Budapest, 1972. (10. évfolyam)

7. szám július - Osgyáni Csaba: Színház, gyerekeknek

lesztő hatást. A mű tiszta nyelvezete, a színészek igényes beszéde is követelmény. Szinte valamennyi előadásban a szöveggel egyenrangú szerep jut a zenének. Az utóbbi évtizedben fokozott figyelmet élvezhetnek a gyermekszínházak: világszerte nagy gondossággal foglalkoznak e színházi hálózat létrehozásával, hatásával, műsorpolitikájával. Ennek eredményeképpen alakult meg 1964-ben az ASSITEJ is. Ez a szervezet elsősorban a nemzetközi kapcsolatok bővítésében és a tapasztalatok kölcsönös átadásában nyújt jelentős segítséget. Külföldön, nem utolsó sorban a többi szocialista országban, már figyelemre méltó eredményeket értek el. Moszkvában például öt önálló gyermek- és ifjúsági színház tart előadásokat, Leningrádban kettő. Ezek egyike — a világ egyik legkorszerűbb gyermekszínházának tartják — ezerszemélyes, amfiteátrumszerű épület, amely méretei ellenére is meghitt kapcsolatot tesz lehetővé néző és színész között. Jelenleg negyvennyolc állandó gyermekszínház működik a Szovjetunióban, tízéves tervükben ennek a számnak a megduplázása szerepel. A Német Demokratikus Köztársaságban a fiataloké az egyik legnagyobb színház, a Theater der Freundschaft. Ezen kívül hat korszerű állandó gyermekszínházuk van, s tizenkét társulat járja az országot. Magyarország egyetlen gyermekszínháza a Bartók Színház. Történet A világ első művészi igényű gyermekszínházát negyvennyolc évvel ezelőtt Natalia Sass orosz színésznő hívta életre, majd az 1935-ben megalakult prágai Jirihó Volkra számolhatott be szép sikerekről. A gyermekek számára egyébként inkább csak egyes jeleneteket, összeállításokat mutattak be különféle társulatok. Hazánkban például Sarkadi Aladár társulata játszott kisgyermekeknek is, a többi között idősebb Latabár Kálmán felléptével. Vasárnap délelőttönként az idősebbeknek, azaz a gimnazistáknak tartottak előadásokat a Városi Színházban. A két világháború között a leghíresebb, máig is emlékezetes gyermekszínház „Lakner bácsi színháza" volt — persze, saját színházépület nélkül —, gyermekszínészként itt játszott Ruttkay Éva is. A kor esetleges gyermekelőadásai között jócskán akadtak kétes értékű produkciók; „Lakner bácsi" azonban jó pedagógiai és színházi érzékkel mutatta be javarészt meseadaptációit. A felszabadulás után, 1950-ben alakult meg az Úttörő és Ifjúsági Színház, két épületben: az előbbi a mai Bartók Színház helyén, az utóbbi a Nagymező utcában. Költségvetése, lehetőségei azonosak voltak a többi színházéval; állandó társulata volt. Hagyománnyal, tapasztalattal, repertoárral viszont nem rendelkeztek. Szűkös választékból kellett kiemelni az előadásra alkalmas műveket, s elsősorban a gyermekek nyelvén értő szerzők alkotókedvének ösztökélésére volt szükség. Az Úttörő és Ifjúsági Színháznak, hatéves tevékenysége során, sikerült az akkori kívánalmaknak megfelelő gyermekszínjátszást életre hivnia, ám helyes kezdeményezéseinek sikerét mérsékelte, hogy a gyermekek számára sokszor terhes, erőszakoltan didaktikus előadásokra törekedett. A színészek sem játszottak szívesen éveken át mindig csak gyerekeknek. 1956-ban megszűnt az Úttörő és Ifjúsági Színház. 1961-ig csak a Déryné Színház tartott ifjúsági előadásokat a kultúrházakban. Tizenegy évvel ezelőtt, 1961-ben az Országos Nőtanács és a Művelődésügyi Minisztérium támogatásával, az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatóság keretében alakult meg a Bartók Gyermekszínház. (Igazgatója, Duka Margit és Kárpáthy Gyula dramaturg kezdettől szorgalmazói és irányítói.) A 640 nézőt befogadó Váci utcai Bartók Teremben évente 240 előadást tartottak. 1964-ben albérletbe költöztek, a Fővárosi Operettszínház épületébe. A nagyobb nézőtér kedvezőbb lehetőségeket tartogatott, az albérlet hátrányai viszont szűkösebbeket. Az évi előadások száma mintegy 150-re esett vissza, a színdarabok idejét az esti operett miatt rövidíteni kellett. Kevés volt a próba-idő, a díszletek megfelelő tárolására sem mindig akadt hely. 1963-ban a Bartók Teremben 143 ezer, 1970-ben az Operettben 111 ezer látogatója volt a gyermekszínháznak. A Bartók Színház 1964-ig csak a 6 — 10 éves gyerekeknek játszott (a 10—14 éveseknek a Déryné Színház tartott előadásokat). Ekkor mutatták be Móricz „Légy jó mindhalálig" című művét, ezt már a 10 — 14 éves korú fiataloknak. Tavaly költözött végleges helyére a színház, a Thália egykori, Paulay Ede utcai épületébe. Az önálló épület lehetőséget nyújt a repertoár bővítéséhez, valamint ahhoz, hogy a színház jobban betöltse feladatát. Műsorpolitika A gyermekszínház sokakban valamiféle naiv, gyermekies produkció képzetét kelti. Ennek talán csak annyi alapja van, hogy más intézmények még a közelmúltban is előálltak hasonló próbálkozásokkal. A Bartók Színház célja viszont éppen az, hogy — a gyermekek életkori adottságaihoz igazodva ugyan — teljes igényű művészetet kínáljon. Ebben a különösen fogékony életkorban kötelezheti el magát a gyerek a színházzal, s az ott szerzett élmények révén más művészetekkel. Hamis, a gyerekek igényétől távoleső színdarabok csak eltávolítják a művészettől. (Néhány hónapja vettek le műsorról egy úgynevezett gyermekkabarét. A műsor nagy részét lényegében a felnőttek számára készült kabarékból átmentett jelenetek tették ki. Ezekben a jelenetekben apró leánykák és legénykék végezték a rájuk rótt feladatot. Bonvivánok ismert tánclépéseit járták, sokat hallott, jó és rossz táncdalok gyermekek részére ferdített változatait énekelték. Az az elképzelés, amely „valódi" gyerekek helyett csak apró felnőtteket állított színpadra, óhatatlanul megfeledkezett a nézőtéren ülő gyermekekről is. Csupán látványossággal próbálták őket szórakoztatni.) A Bartók Színpad olyan darabokat visz színpadra, amelyek tartalma, művészi igényű kidolgozása hozzájárul a gyerekek érzelmi-gondolati világának, képzőművészeti kultúrájának fejlődéséhez. A fiatalabbaknak szánt játékokban sem pusztán mesélés a mese; sokkal inkább költészet, a képzelet játéka. Az előadásokban nagy szerepe jut a zenének is; több színjáték alapján Kodály Zoltán is elismerően vélekedett erről. Tízéves fennállása alatt a Bartók Színház 37 darabot mutatott be. Ezek mindegyike új mű volt. A kezdeti években a színház egyik fő gondja a gyermekek érzés- és gondolatvilágát jól ismerő háziszerző-gárda megszervezése és a célkitűzéseknek megfelelő repertoár kialakítása volt. A színház első bemutatójához, Jékely Zoltán: Mátyás király juhásza című verses mesejátékához Kocsár Miklós írt kísérőzenét. Ez az 1961-es bemutató valóban új hangvételt, új törekvéseket tükrözött. Játékosságát, friss lendületét, humorát, a népmesei hagyományok értő feldolgozását nagy elismerés fogadta. A Bartók Színház műsorán klasszikus, illetve népmesei ihletésű, mai szerzők által feldolgozott mesejátékok szerepelnek. Ezeket az előadásokat vasárnap délelőttönként tartják. Hétköznap délutánonként a felső tagozatosokat várják, részint az iskolai anyaghoz közvetlenül kapcsolódó klasszikus és történelmi darabok játszásával, részint mai témájú színművekkel. Az előbbiek közül a „Légy jó mindhalálig", a „Copperfield Dávid", „A kőszívű ember fiai", Rabkin „A halhatatlan őrjárat"-a, Móra „Aranykoporsó"-ja; a mai tárgyú 18