Budapest, 1972. (10. évfolyam)

1. szám január - Vida Sándor: Egy illegális kommunista folyóirat, a „Front”

Vida Sándor 0 „Front" Egy illegális kommunista folyóirat 1931-ben Detektívek jelentek meg 1931. december 17-én az V. kerületi Vadász utca 32. szám alatt a „Törekvés" nyomdában, hogy elkobozzák egy frissen nyomtatott sajtótermék minden példányát. Nemcsak a nyomdában megtalált 2889 darabot vitték magukkal, hanem a Földes Ignác könyvkötő műhelyében már kötésre előkészített 250 lapszámot is összecsomózták, s mint bűnjelet tárták — később — a budapesti királyi törvényszék vizsgálóbírója elé. Ez a „bűnjel" az illegalitásban dolgozó Kommunisták Magyarországi Pártja egyik folyóiratának, a „Front-nak" első és egyetlen száma volt. Ebben az időszakban a pártnak nem volt lehetősége arra, hogy legális vagy féllegális kiadványok révén eljuttassa üzenetét a tömegek közé. Az 1921. évi III. t.c. alapján kínálkozó kibúvó sem terjedt ki erre a lapra. Nem, mert programjában, tartalmában az akkori Magyarország által üldözött eszméket írta zászlajára: a munkásosztály programját. A rendőrnyomozók minden fellelhető példányt magukkal vittek, s 1933-ban az utolsó darabig meg is semmisítették. Akadtak azonban, akik vállalva a legnagyobb kockázatot is, megmentettek a jövőnek néhányat; nyomás közben, még a nyomdagépből kiemeltek ma már kideríthetetlen számú „Front"-ot. így maradt meg a magyarországi egyetlen példány, és így jutott el Moszkvába, a Sarló és Kalapács szerkesztőségébe is egy. A „Front" akkor nem tölthette be küldetését, megakadályozták benne. Akkor aktuális mondanivalója ma, a jelenkor embere számára viszont becsülendő történelmi dokumentum. A kommunista párt útmutatása nyomán létrehozott folyóirat felelős szerkesztője és kiadója — az impresszum tanúsága szerint — Antal János volt. A szerkesztés munkájában részt vett József Attila és Tamás Aladár. Ki volt Antal János? Művészettörténész, kommunista költő, író, lapszerkesztő. Az 1930-as évek elején tisztviselő; textilüzletben is dolgozott. Testvéröccse Antal István zongoraművész. Nagybátyja, Antal József festő, 1963-ban halt meg. Édesapja Antal Márk középiskolai matematika tanár volt. Antal János, baloldali irodalmi tevékenysége miatt, az ellenforradalmi rendszer számára „persona non grata" lett. A „Front" című lap szerkesztésében játszott szerepe miatt eljárás indult ellene, de mivel a lapot még terjesztése megkezdése előtt a rendőrség lefoglalta, a büntető eljárás során felmentették. Pár évvel később — az ugyancsak kommunista Társadalmi Szemle számára írt — egyik cikke miatt ismét letartóztatták. A cikk címe: Karl Marx és a szociáldemokrácia. Azért érdekes e cikknek a megemlítése, mert annak másolása közben tört rá a rendőrség a szerkesztőségben és onnan vitték el. A kéziratot tisztázta gépírásba. A kézirat eredetijéből 4 oldal gépírásban, 11 pedig kézírásban maradt fenn. Az utolsó, 15. lapot már ceruzával írta a szerző. Ennek a kéziratnak a hátlapján olvasható az Antal Jánost letartóztató detektív tintaceruzával feljegyzett néhány szava: „Antal János, szül. 1907. most újságíró, lakása VII., Dohány u. 88. III. 17." A két idézett folyóiraton kívül írt még a kommunista irányítás alatti vagy haladó szellemű lapokba. így közölte írásait a 100%, a Gondolat a Gereblyés László szerkesztette Forrás és az erdélyi Korunk. 1931-ben a Kommunisták Magyarországi Pártja illegális folyóiratának, a Kommunistának volt a szerkesztője. Antal Jánost kommunista újságírói tevékenységéért a katonai bíróság 1937-ben 6 évi szabadságvesztésre ítélte. A második világháború alatt büntetőszázadba sorozták, 1942-ben kivitték a frontra. 1943 decemberében halt meg tífuszban. Budapesten a XI. kerületben utca viseli nevét. A „Front" szerkesztősége Antal János Dohány utcai lakásában működött. Sok illegálisan vagy féllegálisan megjelenő lap szerkesztősége ebben a korszakban a szerkesztő lakásán volt. A rendőrség így később tudta felfedni a kommunista párt bátor harcosait, akik a toll fegyverével küzdöttek az ellenforradalmi rendszer ellen. A „Front" szerkesztőit is meghurcolták. Antal Jánost, Kodolányi Jánost „osztály elleni izgatás bűntettével" vádolták. Tanúként citálták bíróság elé József Attilát, Gereblyés Lászlót, Palasovszky Ödönt és másokat. Miről írt ez a megszületése pillanatában megölt lap, mi háborította fel a rend urait, mi volt az „osztály elleni izgatás bűntette"? Amint a többi rövid életű, ülegális, haladó szellemben szerkesztett folyóiratok, kiadványok egy-egy száma önálló röpirat szerepét töltötte be, ugyanígy a „Front" is. Sok mindenről adott tájékoztatást, a szépirodalomtól a tanulmányokon keresztül az ismeretterjesztő cikkekig a legváltozatosabb műfajokban közölt írásokat. Az első nagy, elemző írás — a vezércikk — címe: „A magyarországi munkáskultúrmozgalom helyzete." Benne a három szerző — Antal János, Tamás Aladár és József Attila — rövid történelmi áttekintést ad a munkáskultúrmozgalom helyzetéről, a szociáldemokrata jobbszárny és a Horthy-rendszer megegyezési kísérleteiről, továbbá a baloldal új utat kereső szándékáról. A kórusmozgalom és a kórusok helyzetének részletes ismertetése után a természetbarát egyesületek és a sportegyesületek létszám- és anyagi helyzetét elemzi a cikk, amelynek végén a „folytatása következik" ígéret áll. Ez az ismertetett okok miatt valóban csak ígéret maradt. A következő oldalon találjuk Kodolányi János „Tüntetés" című szatirikus elbeszélését egy elképzelt papi-püspöki tüntetésről. A mottóul választott idézet iróniája jellemzi az írást: „Munkát, kenyeret követel a magyar püspöki kar legújabb pásztorlevele." (Kodolányi János az 1931-es évek legelején átmenetileg kapcsolatba került a munkásmozgalommal. E rövid időszak alatt a kommunista lapokban írásai jelentek meg.) A „Dr. Sch." szignatúra tulajdonosa dr. Schönstein Sándor írásának címe: „Egy liter anyatej: harminc pengő." A kommunista orvos cikkében a polgári társadalom hazug „anyaság-glóriáját" leplezi le. Forgács Antal a szakszervezeti ifjúság kiállításáról írt, amit a szociáldemokrata párt 1931. évi őszi kongresszusa kapcsán rendeztek. (Forgács Antal — 1910— 1944 — költő, újságíró. Részt vett az illegális kommunista pártmunkában. Kritikáit a Gondolat és a Társadalmi Szemle közölte. A Sallai—Fürst per kapcsán őt is letartóztatták. 1944 tavaszán a Gestapo a franciaországi Grenoble-ból Németországba hurcolta, ott pusztult el koncentrációs táborban.) A szerző áttekinti röviden a magyar ifjúmunkás mozgalom történetét a századfordulótól 1928-ig. Néhány adattal illusztrálja az Ifjúsági Internacionálé számszerű összetételét is. A cikk mondanivalója a jobboldali szociáldemokrata vezetők ellen irányul. Boris Pilniak (Borisz Pilnyak) szovjet író beszámolója „Életkép" címmel került a lap 5—7. oldalára. A New York-i Nation akkori legújabb számából átvett fordítás hű tükre a szocializmus első éveiben járó Szovjetunió fejlődésének. Friss, egyben meggyőző képet fest az első ötéves terv teljesítése során kialakuló szovjet életről. Serényi Imre álnéven Kodolányi János írt Pákozdy Ferencről, aki a „Vers" című költeményéért börtönbüntetést kapott. „A magyar szocialista irodalomnak új, nagy fájdalma van. Írótársunkat, Pákozdy Ferencet, akivel gyermekkorunkban készültünk a proletariátus szolgálatára, egy verséért félévi börtönre ítélte a bíróság. Pákozdy Ferenc néhány héttel ezelőtt be is vonult a Gyűjtőfogházba és megkezdte büntetése kitöltését." A tiltakozó írás címe: „Költő a börtönben." Közvetlenül e cikk alatt olvashatjuk a „Nyomorúság az életem" című Szatmár megyei népdalt. Minden versszaka vád a sanyarú élet ellen. Az ötödik, befejező versszak: „Sok csak a lábát lógatja, Mégis zsiros a falatja; Ha szememből nem foly könnyem, Sótalan eszem kenyerem." A korszak kommunista íróóriása, Nagy Lajos: „Ha a puccs sikerült volna..címmel 32