Budapest, 1972. (10. évfolyam)

6. szám június - Fekete Gábor: Fővárosi őrjárat II.: A Józsefvárosban

kedik. Egyébként a déli részek főutcája, mintegy belvárosa, a Práter utca lesz, amelyet új ABC-áruházak, rendelőintézet, szolgáltatóház, két százszemélyes iskola, bölcsődék, óvodák öveznek majd. Ragaszkodás és tapintat A rekonstrukció a kerületi tanács szinte valamennyi szakigazgatási szervének munkájára is rányomja bélyegét. Elsősorban természetesen a lakásosztályra és az igazgatási osztályra. Családok százai, ezrei költöznek ki házukból vagy kerületükből, megszokott környezetükből. Figyelembe véve, hogy a józsefvárosiak ragaszkodása patinás kerületük iránt különösen erős, nem meglepő, hogy sokan vonakodva hagyják ott mégoly düledező otthonukat is a cserébe felkínált újpalotai, zuglói új lakásért. Ezzel tényként kell számolnia a tanácsnak, amelynek a törvényesség érvényesítésén kívül messzemenő ügyintézői tapintatot kell tanúsítania minden egyes lakáscserénél, mérlegelnie kell — és megértenie — az állampolgárok kívánságait. Nyugdíjasok, akik nem tudják megfizetni a jobb, újabb cserelakáshoz szükséges különbözetet, a lakbért, s hozzászoktak körzeti orvosukhoz, a szomszédos Közértüzlethez, joggal kérik — és kapják — a lépcsőzetes cserék révén megüresedő kerületi, környékbeli lakások egész sorának címét, válogatás végett. Csakúgy, mint a szülők, akiknek a költözés miatt gondot okoz gyermekeik óvodai-bölcsődei, iskolai helyváltoztatása. A szanálás olykor kényszerűen érint viszonylag jobb állapotban levő lakóházakat, ahol a régi, tágas, háromszobás családi otthonokban élő művészek, tudósok, orvosok aligha találnak méltó kárpótlást egy új lakótelepi lakásban, mert nem tudják elhelyezni hatalmas méretű antik bútoraikat, mennyezetig érő, teli könyvespolcaikat. A méltányosság ilyen esetben is megköveteli a tanácstól a megfelelő cserelakás felkutatását. A mérlegelés következménye a négy-ötgyermekes családok esetében is fennáll, akik eddig egy szobában éltek, a költöztetés után azonban jogosan jár nekik a többszobás cserelakás, de csak olyan mértékig, hogy a csere ne sújtsa őket anyagilag. A bűvös kör A szanálások és költöztetések technikai lebonyolítása a tanács, a beruházó és a kivitelező rendkívül összehangolt munkáját követeli meg. Az ideális állapot az lenne, ha a beruházók a kijelölt lakóházak bontását már 8—10 hónappal előbb jeleznék, ezzel egyidőben a kerületi tanács kézhez kapná a szükséges mennyiségű és minőségű cserelakások keretét, címét. A józsefvárosi rekonstrukció során ez év tavaszáig körülbelül kétezer lakást szanáltak — a bűvös kör miatt nem kevés zökkenővel —: amíg nincs cserelakás, addig nem lehet költöztetni a lakót, ez esetben viszont a kivitelező sem láthat ß bontáshoz, akkor pedig nem is építhet... A legutóbbi hónapokban valamelyest javult a helyzet. Az idén és a jövőre szanálandó lakások jegyzékét a tanács már megkapta, s sikerült kiküldenie a bérlőkhöz a tájékoztató értesítést a bontás tényéről, az elhelyezési lehetőségekről, az anyagi feltételekről. Annak arányában, ahogy mind jobban kirajzolódik a szanálási program és időpontja, hívják be a lakóbizottságokat, a vb-összekötőket, a tanácstagokat, akik a továbbiakban megtudakolják a lakóktól, hogy milyen kérésekkel, aggályokkal várják az elkerülhetetlen költözést, a cserét. Az ügyfélforgalom hétről hétre növekszik a lakásosztályon, ahol fokozatosan kialakul az „igényleltár": hány család, milyen jövedelmi viszonyokkal, hol és milyen lakást kíván ? A Budapesten egyedülálló tömeges ki- és átköltöztetésben nagyok a kerületi tanácsapparátus érdemei. Jószerivel egyetlen „botrányos" eset sem fordult elő a szanálások miatt, s ez elsősorban az emberséges, méltányos, segítőkész ügyintézéssel magyarázható. Kedvezőtlenebb a kép a közületek elhelyezésénél: kártalanításuk lényegesen költségesebb, a telepek, gépek kitelepítése miatt nem ritka, hogy a kerületi tanácselnöknek egyetlen kisüzem, ipari szövetkezet vezetőivel rendszeresen, hónapokig és személyesen kell tárgyalnia, az igazgatási és építészeti osztályok tevékeny közreműködése mellett is. Végül a rekonstrukció egy érdekes, várható következményéről : nem kétséges, hogy a kerület lakossága a legközelebbi egymásfél évtizedben oly nagy mértékben cserélődik, ami egyedülálló a fővárosi kerületek történetében. Józsefvárosi családok ezrével költöznek el Budapest más pontjaira, ugyanakkor tömegével kapnak majd új otthont a kerület déli részén épülő, újjávarázsolódott negyedben olyanok, akik sohasem éltek a Józsefvárosban. Két metró között Az elvénülés sok bajával vesződő Józsefváros azonban köszönhet is egyet s mást az öregségnek. A legrégibb pesti városnegyed ma már ízig-vérig belterület; nem véletlen, hogy „idegenforgalmát", feltétlenül szükséges kapcsolatát a főváros más pontjaival hagyományosan sűrű és állandóan fejlődő közlekedési hálózattal biztosítják. Szerencsés kerület, mert másutt egy metróvonal sem érint egész városnegyedeket, a Józsefvárost pedig — hamarosan — kettő is közrefogja. A Rákóczi út alatt a kelet—nyugati vonal, az Üllői út mélyében majd az észak—déli. Nincs olyan lakóháza a kerületnek, ahonnét 3—4 perc alatt ne lehetne elérni autóbuszt, villamost. Érvényes ez egyébként a kereskedelmi hálózatra is, amely a Belvárost kivéve, jobb ellátást biztosít itt bármely más kerületnél. Kerületi sajátosságok más előnyökhöz is juttatják a józsefvárosiakat. Angyalföld után itt dolgozik a legtöbb munkáskéz; az őket foglalkoztató kis- és nagyüzemek, vállalatok 30 millió forinttal járulnak hozzá a tanács új kommunális létesítményeinek megvalósításához. Ebből is készül az idén egy száz férőhelyes óvoda a Rákóczi úton, 60 férőhelyes bölcsőde a Makarenko utcában, 80 személyes öregek napközi otthona a Köztársaság téren. Az iskolákon szintén az aggkor érződik: általában 70 esztendős épületekben tanulnak a józsefvárosi gyerekek. A Bacsó Béla utcai általános iskolánál, amely összedőléssel fenyegetett, három évvel ezelőtt hatmillió forintos költségelőirányzattal indultak a tatarozási munkálatok. Munkának még ma is bőviben vannak itt, sokszáz gyerek még jóidéig nem ülhet vissza az elhagyott padokba; de a tanács kiadásai már 18 millió forintnál tartanak. A pénzt más tanintézmények renoválásától kell elvonni. Közbiztonság és előítélet Nap utca, Bérkocsis utca, Nagyfuvaros utca, Szerdahelyi utca, Mátyás tér — a rozzant, alacsony házsorok között esténként halványan megvilágított úttestektől, gyanús csoportoktól az embernek önkéntelenül is a közbiztonság iránt támad kedve tudakozódni. — Ezekből az utcákból kár lenne a Józsefváros egészének közrendjére következtetni — veszi át ismét a szót a tanácselnök. — Elvégre, a világvárosi részek, mint a Múzeum körút, József körút, Baross utca — ez is Józsefváros. Az előítéletekre különben a Teleki tér adja a legcsattanósabb választ. Ez a tér ma is a zsibvásár, az alvilág, a rendetlenség fogalmával azonos nagyon sok budapesti lakos előtt, jóllehet, kerületünk egyik legrendezettebb környéke. Mostanában a Rákóczi tér emlegetése jött „divatba", mégis merem mondani, hogy a prostitúció elleni harc fokozásának nem egyedüli és nem is a legfőbb célpontja ez a környék. Az persze nem kétséges, hogy az öreg utcák, rozzant házak vonzzák és rejtik a lumpen elemeket, de nem közvetlenül befolyásolják a kerület rendjét. Inkább annyiban, hogy az itt lakó züllött, alkoholista szülők miatt szerepel gyámügyi csoportunk nyilvántartásában 1300 veszélyeztetett környezetben élő gyermek. Ez valóban lehangoló adat, önmagában is, más kerületekkel történő összehasonlításban is. Hozzátartozik a képhez az is, hogy a talponállók számát tíz év alatt a felére csökkentettük; ma csupán 14, rendszeresen ellenőrzött italboltunk van. Eredményesen tiltakoztunk a József körúti Revü-bár léte ellen: hamarosan postahivatal nyílik a helyén. A Józsefvárosban az ilyesfajta „night club" épp annyira nem helyénvaló, mint — mondjuk — az Intercontinental szomszédságában egy csapszék. Befejezésül néhány szót még valamiről, ami remélhetőleg a rekonstrukció jótéteményei közé sorolható majd. A józsefvárosi kőrengeteg elleni harcra gondolunk. Igaz, hogy csaknem egymillió négyzetméter zöldterülete van a kerületnek, ám sajnos, ennek háromnegyede — a Kerepesi temető. Harmincegy kisebb-nagyobb területen alig 140 ezer négyzetméternyi a füves, világos, fás rét, benne a házak közé ékelődő Mátyás térrel, Kulich Gyula térrel, Blaha Lujza térrel, Rákóczi térrel, a zajos-poros Kálvin térrel. Amiből a népes városrésznek igazán haszna és levegője van: a Múzeumkert és a Köztársaság tér. Háromezer fa a tereken, nyolcezer az utcákon, 14 játszótér — íme, ennyi a Józsefváros zöldje. Hogy mennyire lesz sikeres a városrész fiatalítása — ez a beengedett friss levegőtől, az új zöldterületektől, a beépítés szellősségétől is függ. Fekete Gábor 10