Budapest, 1972. (10. évfolyam)
4. szám április - Pro urbe — Pro arte 1972 Reischl Antal, Domanovszky Endre, Lukács Magdolna, Vida Ferenc
lESja»«-» ízig-vérig pedagógus a X. kerületi Bánya utcai Rózsa Ferenc általános iskola igazgatója. Valószínűleg édesanyja oltotta belé ennek a hivatásnak szeretetét, I llllÁilA ll||M J|||n n édesanyja, aki nem érhette el LUKdllO Sfldy ISÜSlld vígam I számár" ho'g'y kgaTább ^^ lányát ott tudhatta a pedagógus pályán. Lukács Magdolna harminc éve él — dolgozik — Kőbányán. Csigó László felvételei 1942-ben a Százados úti iskolában kezdett dolgozni, mint napközis tanítónő. — Akkor kizárólag szociális okok miatt maradtak a gyerekek az iskola ingyenes napközijében. — mondja. — Vasárnap is bejöttek vagy öt-hatszázan ebédelni, akkora volt a szegénység. Még a nyári szünidőben is mindennap jöttek egy darab kenyérért, egy kis kocka lekvárért. Most a szülők dolgoznak, ezért maradnak a gyerekek itt, a napközis csoportban. Az itteni ételt fitymálják, otthon jobbhoz szoktak. Araszos liba-kacsacombokat majszolnak a tízórai szünetben. Az öltözködésük meg külön téma lehetne... 1968-ban bízták meg ennek az akkor felépült új iskolának a vezetésével. S olyan eredményesen oldotta meg a frissiben összekerült pedagógus- és gyermekközösség formálását, hogy már a következő tanévben ez lett a kerület első olyan iskolája, ahol nem volt bukott tanuló. — A jó közösség szervezésének útját-módját már korábban, más kőbányai iskolákban megtanultam. 1957—62 között az Előd utcai, majd az Ihász utcai általános iskola igazgatóhelyettese voltam, 1962—68-ig pedig a Salgótarjáni úti iskola igazgatója. Ezekben az iskolákban a tanulók több mint kilencven százaléka fizikai dolgozók gyermeke. Az ebből adódó oktatási-nevelési nehézségek ismertek. A fiú-és a leányiskola összevonásának problémáit sem volt könnyű megoldani, de az odaádó, lelkiismeretes tantestülettel együtt sikerült. Ebben az új iskolában jóval könnyebb a helyzet. A környező szép, új lakótelepről — minden értelemben jól szituált környezetből — járnak ide a gyerekek. De itt is volt jó néhány olyan tanuló, akit a bukás veszélye fenyegetett. Összefogtunk értük — sokszor akaratuk ellenére! A kritikus tárgyakból a napköziben a jó tanulók, a szaktanárok rendszeresen foglalkoztak minden ilyen gyerekkel. A félévi és az év végi jegyek lezárása előtt alapos korrepetálás következett. Nem bukott meg senki. Jó módszer az is, hogy az osztályfőnökök minden tanulóról éveken át részletes feljegyzést készítenek. így mindig látják, ki mennyit fejlődött, kinél mutatkozik megtorpanás, hol kell segíteni. Ezt a ,,tükör"-lapot azután átadják a felsőtagozatos osztályfőnököknek, ők pedig a gimnáziumnak. Ott is nagyon örülnek ennek a segítségnek, mert a gimnázium első évében a taná-
