Budapest, 1972. (10. évfolyam)
1. szám január - Vida Sándor: Egy illegális kommunista folyóirat, a „Front”
PROMV A magyarországi munkáskulturmozgalom helyzete A Raio arorwágj munkásaurviz-tek *gy rátaének mcgal<ikuiáa2, mii rétiének aj élettől való m*gteléae stb. az I92ú* évtúi datálódik. Röviden Umertetoúok keil n munkiiimocgulom akkori Wjwtél, hogy m«gérthesau<, miért kellett azüluégturQen megalakulni a —fcMwi HlWgWlllUt egéét »úrinak, máaokban pedig aj élattcl megtölteni a régi kereteket. Át egyetlen legálm munkáopáit Ma-Kjraroraaágon a Magyarorstági Siociáldánokra t* p*r; 4 forradalmakat köve. iá •Ueníorradaloomal egyeaaégre lépi* Bár akkor, amikor képri.eiöü be UÜáU a keremenyaxociallsu IluaaAr MiánrbA. m*i4 kHéb\ 1931 dee«». vebxtetlék vonzóerejüket * műnk ra nézve. Az igy kiüldözött baloldal, amelyet a párt Hiervezetöiben guuba kötött a bürokrácia terrorrendaxere kénytelen veit aj éa szabadabb »»erveiktdéai lehetőségek után nézni. Így alakolt meg az Alkoholellene«» MunkiaaxtfvetWg, igy telt meg uj élettel as MTB és TTE, az rsi|Wina>ltA>. igy alakultak meg a nnmlékárasok. amelyek a aioeiaiiata l uttora, testedzés éa propaganda valóban harcos és több-Wveeabb függetlenséggel bíró iurrtuUi lettek. krzdetben azun-nvn iegu'áb .4 xju \«>U a iie-yz.it l.'gyanakko., műikor i> j te rt elbúrokrutizált szervezetei kongtak a 1 ttr.Mégt«l, a tjatal kultur«zervezi:teKben élénk egyesületi élet volt l»:!6-tó' kb. 1 ig. Ezek az egyesületek «zervczttikK tftbbé-kevéul«. függi l lenek voltak a *zú. párttól óa .g} c.bürokratizálásuk, a párt szellemével való meglétesük e> .u ellenforradalom támogatásaba való beállításuk nem íreui olyan könnyen, mint a közvetlenül a pártioz tartozó szerve. zeteknél.A harc azonban ÍU is megindult. A kulturezerv^etekn. k ha Madatukot — a ssociatiau kuliara terjcízté>«-; — teljesíteni akarták, állandó éa é»ea harcba kdlett kerülniük a part irány zatával éa szellemével. A pártnak viszont — ha feladatának: az elloníorradalom támogatásának meg akart feVIni tenegszervezeteire FRONT I A hírlapíró Ahogyan a sertés orrát a trágyába fúrja és ott szortyog s sziv érett illatot. ug> fúrod, nagy szellem! te is ,a jóllakott burzsoák, kéjhölgyek, selyemfik piszkába orrodat és röfögsz s ltemázolt pofával fordulsz az ég felé és kezded himnuszod e szép létről, mig a megfontolt alkuszok, a köz kebeléből hars éljenzés szárnyal. Hajlongsz: no ez szép volt; lám, a művészethez értesz! no igazság bajnoka, most kezdjed a népjogaiért az ősi küzdelmet, méltón emlegetett hős-mesterségedhez . . . És te kezded; egyik végtagod a szivet gyúrja, mig a másik finoman hátrányul r mig pislogva várod: valami tán lehull, hangod egyre hősibb trillákba lendíted. S mig köröttünk dühét fortyogja egy ország, kacsintsz egyet s hosszú karodat fölvetve megadod a hangot, a vezérlőt, melyben mint tányéron a kés sikolt a hazugság . . , Illyés Gyula. Lett Miklós reprodukciói FRONTI írt kitűnő szatírát a jobboldali puccsokról. Gúnyolódva sajnálkozik a rend urain, akik „a nehéz időkben... az autójukat kénytelenek leállítani, amikor egyesek csak külön kérvényezés és hivatali engedély alapján utazhatnak a Riviérára vagy Cairóba. .. (És a Népszava szerint továbbra is az általános világjólét egyetlen feltétele a titkos választójog lenne)." Antal János: „Szocialista oktatás avagy: a boldog jövendő, vagy: szervezett munkás útja a tanonckodástól a szakszervezeti tisztségig" címmel írt — Horváth János aláírással — terjedelmes cikket. Élesen bírálja a szociáldemokrata párt oktatási módszerét, oktatott anyagát. „Jó gyerekek parlamentje..." Ez a címe a P. Ö. szignatúrával jelzett, Palasovszky Ödön által írott cikknek. A „kincstári" álhumanizmust, a hivatalos jótékonysági akciót gúnyolja ki a szerző. Az Est című lap „1931 fekete adventjén" hirdette meg ezt a „Gyermekek a gyermekekért" akciót. Gereblyés László: „Mérgezett nyilak" című tanulmánya a „Nyíl" regények két darabját elemzi. Bebizonyítja, hogy mindkét könyv polgári fércmű, irodalmi salak, a semlegesség álarcába burkolt ellenséges osztályideológia hordozója. (A két regény: Büky György: Betonvár, Lukács István: Eltűnt!) Kozma József: a Párizsban nemrég elhunyt világhírű magyar zeneszerző írásainak címe: „Zene és ideológia." A szocialista és a polgári zene közti ellentétet vizsgálva leszögezi, hogy a szocialista zene: „Egyszerűség, bátorság, kemény szókimondás. Harc és optimizmus. Hangszere az ének. És amint osztályharcát is együtt vívja a proletariátus, művészetét is a kórus szólaltatja meg." A továbbiakban kifejti: a proletárzene legfontosabb feltétele, hogy egyértelmű és világos legyen. Majd tanulmánya befejező soraiban arról ír, hogy a szocialista zenekultúra mai kezdeti korszaka mély és termékeny talajban gyökeredzik, a proletárságban, a marxista ideológiában. Osztályjellege tudatos, fejlődésének lehetőségei beláthatatlanok. A „Front" 15—16. oldalán olvasható utolsó, nagyobb terjedelmű írás „Pártkongresszusi riport — a karzatról..." címmel a szociáldemokrata párt kongreszszusáról fest hiteles képet. Az ismertetett nagyobb tanulmány jellegű írásokon kívül több kisebb cikk is helyet kapott a lapban. A „Folyóirat Szemle" rovat a Fiatal Magyarország című lapot elemzi és éles hangon bírálja. A kisebb közlemények hírjellegű anyagai szintén megerősítik az olvasót abban, hogy ez a folyóirat a kommunista párt akkori taktikai elgondolásainak szellemében készült. A „Front" két költeményt tartalmaz. Az egyik Illyés Gyula: „A hírlapíró" című verse. Ezt a verset sem a Nem volt elég— Válogatott versek, 1962, sem pedig a Poharaim — Összegyűjtött versek, 1967. c. kötet nem tartalmazza. A másik vers József Attila: „Munkások" című költeményének első változata ez is a „Front"ban jelent meg először. Irodalomtörténeti jelentősége miatt mellékelten ezt is bemutatjuk, mivel mind formai, mind tartalmi szempontból eltér a ma általánosan ismert szövegtől. A ,yFront" több mint 3000 példányban terjeszthette volna József Attila e versét. A Külvárosi Éj c. kötet — ebben a ma ismert formában maradt fenn a „Munkások" — alig párszáz példányban jutott el az olvasókhoz. A József Attila által letisztázott vers kézirata az itt közölt első változattal egyezik meg. A mai kiadások a „Munkások"-at József Attila 1931-ben írott költeményei között tartják nyilván — helyesen. Ebben megerősít bennünket Tamás Aladár, aki — József Attilára emlékezve — így ír: „József Attila pedig a Front részére írta meg a Munkások című egyik legszebb, forradalmi versét. Nagy távlatú, programadó vers ez, és igazából akkor értjük meg, ha tudjuk, hogy József Attilának mi volt a célja vele. A párt induló új lapjában mindent el akart e versen keresztül mondani, amit a párt ebben az időben a munkássággal közölni kívánt. A költemény, különösen annak utolsó szakasza erősen megragadta a munkások, a kommunisták szívét: József Attila: Munkások Forgolódnak a lökés birodalmak, fépil* foldunk, melv gondni és zömök. I.agy Ázsiát, borzolt Afrikái falnak, ropogtatnak » fogaik kii/öli. Kgy nyúl :i lenkor! 'IcrmeléH-yabálás. Kis buvi* orsaágokfa rulettel a láliitt Itike sárga szája, párás btidö*>ég. felhő V p bennünket el. hol zápfog ráír, » város erde* rénw, hol vaslnn.vák fuvallata inj;. Kép rugdal, lánc zug, jaj.mg ládák léce, lendkerék szíjjá csellen és nyalint, keménykeblü dinamó',;.; szopják sivalkodó, nzUk transzformátorok, — itt élünk mi. ße somunk összefogják a nök. gyermekek, agitátorok. Itt élünk ini! Idegünk rángó háló. vergődik benn* u mull sikos hal». \ munkabér — a munkaerő ára cincog /.sebünkben, ugv megyünk ha/a. l'jaágpapir az asztalon kenyérrel az újságban, hogy szabadok vagy unk! Poloskái űzünk lámpával és kejjel s két deci fr iccscl becsüljük magunk. Klvtár-- éa spicli jár a csöndben erre. részét, boltik, lejjénv ho- lélyhn lóg, mert hasal az éj s fsirsi .ésos melle az olcsó buiiszt-ftist alol kilóg. Igy étünk mi Horkolva als/unk s törten, egymáf hálán, mint odvas farakás s hazánk halárát penész jel/j körben a málló falon; .icdves a lak:<s. De - elvtársaim! - - ez az a munkásság, mely os/tálylvirrbun vasba oltö/jiti. Kiállunk: érte. mint a kémény Ussák! lis búvunk érle. mint az UMzótt. A történelem futószalagjára szerelve Ígyen készül a világ, hol • munkásttág majd a aStct gyárra világitón kitUzj zászlaját. De — elvtársaim! — ez az a munkásság, mely osztályharcban vasba öltözött. Kiállunk érte, mint a kémény: lássák! és búvunk érte, mint az üldözött. A történelem futószalagjára szerelve igyen készül a világ, hol a munkásság majd a sötét gyárra világítón kitűzi zászlaját."
