Budapest, 1972. (10. évfolyam)

6. szám június - Bozóky Éva: Reflektorfényben: a felsőoktatás

lete, mint amennyi ember a tanulmányokhoz szükséges értelmi képességekkel rendelkezik. Nálunk ezt az aggodalmat idealista álláspontnak tartják, mondván, hogy a normális eszű emberek többsége eljuttatható megfelelő neveléssel a szükséges szintre. De milyen a megfelelő nevelés? A felsőoktatás kutatása ily módon hat vissza az előzményekre is, s irányítja a figyelmet a nevelés egészének kérdéseire.) A felsőoktatás fejlődésére jellemző adat, hogy a hallgatók száma Európa-szerte csaknem megduplázódott az elmúlt évtizedben (az 1960-as állapotot 100-nak tekintve, a szocialista országok átlagában 190-re, a kapitalista államok középarányosában 182-re nőtt; Magyarország a 23. helyen van, 100-ról csak 116-ra emelkedett arányszámával, ezt azonban erősen módosítja, hogy a végzős hallgatókat a lakosság összlétszámához viszonyítva, a 14. helyet foglaljuk el Európában). A hallgatólétszám növekedése az oktatók számát is szaporítja; a felsőoktatás növekedése a tudományos kutatások — amelyek nem szakadhatnak el a képzéstől — fellendülését, s az egész szellemi élet pezsgését magával hozza: mindez a társadalomtudomány számára érdekes és fontos vizsgálódási terepet nyit. Az út, a mód, a cél A Felsőoktatási Pedagógiai Kutató Központ 42 munkatárssal működik, (közülük 23 tudományos státust tölt be), és elsősorban három területre koncentrál: milyen út vezet a felsőoktatáshoz (a felvétel kérdései); hogyan funkcionál az oktató-nevelő munka (didaktikai problémák, oktatástechnikai kérdések, különös tekintettel az audiovizuális eszközökre, a programozás módszereire és gépeire, de ide tartoznak a felsőoktatás gazdaságosságának, tervezésének gondjai is); végül miként felelnek meg a végzettek a rájuk váró munkában és hogyan illeszkednek bele környezetükbe ? A főkérdésekre sok részkutatás keresi a választ. Ezeket nemcsak a Központ munkatársai, hanem főként az egyes egyetemek dolgozói végzik, ám az i'.idítás, s a szervezés a Központra vár. (Ezért is küzd örökös káderproblémákkal: a kutatómunkára alkalmas fiatal szakemberek nem szívesen vállalnak olyan feladatot, mely idejük nagyrészét mások kutatásának szervezésére rabolja el, amikor maguk is szívesebben merülnének el saját témájukban.) A Központ évente 28—30 kiadványt ad ki, házi sokszorosításban, összesen 30—40 ezer példányban, ezeket címlista alapján juttatja el az érdekelt intézmények vezetőihez, azonkívül az egyes tanszékekre, valamint a központi és kari könyvtárakba. Házi korrepetitorok a felvételhez A felsőoktatáshoz vezető út problematikája és tematikája is elágazik. Készített a központ „segédleteket" a felvételhez, mint például a matematikai írásbelik példatárát, a fizikai feladatok gyűjteményét, a biológiai „korrepetitort" — ezek mintát adnak a várható kérdésekhez és elősegítik a felkészülést. Készült tanácsadó füzet Bevezetés a felsőoktatásba címmel (hatásának vizsgálata során olyan visszajelzés is érkezett, mely szerint a felvételt nyert hallgató szinte „jogtalan" előnynek érzi, hogy e munka zöld utat nyitott számára: hány társa boldogult volna, ha hozzájuthat!). Ugyanakkor folynak kísérletek a pályaalkalmasság megközelítően pontos vizsgálatára; e vizsgálatok eredményeit összehasonlítják majd a végzett hallgatók munkaalkalmasságának mutatóival — az dönti el végül is, hogy jó volt-e, és tömeges méretekben is megfelel-e a pályaalkalmasságot vizsgáló módszer. Néhány év óta a fizikai dolgozók gyermekei számára a SZOT előkészítő szakköröket szervez; a felsőoktatási kutatóközpont ezeknek hatékonyságát is figyeli. Az oktatási folyamat didaktikainevelési problematikája sok érdekes módszertani összehasonlításra ad lehetőséget, hasonlóképpen a vizsgáztatási szokások lélektani hatása is. A Központ dolgozta ki a felsőfokú oktatás pártfelülvizsgálatához és a nemzetközi egybevetéshez a szükséges alapot, szintúgy ő szervezi — a Magyar Pedagógiai Társaság felsőoktatási szakosztályával — a Felsőoktatási Pedagógiai Akadémia előadássorozatát, amelyet a vidéki tanszékek oktatói is szép számmal látogatnak. Gyöngébb eredmény — magasabb fizetés A harmadik kutatási terület az ifjú diplomások útja. Eddig két tanulmány készült erről a témáról: az egyik a KISZ Csongrád megyei szervezetével közösen folytatott vizsgálatról szól és a megye 30 éven aluli értelmiségi lakosainak helyzetét ismerteti; a másik a Fővárosi Pályaválasztási Intézettel együtt készített felmérés, ez a budapesti ifjú diplomások beilleszkedését fürkészi. Ez utóbbinak érdekes megállapítása, hogy a gyengébb tanulmányi eredményűek jóval magasabb fizetési átlagot értek el, mint a kiválóak, a sokat változtatók jobbat, mint az első munkahelyükhez hűségesek, és a férfiak — valamennyi tanulmányi eredmény kategóriájában — több fizetést kapnak, mint az azonos előmenetelű nők. (A gyöngébb előmenetelűek magasabb jövedelme abból ered, hogy míg a kiválóak az egyetemeken vagy a kutatóintézetekben helyezkednek el, addig a közepesek és elégségesek a jobban fizető termelőüzemeknél.) Úgyszintén feltűnő jelenség, hogy a származás még az elhelyezkedésbe is belejátszik: egy vizsgálat szerint az értelmiségi szülők gyermekeinek 40%-a helyezkedett el személyes kapcsolatok segítségével, míg a fizikai dolgozók gyermekeiből csak 8%. Az esti és levelező hallgatók életmódjáról és tanulmányi helyzetéről most készül felmérés. Az eddig gyűjtött anyag alapján ez is érdekes rétegszociográfiának ígérkezik. Térben és időben Hasonlóképpen meglepő összefüggések tárulnak fel olyan vizsgálódásokból, melyek a felsőoktatás intézményeinek területi megoszlását figyelik. Az egyetemek és főiskolák elhelyezkedése általában történelmi fejlődést követ, a nagy múltú iskolák néha éppenséggel nem a közigazgatási központokban kaptak helyet (pl. Oxford, Cambridge, Bologna, Padua, Heidelberg), néha, mint az újabb műszaki egyetemek, az ipari centrumokhoz közelítenek (pl. Miskolc, Veszprém). Nálunk az egyetemek és főiskolák területi elhelyezkedése kedvező, az egész 12