóképpen a színházbaráti körök tagjai pedagógusokkal, alkotóművészekkel összeülve beszélgethetnek a színdarabról, illetve a mű kapcsán egyéb kérdésedről is. Pedagógusok, művészek közreműködésével tervbe vették a pedagógus-tanács életre hívását. így a színház törekvései ismertebbekké válhatnának a pedagógusok előtt, s a színház is megalapozott elemzéseket nyerhetne munkájáról. Terv ek — A Bartók Színház mostani, Paulay Ede utcai épülete még felújítások sorozatára szorul — tájékoztat a színház jövőjéről az igazgatónő. — Elgondolásainkat így az anyagi ráfordítás miatt sem tudjuk rövid idő alatt megvalósítani. Új lehetőségeinket szeretnénk minél jobban kihasználni. Évadonként 40 előadással többet tarthatunk, s szombat délutánonként a 15 éven felülieknek is játszhatunk. Esténként pedig másfajta színházi próbálkozásokra nyílhat mód: főiskolások vagy több színház fiataljaiból alakult stúdió előadásaira — Vámos László rendezésében máris készülünk egy musical bemutatójára —; vidéki társulatok szereplésére; a Népművelési Intézet szervezésében amatőr együttesek bemutatkozására; külföldi együttesek, kivált gyermekszínházak vendégjátékára; esetleg gyermekszínházi fesztivál megrendezésére. Az ország egyetlen gyermekszínháza a Bartók Színház, bár az utóbbi években a pécsi, a kaposvári, a békéscsabai, a debreceni és a kecskeméti színház is játszik időnként gyerekeknek. Mindenesetre az egész országban szeretnénk kapcsolatot teremteni a gyermekközönséggel: klubok, a pedagógusok, színházbaráti körök révén, s nem utolsósorban a televízió segítségével. A tévének is előnye származna egy „kísérleti színház"-ból, amelynek a stúdiók merevségével szemben valóságos légköre van. Az alakulóban levő együttműködés egyszersmind érdekes, sajátos művek bemutatását is eredményezheti. — Önálló társulatunk megszervezése távolabbi terveink közé tartozik. Külföldön egyes gyermekszínházaknak igen nagy létszámú, állandó társulatuk is van. Mi egy-egy bemutatóra szerződtetünk művészeket: színészeket, rendezőt, díszlettervezőt. Ez voltaképpen előnyös, mert így a fővárosi színészek közül a szerepre legalkalmasabbakat hívhatjuk meg. Színházunk fejlődésével azonban, az esetenkénti szerződtetések megtartásával, mintegy tízszemélyes társulatot szeretnénk állandósítani. — Szeretnénk egyetemistákat, főiskolásokat is bevonni dramaturgiai munkánkba. Szívesen dolgoznánk együtt fiatal írókkal, rendezőkkel, zenészekkel, képzőművészekkel, még ha egyébként vidéken dolgoznak is. Arra is gondolnunk kell, hogy manapság kevés a fiatal díszlettervező. Röviden szólva: minél több tehetséges fiatal alkotó közreműködésére számítunk, már csak azért is, mert talán még elevenebben él bennük közönségünk érzés- és gondolatvilága. Önálló gyermek- és ifjúsági színházzá válásunk feltételei már adottak — ha egyelőre szűkös anyagiak között is —; a közeljövőben elsősorban jó ötletekre, invenciózus munkatársakra, s persze, szervezőkre, pedagógusokra várunk, akik segítenek a fenti elképzelések valóra váltásában. 19