Budapest, 1972. (10. évfolyam)

4. szám április - A címlapon: Lőrinczy György felvétele

nyeződés szempontjából; nagy a kén-, a hamu és nedvességtartalmuk, fűtőértékük pedig alacsony. A levegő kéndioxid és korom tartalmát jelentős mértékben lehet csökkenteni a gázenergia tüzelőanyagként való használatával. A földgáz és a tisztított városigáz többnyire kénmentes, és az elemi alkotókból keletkező égéstermékek gyakorlatilag nem tartalmaznak levegőszennyező anyagokat. Ha a Budapesten használt szenek kéntartalmát átlagosan 2 százaléknak vesszük, minden 100 kg kőszén eltüzelése esetén 4 kg kéndioxid, továbbá 1 kg pernye és korom jut a levegőbe. Egy köbméter 8000 kalória értékű gáz — a hasznosítási hatásfok-különbséget is figyelembevéve — 4 kg 3200 Kcal/kg fűtőértékű szénnek felel meg. Az 1970-ben a fővárosban felhasznált 704 545 ezer köbméter gázenergia 2,8 millió tonna szén eltüzelését helyettesítette. Ily módon a gáztüzelés 112 ezer tonna kéndioxid és mintegy 28 ezer tonna pernye és korom légkörbe jutását akadályozta meg; vagyis a tüzelőanyagok megváltoztatásával a levegő kéndioxid-tartalma jelentős mértékben csökkent és alacsonyabb lett a koromszennyezettség. A gáztüzelés alkalmazása tehát az erősen szennyezett levegőjű Budapesten különösen előnyös. Távlati tervek A főváros gázellátásának dinamikus növekedése szervesen kapcsolódik a népgazdaság hosszútávú fejlesztéséhez. A gázfogyasztók szám,ának emelését az ország növekvő földgázkitermelése biztosítja. Az előirányzat szerint földgáztermelésünk 1980-ig a jelenleginek kétszeresére emelkedik. Ezen túlmenően a Romániából importált 200 millió köbméter földgázon kívül a negyedik ötéves terv végén jelentős mennyiségű földgáz behozatalát kezdjük meg a Szovjetunióból. A Budapest—Szeged —Algyő közötti új földgáz távvezetéken — a tervek szerint — évenként mintegy 2 milliárd köbméter, 8—9 ezer kalóriás földgáz érkezik Budapestre. A távlati elképzelések szerint — a gázfogyasztók számának folyamatos növelése mellett —, a városigázt fogyasztók aránya fokozatosan csökken, ugyanakkor a földgázt fogyasztóké emelkedik. Ennek megvalósításához a városi, illetve a földgázzal ellátásra kerülő területeket elhatárolják; ennek végrehajtását már meg is kezdték. Városigáz ellátású marad a főváros belső, sűrűn beépített része. A külső peremkerületek iparát, valamint az új lakótelepeket földgázzal látják el. A városigáz és a földgáz területi felosztásának határa: a pesti oldalon nagyjából a Duna és a külső körút; a budai oldalon pedig a Duna—Mártírok útja— Krisztina körút—Alkotás utca—Villányi út —Karinthy Frigyes utca vonala. Az épülő lakótelepek általában e gyűrű mentén helyezkednek el. A negyedik ötéves terv hálózatfejlesztése során olyan csöveket fektetnek le, amelyek a városigáz mellett földgáz szállítására is alkalmasak. A fogyasztók körét bővítik: mintegy 75 ezer lakást kapcsolnak be a gázfűtésbe. A tervidőszak végére a fogyasztó helyek száma meghaladja a 400 ezret. Budapesten a vezetékes gázellátáshoz 1950-ig kizárólag szénből gyártott városigázt használtak. Az állandóan növekvő gázigények kielégítését azonban nemcsak a gyártó kapacitás hiánya akadályozta, hanem az is, hogy hazánkban viszonylag kis mennyiségben található gáz gyártására alkalmas kőszén. Tehát jelentős mennyiségű importra vagyunk utalva. Ezen a helyzeten az eredményes hazai földgázkutatás változtatott. S olyan döntés született, hogy az ország növekvő földgáztermeléséből Budapestet is részesíteni kell. 1949-ben befejeződött a Lispétől Csepelig húzódó nyersolajvezeték meghosszabítása Kereszthegytől az Óbudai Gázgyárig. Ezen kezdetben szakaszosan nyersolajat és földgázt továbbítottak a fővárosba; jelenleg azonban kizárólag csak gázt szállítanak. Majd megépült a Hajdúszoboszló—Szolnok—Budapest közötti gázvezeték. Ezzel a földgáz a budapesti gázszolgáltatás növelésének igen jelentős tényezője lett: a fogyasztóknak 1970-ben szolgáltatott összes gázmennyiség 89 százalékát már a földgáz biztosította. A földgáz eredeti állapotban való felhasználására a városigáz-ellátást szolgáló vezetékhálózat és a régi fogyasztóberendezések nem alkalmasak. A földgázbontók megépítéséig a fővárosba érkező földgázt kizárólag a városigázhoz keverték, a városigáz mennyiségének és fűtőértékének növelésére. A bekeverésnek azonban határt szab a földgáz és a városigáz közötti kalória- és égéstulajdonság-különbség. A második ötéves terv időszakában (1961—1965) földgázbontók épültek: Albertfalván napi 180 ezer köbméter, Óbudán napi 400 ezer köbméter kapacitással. Ezekben az üzemekben földgázalapú városigázt gyártanak; ennek fűtőértéke azonos a városigáz fűtőértékével. A földgázbontás azonban kalóriaveszteséggel jár, ezért gazdaságosabb eredeti állapotban felhasználni. A budapesti földgáz-körvezeték megépítése után, 1965 közepén kezdődött el a távvezetéken érkező földgáz természetes állapotban való értékesítése, a Kelenföldi Hőerőmű bekapcsolásával. Azóta számos ipari üzem állt át a földgázenergia felhasználására. Az ipari üzemek 1970-ben összesen 415,7 millió köbméter földgázt fogyasztottak természetes állapotban. Háztartási célokra a földgázszolgáltatás 1966 végén kezdődött el a Kelenföldi lakótelepen, 146 fogyasztó bekapcsolásával. Azóta a földgázt természetes állapotban fogyasztó háztartások száma jelentősen bővült: számuk 1970-ben már meghaladta a 2500-at, fogyasztásuk pedig az évi 6 millió köbmétert. Az ipar fejlődésével, a motorizáció fokozódásával, valamint a lakosság számának nagyarányú növekedésével Budapest levegője jelentős mértékben elszennyeződött. A főváros levegőjében a szennyező anyagok közül az egyik legveszélyesebb a kéndioxid; ez főleg más szennyező anyagokkal és a levegő nedvességtartalmával egyesülve fejti ki romboló hatását. A hazai szénfajták összetétele igen kedvezőtlen a levegőszeny-3 Megépülnek az első földgázbontók