Budapest, 1972. (10. évfolyam)

4. szám április - Vas István: A hasonlíthatatlan város

Czeizing Lajos felvételei tatlan város az író előbb érezte magáénak Budapestet, mint az építész: történe­lem és történés, egyéni sors és általános körülmények, nehézkedési erő és tehetetlenségi nyomaték vezették-taszították inkább, sem­mint merőben szakmai felismerések, Budapest vállalásáig — a hosz­szadalmas folyamatról szépen vallanak önéletrajzi írásai, a Vallomás és búcsú, és különösen a legutóbbi, az Itthon éltem. Nehezebb is volt az építésznek Budapestet vállalni. „Nem azt állítjuk tehát, hogy Budapest szép város", védekezik Granasztói, és azonosuló daccal hangsúlyozza, hogy szomszédságunkban építé­szetileg szebb nála Bécs is, Prága is. „Hasonlíthatatlan város" — ez a legtöbb, és a legfontosabb, amit Budapestről mondani tud. Hason­líthatatlan a valóságos szépségeiben, és a pest-budai, szegényes csiricsáréban is; vagy mondjuk elnézőbben és pontosabban, az illú­zióban, ahogy Granasztói jellemzi a századforduló építészetét: „Ez a Budapest tehát az illúziók városa volt." Fiatalkorunkban mindnyájan Fülep Lajos befolyása alatt voltunk, mégpedig nemcsak A földalatti, a városligeti végállomás előtt A Rókus kápolna

Next

/
Thumbnails
Contents