Budapest, 1972. (10. évfolyam)

6. szám június - Bíró Lajos: Miért van szükség a lépcsőzetes munkakezdésre?

FÓRUM szebb városkép így különféle burkolólap-fajták — gyártására kiválóan alkalmas. Itt van mindenekelőtt a dunántúli bauxitlelőhelyek jellegzetes agyagfajtája; továbbá a hazánk számos más földrajzi pontján található pannon-agyagelőfordulások jelentős vagyona. Ez az agyagtartalék, a sűrű földgázvezeték hálózattal együtt, a hazai kerámiaipar számára a fejlődés konkrét lehetőségét teremti meg. Ezek az adottságok a szakma népgazdasági jelentőségét is nagy százalékban növelik. A kerámiai burkolólap gyárak technológiája egyébként olyan belterjes gépesítésre van beállítva, hogy ilyen gyárak létesítése a munkaerőpiacon egyáltalán nem okoz külön terhelést. Az építészeti kerámiai anyagokat általában iooo—1200 Celsius fokon égetik ki. Ez azt jelenti, hogy az anyag teljesen kiég, és akár a fával, akár a műanyaggal szemben olyan fizikai és kémiai tulajdonságokat vesz fel, melyek révén a legtöbb agresszív hatásnak eszményien ellenáll. Civilizált országban ma már senki sem vitatja, hogy a lakások fürdőszobáit, konyháit — a gőzfürdők nedves, a savval, lúggal dolgozó üzemek belső teréről nem is szólva — csempével és egyéb nemes kerámiai lapokkal kell burkolni. Az is a megváltozott életformával összefüggő ténykérdés, hogy a konyha napjainkban a lakások túlnyomó hányadában már nemcsak a főzés, hanem a napi étkezés „szentélye" is, ahol a háziasszonyon kívül az egész család — különösen munkaszüneti napokon — órákat időzik; burkolása, könnyen tisztíthatósága elsőrendűen fontos. Gazdag nyugati országokban parketta és műanyag burkolat helyett ma már a legfényűzőbb lakásokban is egyre nagyobb tömegben különféle technológiával készített kerámiai burkolólapokat használnak; ezek színezése, díszes mintázata a legkényesebb esztétikai követelményeknek is megfelel. így például Olaszország — a hazai szükséglet kielégítésén felül — csupán kerámiai eredetű padlólapfajtákból több tíz millió négyzetméternyi mennyiséget exportál, teljes burkolólap gyártása pedig a 200 millió négyzetmétert is meghaladja. E számokat megközelítő mértékben számos más nyugati tőkésország kerámiai eredetű burkolólap gyártása is eléri — közöttük a Német Szövetségi Köztársaságé is. Az NSZK a komplett burkolólapgyár berendezések exportjában is egyre jelentősebb piaci tényezővé válik. Hazánk — egyébként kedvező adottságaink ellenére — erősen lemaradt a nemzetközi versenyben. Különösen akkor érzékelhető ez, ha azt nézzük, hogy a nagyrészt még ma is külföldi kaolinra támaszkodó finomkerámia (porcelán) iparunk termelése a felszabadulás óta a hétszeresére növekedett. Kialakult időközben jelentékenyen iparosodott építés-szerelő iparunk is, amelynek teljesítménye különféle modern technológiákkal együtt, már rövidesen eléri az évi 100 ezer lakás nagyságrendjét. Ugyanakkor a csempegyártás az elmúlt 20 év során mindössze a kétszeresére emelkedett hazánkban, jóllehet, a kerámiai termék felhasználása a fürdőszoba kultúra, a vegyipar stb. fejlődése nyomán nálunk is kivételes mértékben növekszik. Érdemes emlékeztetni arra, hogy közvetlenül a felszabadulás után évi 350 ezer négyzetméter csempét gyártottunk, azonban ennek a mennyiségnek mindössze egyharmadát használtuk fel a hazai építési szükséglet fedezésére. Ismeretes, hogy a felszabadulás óta eltelt idő alatt minden csempemennyiségre a világpiacon is akad felvevő; ennek ellenére csak most érkeztünk el oda, hogy erőltetett ütemű beruházások révén a közeli egy-két év időszakában a hazai szükségletre elegendő csempét gyárthatunk. E pillanatban még az a helyzet, hogy a kétszeresére növekedett hazai termeléshez képest e mennyiség többszörösét importáljuk a hazai szükséglet fedezésére — zömében tőkésországokból. Kétségtelen haladásnak számít: a Budapesti Porcelángyár új csempeüzeme, bővítés révén, évi 400 ezer négyzetméter kapacitással, Hódmezővásárhelyt az Alföldi Porcelángyár további évi egymillió négyzetméter, a Romhányi Cserépkályhagyár csemperészlege, pedig évi 500 ezer négyzetméter csempegyártó kapacitással lép a termelésbe. Ily módon a Budapesti Porcelángyár rekonstrukciója és az újonnan létesülő két üzem révén a következő néhány év csempeszükségletét már hazai termelésből fedezhetjük. A világpiacon a falicsempe ma is igen keresett kerámiai termék. Érdemes volna alapos piackutató munkával megvizsgálnunk, hogy a termék sajátosan hazai nyersanyagra és energiahordozóra építhető gyártását milyen mértékben kellene tovább fejlesztenünk. Örvendetes esemény végül, hogy a máz nélküli burkolólap, az úgynevezett Mettlachi-lap gyártását az Épületkerámiai Vállalat az eddiginek szintén a többszörösére kívánja növelni. A Mettlachit lakószoba burkolására nem használják. A termelés növekedése azonban így is nagy hézagot pótol, és nagyon hasznos lesz a hiány mai mértékének csökkentése. Mázas padlólapot és külső homlokzatok burkolására alkalmas kerámia-lapot azonban jelentősebb mennyiségben hazánkban ez ideig nem gyártottak. Feltétlen említésre érdemes esemény, hogy a Finomkerámiai Művek (FIM) pécsi telepén, a Pécsi Porcelángyárban jelentősebb építészeti kerámiai üzem létesítését tervezi. Pécsett az építészeti kerámia gyártásnak egyébként tisztes hagyománya van. Itt készül az úgynevezett pirogránit, melyet homlokzatok részleges burkolására évtizedek óta, igen jó tapasztalatokkal használnak. A pirogránit az időjárás minden agresszióját kitűnően állja. Ugyancsak részben a pécsi üzem tapasztalatait hasznosítva, a FIM Veszprémben jelentős építészeti kerámiaikombinát létesítését tervezi. A veszprémi üzem nagy mennyiségben gyárt majd különféle építészeti burkolólap fajtákat. A FIM választása azért esett Veszprém városára, mert itt van a bauxit és egyéb dunántúli agyagfajták termelésének központja; a földgázvezeték is a helyszínen van; s minthogy e szakma, nagyvolumenű termelése ellenére — belterjes gépesítése folytán — sem támaszt nagy munkaerőszükségletet, továbbá mert a helybeli Vegyipari Egyetem a szilikátipari szakemberek képzésének is központja: minden objektív szempont a Veszprémbe telepítés mellett érvelt. A hazai építőipar, egész műszaki közvéleményünk örömmel üdvözli a FIM kezdeményezését. Az új termelési ág kifejlesztése ugyanis egész népgazdaságunk számára — és nem utolsósorban a főváros városképének, a modern lakások lakóértékének alakulása szempontjából is igen hasznosnak ígérkezik. 29