Budapest, 1972. (10. évfolyam)

5. szám május - Nemes György: A Rózsadomb

Szabó Dezső a Philadelphia kávéházban (Oly Tamás reprodukciója) Vargha Balázs Irodalmi városképek Szabó Dezső pesti tablói ii. Önmagát döntő szobor Gőgös emberbarát, krajcároskodó krőzus, szepegő kolosszus — számlálhatatlanul sora­koztathatnánk az ellentmondásokat, amik mind ráillenének. Egyéniségének paradoxonai gyerekkorá­ban, diákkorában gyökereznek. A szegény, elesett emberiséget azért szerette volna olyan nagy szívvel szeretni, mert családja szegény és elesett volt. ő pedig keményen elhatároz­ta, hogy kitör ebből a körből, őt ne üssék, tapossák holtáig. Mivel akart kitörni? A tehetségével. Ha az iskolában évről évre ő a legokosabb, ő a győztes, az lesz majd később is. De család­jában, környezetében ott tengették életüket a félrecsúszott, elszerencsétlenedett, önmagu­kat pusztító egykori tehetségek; mindmeg­annyi intő példa. Erősnek is kell hát lenni, nemcsak tehet­ségesnek. Innen eredhet az erő kultusza, amelynek bűvöletében élt és írt. Robusztus termet, hatalmas étvágy, szerelmi ellenállha­tatlanság, gondolatbőség, erőteljes stílus — különböző, mégis egybefutó vonásai ennek az eszménynek. De azt is tudta ez az eszes óriás, hogy nem lehet az ember mindig csak óriás. A kolosz­szusokat bámulják először, aztán fügét mu­tatnak nekik, kinevetik, végül ledöntik a tör­pe emberek. Kaján öniróniával próbálta ma­gát megóvni ettől a sorstól. Időnként pedig elébement a végzetnek: ő maga rendezett önledöntő parádékat. Boór Bálint, a Segítség szobrász-író hőse is eljut addig a pontig, ahova Szabó Dezső többször eljutott, hogy áruba bocsátotta kin­cseit. S milyen látványosan fogott hozzá! „Hatalmas plakátokat nyomatott és végig­ragasztotta a városon. A hirdetésben sajátos, zsúfolt, belekalapácsoló mondataival elmond­ta, hogy örökre elhagyja Magyarországot és mindenét eladja. El könyveit, melyek közt sok a ritkaság, bútorait s egy rossz pillanat­ban összezúzott műveinek még művészi érté­ket jelentő darabjait." A kiárusítás igaz. Az óriási plakátot már ő képzelte hozzá. S azt is, hogy „ez a hirdetés mégis megkondította a részvét harangjait". Valójában azt érte el, hogy hazaárulónak ki­áltották ki, mert elhíresztelte, hogy itthagyja hazáját. És ittmaradt. Proli kirándulás Életében és írásaiban szembetűnően sok az ismétlődő gesztus, újra kijátszott téma. Az igazi nagyok is nem egyszer visszatérnek ko­rábbi témáikhoz, de azért, hogy feljebb kö­rözzenek, sőt újjászülessenek bennük. Sza­bó Dezső nem mindig bírja új szusszal az is­métlést. Amit egyszer már gondosan kimun­kált, másodjára már elkapkodja. Új vendég­ségre invitál, de ott csak egy korábbi lakoma étlapját olvastatja a meghívottakkal. Pesti proletárok a zöldben — ennek a ked­ves témájának első, klasszikus kidolgozása a Kirándulás című elbeszélése. Hegyi István, a rokkant vasmunkás, aki kifutónak állt be egy könyvkereskedésbe, csodálatos hűvösvölgyi vasárnap délutánt ígér családjának. Rájuk fér. „Lakásuk a Szerecsen utcai bér­ház hátsó mélyén volt a földszinten. Itt, ezen 20

Next

/
Thumbnails
Contents