Budapest, 1972. (10. évfolyam)

4. szám április - Gábor István: Egy régi épület új élete Uránia mozi — Színház- és Filmművészeti Főiskola

semmi kár nem esett, mert le volt zárva. Az áramot egy mérnök révén kaptuk, aki nagyon szerette a mozit: az Elektromos Művek Kazinczy utcai telepén dolgozott. Rajta is múlott, hogy február 4-én már vetíthettünk. Bártfai Jenő egyébként a VIII. kerületi filmesek „Balázs Béla" szocialista brigádjának vezetője. 1960-ban alakultak meg, elsőként a mozi szakmában, és már háromszor kaptak aranykoszorút. Tagjai között a gépészeken, az üzemvezetőkön kívül megtalálható a vállalat főmérnöke, három műszaki ellenőre is. A mozival kapcsolatos jó és rossz benyomásairól így beszél a főgépész: — Jó lenézni az erkélyről és teltházat látni; rossz érzés, ha üres a mozi. Jó az a pillanat, amikor az előadás végén fokozatos világítást adok, és nehezen állnak fel az emberek. Máskor még világítani sem kell, rohannak kifelé. Mindennap reggeltől estig itt van: az Uránia a szenvedélye. Reggel még nincs dolga, csak azért jön be, hogy kiszellőztessen. Ilyenkor sötétben botorkál a kapcsolókhoz, de becsukott szemmel is tudja már, hány lépést kell tennie, hány lépcsőt kell lábainak kitapogatnia, fölfelé. Milyen ez a mozi jelenleg ? — Az Urániában belül semmi sem változott. A legutóbbi tatarozásnál vigyáztunk, hogy az eredeti színek maradjanak — válaszol a kérdésre György Béla, az Uránia üzemvezetője. — Ami az épület jelenlegi, nem esztétikus külsejét illeti, ez a homlokzat miatt van így. Az épület a Színház- és Filmművészeti Főiskola tulajdona, a homlokzat tatarozása is az ő dolguk. Ügy hallottam, 1972-re kaptak kapacitást, akkor tudják elvégeztetni a homlokzat rendbehozatalát. Nehezíti a munkát, hogy az épület műemlék jellegű, és emiatt nagy gonddal, körültekintéssel kell hozzálátni a tatarozáshoz. A különleges szépségű, törökös mór stílusú moziban 956 ülőhely van; befogadóképessége napi három előadáson teltház esetén csaknem háromezer néző. Némely sikeres film hat hétig is műsoron van, átlagosan 70—75 százalékos látogatottság mellett. Ez azt jelenti, hogy nyolcvanezren nézik meg csak az Urániában ezeket a filmeket. — Van-e az Urániának jellegzetes műsorpolitikája ? — A műsorpolitika a meglevő és a MOKÉP által beszerzett filmekből állhat csak össze — válaszol az üzemvezető. — De azért lehetőleg olyan filmeket válogatunk ki, amelyek idevalók. Sok magyar filmalkotást mi mutattunk be; némely rendező kifejezetten az Urániát kéri bemutatója színhelyéül. Előfordul, persze, hogy a vállalat nem tud művészileg rangos külföldi filmet biztosítani; ilyenkor könnyebb vígjátékokat vetítünk. Az Uránia művelődéspolitikai feladataihoz tartozik a foglalkozás az ifjúsággal. Itt rendezik meg a VIII. kerületi középiskolák filmesztétikai bemutatóit. A kerületi gimnáziumok, szakmunkásképző intézetek egy része is szívesen tartja itt április 4-i, november 7-i ünnepségeit. Egy hiányzik csak: a régi ismeretterjesztő hagyományok fölelevenítése. A TIT ugyan még néhány évvel ezelőtt is rendezett az Urániában ilyen előadásokat, de a tatarozáskor más helyet keresett magának, és ma már nem tér ide vissza. Nagy kár pedig; vasárnap délelőttönként ismét meg lehetne rendezni ezeket a vetítéssel kísért matinékat. A legkiválóbb tudósok, professzorok előadásai bizonyára sok érdeklődőt vonzanának. 4 A Színművészeti Akadémia igazgatója 1945-ben Hont Ferenc lett. Ebben a felszabadulás utáni első tanévben többek között Abonyi Géza, Balázs Béla, Galamb Sándor, Gellért Endre, Hegedűs Géza, Ladányi Ferenc, Nagy Adorján, Rátkai Márton tanított. Néhány év múlva, az 1947—48-as tanévben Színház- és Filmművészeti Főiskola lett a színiakadémiából, 1949-ben pedig újabb épületet kaptak; a Vas utcában beköltöztek a volt KIE (Keresztény Ifjúsági Egyesület) székházába. Tíz év múlva az épület földszintjén színháztermet létesítettek: 1959. február 19-én a Lumpáciusz Vagabundusz előadásával avatták föl Budapest egyik legszebb kamaratermét, az Ódry Színpadot. Ez ma elsősorban a főiskolai gyakorlatok és vizsgaelőadások céljaira szolgál. Vadász László főigazgatóhelyettes a főiskolán 1945 után bekövetkezett változásokat így foglalja össze: — Az elmúlt negyedszázadban két kiemelkedő esemény történt a főiskola életében. 1948-ban művészeti főiskola lett, néhány hónappal ezelőtt pedig az Elnöki Tanács rendelete nyomán egyetemi jellegű intézménnyé alakultunk. A kérdésnek azonban ez csak a formai oldala, az érdemi részt az jellemzi, hogy az oktatás tartalmában is teljesen átalakult. Hosszú időn át itt csak színészoktatás folyt, negyedszázada filmesképzést is adunk, az utóbbi időben pedig a televízió művészutánpótlásáról ugyancsak az iskola gondoskodik. Néhány évvel ezelőtt a Rákóczi úti épületben televíziós stúdió épült. Noha jelenleg több épülete van a főiskolának, mégis szorult helyzetbe kerültek. A harmadik épület ugyanis a Szentkirályi utcában — itt kellene a film- és televíziós képzésnek folynia — néhány éve használaton kívül van. Nagyarányú átalakításra volna szükség; a tervezés vagy tíz évvel ezelőtt meg is kezdődött, de az építkezés határideje megmagyarázhatatlanul eltolódik az egyik évről a másikra. így most minden jórészt a Rákóczi úti traktusban van összezsúfolva; a Vas utcai épületben az igazgatóságon, a tágas könyvtáron és a színházon kívül kollégium kapott helyet, negyven hallgató számára. A főiskolához tartozik még egy filmműterem a Makarenko utcában, és az Ódry Színpaddal szemben levő házban a menza. És mert még így is kevés a hely, az idei tanévben megindult operettképzés céljaira — ez is újdonság a főiskola életében — termet béreltek a Szentkirályi utca és a Bródy Sándor utca sarkán. A főigazgatóhelyettes büszkén mutatja a jól fölszerelt, színházi világítással, reflektorokkal, kis háziszínpaddal ellátott tantermeket, a színész osztályok birodalmait, azután a rendező-jelöltek, a jövő televíziós, filmes szakembereinek termeit, szobáit. A stúdió a laikus számára furcsa műhely: a gombokkal, kapcsolókkal, jelzőberendezésekkel, mérőműszerekkel tarkított hatalmas keverőasztallal szemben három monitor, rajta három kamera képe látható. Közülük a legjobb kerül az ernyőre, de hogy melyik, az már az operatőr-jelöltek szemfülességén, ügyességén, mesterségbeli tudásán múlik. Meg azon is, hogy a rendező, aki ezúttal számomra sejtelmes vezényszavakat suttog a mikrofonba, hogyan irányít és választ a „beadott" képek közül. Irányítás és kiválasztás: ez a főiskola legfőbb gondja is. Megfelelő elméleti és gyakorlati órákkal irányítani a figyelmet, segíteni a felkészülést, és már a felvételnél azokat kiválasztani, akik ezen a nagyon rögös pályán később is megállják a helyüket. Azt mondja a főigazgatóhelyettes : általában nem határozzák meg szigorúan a létszámot, annyi növendéket vesznek föl színésznek, rendezőnek, amennyi tehetség jelentkezik. Néha egészen kiváló osztályok állnak össze — gondoljunk csak arra a régi osztályra, amely vizsgáján a Koldusoperát annak idején oly nagy sikerrel adta elő, és arra az újabb osztályra, amely vizsgadarabját, a Gentlemen című musicalt egy nyáron át játszotta szabadtéri színpadon. Nem minden osztály ilyen persze; vannak kimagaslóan jó és vannak szürkébb évjáratok, de erről nem a főiskola tehet elsősorban, inkább a véletlenen múlik. A megváltozott életű, a művészetek új ágai felé forduló Színház- és Filmművészeti Főiskolának az a legfontosabb feladata, hogy az utánpótlást folyamatosan biztosítsa; a színpadnak, a filmnek, a rádiónak, televíziónak jól felkészült, szakembereket képezzen. A művészetek és a szórakoztatás elhivatott művelőit. BÖRCSÖK MÁRIA versei Mint a kígyót Vemhes vizek Mint a kígyót nylonbőrét levetette a két lábam. Éjszaka van. Zörög a hold a fák vesszőkosarában. Vemhes vizek partján, hizó holdvilágban gyémántkoponyáda t magasra emelted. Piros ár-apályba gyöngyzacskód kipergeti. 20