Budapest, 1972. (10. évfolyam)

5. szám május - Viszkei Mihály: Kevesebb munkaerő — bővülő termelés

Balla Demeter felvétele Viszkei Mihály Kevesebb munkaerő — bővülő termelés 26 FÓRUM A gazdasági szabályozók hatására 1968 óta a munkaerőkereslet és a munkaerőmozgás növekedett. A reform koncepciójában a munkaerőmozgást a gyors fejlődés, a struktúraváltozás összefüggésében határozták meg. A munkaerőmozgás 1969—70. évi tendenciája később mérséklődött és jelenleg már a reform bevezetése előttihez hasonló. Hasznos munkaerőáramlásnak tekinthető a szakmai struktúra változásából következő munkahelycsere, a foglalkoztatás megszűnéséből (pl. nyugdíjazás) adódó mozgás, valamint a munkaerő áramlása alacsony hatékonyságú munkahelyekről a magasabb hatékonyságú vállalatokhoz. Ezekben az években általánosan bevezették a rövidített munkaidőt, ami a munkaidőalapot 8—9%-kai csökkentette. A szocialista iparban egy munkásra 1967-ben — az előírt munkaidőben, illetve túlórában — 2131 óra jutott; ez jelenleg 2 ezer óra alatt van. A munkaerőmozgás A reformtól várt intenzívebb munkaerőmozgás bekövetkezett: a budapesti állami iparban 1968-ban 251 ezer munkavállalót alkalmaztak és ugyanakkor 234 ezren különböző címeken kiléptek. Ezt a jelenséget később a bér- és jövedelemszabályozás által előidézett túlzott munkaerőkereslet váltotta fel. Az elemzések azt mutatják, hogy a vállalati törzsgárda lényegében helyén maradt, ugyanakkor a dolgozók egy kisebb része egy éven belül többször is változtatta munkahelyét. Figyelemre méltó, hogy a fiatalkorúakon kívül elsősorban azoknál a dolgozó rétegeknél van fluktuáció, akiknek nincs elegendő szaktudásuk, nem képesek sokoldalú teljesítményekre, ebből következően a változó struktúrájú termelést nem tudják segíteni. E rétegekhez elég sokan tartoznak, a tőlük várható kvalifikációs értelmezésű munkateljesítmény viszont meglehetősen kevés. Ez is hozzájárulhat olyan helyzet kialakulásához, hogy a termelésben egyszerre jelentkezik a „belső munkanélküliség" és a „munkaerőhiány".