Budapest, 1972. (10. évfolyam)

4. szám április - Pro urbe — Pro arte 1972 Reischl Antal, Domanovszky Endre, Lukács Magdolna, Vida Ferenc

Egy másik észrevétel: mindenütt a ráció, az ésszerűség. Ajtóáthelyezésekkel nagyobb falfelületek kialakítása. A konyhában az etázsfűtés koksz-kazánja mellett beszerelve a gázkazán — de ott áll az eredeti is: biztonság okából. A régi, nehezen tisztítható csillárok mellett mindenfelé sima, papírból készült lámpaernyők: a gyerekek kezemunkája. (A művészi és játékos fafaragások a falon: a vőé. A vő: statikus mérnök.) A nagyobbik terasz két oldalról beüvegezve; egyébként itt áll a hatalmas pingpong asztal. A kertben pedig egy rúdon kosárlabda-háló. Egy nagy fáról két kampó csüng kötélen: mihelyt kimelegedik, odakerül az unokák hintája. A bejáratnál,a sílécek mellett, óriási falapátok: a hóeltakarítás nemes sportjához. Végezetül a legfontosabb: ebben a házban — hosszas keresgélés és sok munka árán! — sikerült megteremteni a család szoros, állandó kapcsolatát a természettel. Reischl Antal egyik főművének tekinti a sajátkezűleg épített, hősugárzóval fűthető üvegházat, ahol növényeit, virágait hajtatja. Február 12-én van felesége nevenapja — éppen e szombati napon vette át a főváros aranyérmét —, erre a napra minden évben kivirágzik az üvegházban egy cserép jácint. . . A teraszok mellett vasváz-szerkezeten nemesített szőlőt futtat. A kertben sétálva le-lehajol, s a sarjadzó fű között olyan örömmel fedezi fel a már kibúvó sárga meg lila virágokat, mintha kincsre lelne — s mekkora kincs valóban az embernek az effajta öröm! (Míg a fotóművész őt fotografálja, végignézem a kert valamennyi pompázó virágát — színes diafelvételeken. Rózsabokortól szarkalábig, az egyszerű büdöskétől a muskátliig mindenféle virágot meghonosított a ház körül.) Az öt sudár nyírfát is ő ültette; a szomszédok kidobott cserepes karácsonyfájából már takaros fenyő nevelkedik a kert egyik sarkában; a gyümölcsfákat ő metszi, permetezi. Ahogy a fák rügyeit vizsgálgatja, a villámsújtotta nagy fenyő gyógyuló törzsét mutatja s tetején az élet biztos jelét: a frissen nőtt tűleveles gallyakat — akkor látom, milyen hatalmas és erős őmaga is. . . mennyire hasonlatos ez az ember ezekhez a mélyen gyökerező nagy fákhoz. . . Úgy lenne előírásos, hogy Reischl Antal kitüntetéséről szólva ne a magánemberről, ne az ő személyiségéről beszéljünk. Ám környezete, amit maga körül megteremtett, tükrözi szakmai-emberi elgondolásait, otthona kísérletező műhely — és távlat. Amit Budapestnek adott, reménytelen felsorolni. Teremtő munkájáról nemcsak újjászülető városrészek, az általa tervezett épületek és épületegyüttesek sokasága vall, hanem a tanítványoké is, a sokezer kitűnő, fiatal szakemberé. Akik nála sajátították el a mesterséget és tőle tanultak egy korszerű, példás magatartásformát. Az egyetem, a népfront, a főváros tanácsa, az építészek szövetsége, a sajtó: megannyi fórum,ahol tanít,tájékoztat, vitázik, sietteti a fejlődést. Bárcsak több ideje jutna a mi folyóiratunk számára is! — ezzel a prózai óhajjal búcsúzom tőle. Kövendi Judit Pro arte Domanovszky Endre Részlet a ,,Műemlékek" című mozaikból. Szelényi Károly felvétele