Budapest, 1972. (10. évfolyam)

3. szám március - Zolnay László: Szociális, nemzetiségi és vallásos mozgalmak

hogy az addiginál több terhet rakjon jobbágyságára. A kérdés lényege az volt, hogy Óbuda jobbágyai addig terheik egy részét nem kellett hogy robotban, fizikai munkában róják le. Leróhatták azt készpénzben is. A jobbágyság összefogása úgy jutott kifejezésre, hogy 1772. január 7-én, amikor a kamara új városi tanácsot akart választani (a hozzájuk szitó lakosokból), a jobbágyok megtagadták a választáson való részvételüket. A földesuraság ezt a magatartásukat lázadásnak minősítette. A kamara óbudai tiszttartója három vezetőembert nyomban lefogatott, azonban a nép fenyegető követelésére kénytelen volt őket szabadon bocsátani. Am hiába volt minden; a kamarai urak keresztülvitték akaratukat. Bevezették a Mária Terézia által országosan elrendelt urbáriumot, erősen megnyomorították az óbudai jobbágyságot. Ezek nem akarták hagyni magukat. 1772 és 1776 között nem kevesebb, mint tizenhat alkalommal menesztettek követséget Bécsbe. Eredmény nélkül. 1777-ben újabb megmozdulásra szánták magukat. A kamara azonban erőszakkal elfojtotta azt. Hasonló jobbágymegmozdulás volt a nagytétényi uradalomban is. Itt a jobbágyok az aratási munkát tagadták meg. Amikor pedig a tiszttartó vezetőjüket lefogatta, megostromolták a tiszttartói lakot s emberüket kiszabadították. Számottevőek ezek a mozgolódások. Mert amíg például az 1754-ben Budán lefolytatott jobbágylázadási óriásper során mégannyi igyekezettel sem tudtak százegynéhány kunsági vádlottnál többet összeterelni, ezek a városi megmozdulások — ha nem is voltak olyan mélységűek, mint a már leírt két alföldi megmozdulás (Szegedinácz Péró, illetve Törő Pál, Pethő Ferenc és Bujdosó György kuruc lázadása 1736-ban, majd 1754-ben) — azoknál nagyobb tömegeket mozgattak meg. Hiszen — nem kutatva most a húsz pesti céh legényeinek számát —, a jobbágylakosságú Óbudának egymagának hatezer lakója volt! Mindezekből látnivaló, hogy a XVIII. század pest-budai polgára lőporos hordó tetején égő kanóccal játszott. Az osztályelnyomáshoz — amely e korban még egész Európának jegye — paradox módon éppen Magyarország fővárosában járul, éppen a magyaroknak nyílt nemzeti, s vallási mezbe bújtatott, közvetett nemzetiségi elnyomása. Látnivaló, hogy az a réteg, amelyet nem szorított a német cipő — amely tehát német, katolikus és polgárjogú (régi szóval: gutgesinnt) —, vajmi vékonyka volt azokhoz a rétegekhez, osztályokhoz képest, amelyek kívül rekedtek az alkotmány sáncain. Meg a városalkotmányon, s a pest-budai városfalon. Nagy változást hord mélyében az 1779/80. esztendő. Az egyetemnek a budai várban 1780-ban való megnyitása lassan Buda, majd Pest felé vonzza az ország ébredő értelmiségét. A két-egy főváros az 1780-as évektől fogva már nem csak igazgatási, kereskedelmi központ: gócpontja az országos forradalmi törekvéseknek is. 41 Buda és Pest dél felől (183S) Görögkeleti körmenet a Dunasoron (1842)