Budapest, 1972. (10. évfolyam)
5. szám május - Vincze Oszkár: Ismét a vízgondokról
Vincze Oszkár Ismét a vízgondokról Fővárosunk vízellátása a második világháborút megelőző évtizedekben a Föld valamennyi metropolisához viszonyítva is igen kedvező képet mutatott. A Duna-menti mély kavicsrétegbe telepített kúthálózat egészen elsőrendű és a csúcsidők szükségletéhez képest is bőséges mennyiségű ivóvizet adott. A fővezetékhálózatot a Vízművek építése idejében (tehát 90—100 esztendővel ezelőtt) bőséges előretartással, kitűnő minőségű anyagból építették. Ám Budapest lélekszáma időközben — ha az ingázó dolgozók roppant hadseregét, a hazai és külföldi idegenforgalom és az egyéb tényezők okozta mindennapi külön terhelést is figyelembe vesszük — az akkorinak mintegy ötszörösére, a fogyasztás fejadagja is a sokszorosára emelkedett; a fővezetékhálózat nagy hányada pedig ma már matuzsálemi korúnak számít. Az utóbbi 10—15 évben a főváros lakosságának életformájában, ennek következtében a vízfogyasztás ritmusában is lényeges változás következett be. Egyazon időpontban több százezer ember nézi a tévé egy-egy műsorszámát; eközben kikapcsolódnak a vízfogyasztásból. A műsor szüneteiben, majd befejeztével — szinte egyazon percben — egyszerre több százezer fogyasztó siet a konyhába, toalettbe, fürdőszobába, és a hosszas kisebb nyomás állapota után a fővezetékben hirtelen roppant nyomás keletkezik. Ennek terhelését az elöregedett vezetékrendszer sokhelyütt már képtelen elviselni. Tapasztalat szerint a csőtörések nagy hányada ezekre az időpontokra esik. Világjelenség: az alapanyaggyártás nehezen tudja követni a felhasználóipar és a lakosság szükségleteinek növekedését. Ezt jelzi a vízszükséglet emelkedése is. így például Budapest a legutóbbi húsz évre előirányzott fogyasztás-emelkedést alig tíz esztendő során elérte. Ez magyarázza, hogy két felszíni vízmű, számos új partiszűrésű kút és rezervoárok építése ellenére 1971 nyara óta a magasházak felső emeletein még a Dunával egy síkban levő területeken is a csúcsfogyasztás óráiban gyakran nem volt víz, a város magasabb fekvésű pontjain pedig csak az éjjeli órákban kapott vizet a lakosság. A múlt év nyarán a napi fogyasztás hosszú heteken át a 850—950 ezer köbméter mennyiséget is elérte. Miután ez már a teljesítőképesség felső határa volt, a valóságos szükséglet mértéke továbbra is megállapíthatatlan maradt. A napi csúcsfogyasztás — ha az utóbbi tíz esztendő tapasztalati számait vesszük alapul — 1975-ben elérheti az 1,47 millió, 1985-re pedig a napi 2 millió köbmétert. Az ivóvíz termelés mennyiségét 1975-re évi 302 millió köbméterre tervezik, ami 1971 termeléséhez képest évi 40 millió köbméter növekedésnek felel meg. A fejlesztés ilyen mértékének eléréséhez — az 1970-ben érvényes építőipari árak alapján számítva — 2,65 milliárd összegű beruházást vettek tervbe. Amint azonban ez a hazai, de az egész világpiaci ármozgásból is jóelőre megállapítható volt, az építőipari és építőanyagipari árak szinte megállás nélkül emelkedtek. Ha tehát a Fővárosi Vízművek beruházási kereteit az új áraknak megfelelő szinten nem módosítják, az egyébként is igen szűkösen megállapított fejlesztési program csak lényegesen lefaragott, megcsonkított változatban lesz teljesíthető. E tények ismeretében a Fővárosi Vízművek már ez év januárjában kénytelen volt az idei terv-tárgyalások során az eredetileg több mint 543 millió forintra beprogramozott beruházási tervét 485 millió forintra csökkenteni. Egy rövid sajtóközlemény nem tűri sem a beruházási program részletes felsorolását, sem a megfelelő összegű, a fedezethiány miatt kiiktatott munkák részletezését. Mindenesetre érdemes megemlítenünk, hogy a Csatárkai övezeti medence építésének munkálatait úgy kellett késleltetni, hogy a betervezett 6,08 millió forint kifizetése csak 1973-ban váljék esedékessé. És ezt az intézkedést akkor kellett bevezetni, amikor kormányzatunk éppen minden fontosabb beruházó tevékenységgyorsítására keresi az eddiginél célravezetőbb intézkedéseket! Egyidejűleg a IV. számú főnyomóvezeték építési munkálatait is 24 millióval kellett csökkenteni, ami szintén a beruházás elhúzódását okozza, és késleltéti az üzembehelyezés időpontját. Ugyanezen okból egy teljes évvel, 1973-ra kellett elnyújtani az óbudai lakótelep vízellátásához készítendő műszaki tervek befejezését; és még számos olyan munkát, 7
