Budapest, 1972. (10. évfolyam)

5. szám május - Nemes György: A Rózsadomb

Szabó Dezső a Philadelphia kávéházban (Oly Tamás reprodukciója) Vargha Balázs Irodalmi városképek Szabó Dezső pesti tablói ii. Önmagát döntő szobor Gőgös emberbarát, krajcároskodó krőzus, szepegő kolosszus — számlálhatatlanul sorakoztathatnánk az ellentmondásokat, amik mind ráillenének. Egyéniségének paradoxonai gyerekkorában, diákkorában gyökereznek. A szegény, elesett emberiséget azért szerette volna olyan nagy szívvel szeretni, mert családja szegény és elesett volt. ő pedig keményen elhatározta, hogy kitör ebből a körből, őt ne üssék, tapossák holtáig. Mivel akart kitörni? A tehetségével. Ha az iskolában évről évre ő a legokosabb, ő a győztes, az lesz majd később is. De családjában, környezetében ott tengették életüket a félrecsúszott, elszerencsétlenedett, önmagukat pusztító egykori tehetségek; mindmegannyi intő példa. Erősnek is kell hát lenni, nemcsak tehetségesnek. Innen eredhet az erő kultusza, amelynek bűvöletében élt és írt. Robusztus termet, hatalmas étvágy, szerelmi ellenállhatatlanság, gondolatbőség, erőteljes stílus — különböző, mégis egybefutó vonásai ennek az eszménynek. De azt is tudta ez az eszes óriás, hogy nem lehet az ember mindig csak óriás. A koloszszusokat bámulják először, aztán fügét mutatnak nekik, kinevetik, végül ledöntik a törpe emberek. Kaján öniróniával próbálta magát megóvni ettől a sorstól. Időnként pedig elébement a végzetnek: ő maga rendezett önledöntő parádékat. Boór Bálint, a Segítség szobrász-író hőse is eljut addig a pontig, ahova Szabó Dezső többször eljutott, hogy áruba bocsátotta kincseit. S milyen látványosan fogott hozzá! „Hatalmas plakátokat nyomatott és végigragasztotta a városon. A hirdetésben sajátos, zsúfolt, belekalapácsoló mondataival elmondta, hogy örökre elhagyja Magyarországot és mindenét eladja. El könyveit, melyek közt sok a ritkaság, bútorait s egy rossz pillanatban összezúzott műveinek még művészi értéket jelentő darabjait." A kiárusítás igaz. Az óriási plakátot már ő képzelte hozzá. S azt is, hogy „ez a hirdetés mégis megkondította a részvét harangjait". Valójában azt érte el, hogy hazaárulónak kiáltották ki, mert elhíresztelte, hogy itthagyja hazáját. És ittmaradt. Proli kirándulás Életében és írásaiban szembetűnően sok az ismétlődő gesztus, újra kijátszott téma. Az igazi nagyok is nem egyszer visszatérnek korábbi témáikhoz, de azért, hogy feljebb körözzenek, sőt újjászülessenek bennük. Szabó Dezső nem mindig bírja új szusszal az ismétlést. Amit egyszer már gondosan kimunkált, másodjára már elkapkodja. Új vendégségre invitál, de ott csak egy korábbi lakoma étlapját olvastatja a meghívottakkal. Pesti proletárok a zöldben — ennek a kedves témájának első, klasszikus kidolgozása a Kirándulás című elbeszélése. Hegyi István, a rokkant vasmunkás, aki kifutónak állt be egy könyvkereskedésbe, csodálatos hűvösvölgyi vasárnap délutánt ígér családjának. Rájuk fér. „Lakásuk a Szerecsen utcai bérház hátsó mélyén volt a földszinten. Itt, ezen 20