Budapest, 1972. (10. évfolyam)

3. szám március - Zolnay László: Szociális, nemzetiségi és vallásos mozgalmak

keményen megtorolták a „jobbágylázadást". Már 1717-ben négy jobbágyot fogságra vetettek — hiszen övék volt az ún. úriszék —, majd 1721-ben Inczmannak, mint lázadónak vagyonát lefoglalták, őt magát pedig örökre száműzték e városból. Ezekkel a feszültségekkel a városélet hátterében, érthetően kapóra jöttek az uralkodóosztályoknak — például a Zichy grófoknak — azok a jobbágyperek s krudélis ítéletek, amelyeket Szegedinácz Péróék, majd az 1754. évi kunsági jobbágyfelkelés vezetői ellen hoztak. De jól jöttek ezek az elrettentő ítéletek a két város — Buda és Pest — magisztrátusának is. Céhlegények sztrájkjai Mert Pest-Buda hétköznapjai sem mindig voltak egyhangúak. Néha megtörte a nyugalmat a céhlegények egy s más megmozdulása. Nem ünnepi körmenetek voltak ezek a mozgolódások, hanem sztrájkok. A budai péklegények — mostoha helyzetük miatt—már 1695-ben éltek a munkabeszüntetések önvédelmi eszközével. A XVIII. század elején azt jegyezték fel, hogy a kádár-, asztalos«, lakatos-, kovács- és kőfaragólegények is sztrájkba léptek. 1715-ben a kovács-legényeket a pesti kovács céhmester panaszára a pesti tanács lefogatta és vasra verette. 1731-ben a pesti gombkötő legények ellen emeltek panaszt. Ezek — kedvezőbb munkafeltételek csábítására — átszökdöstek Óbudára. 1773-ban pedig, amikor a budai csizmadialegények teszik le a dikicset, a tanács, a céhmesterek panaszára, huszonegyet vasra veretett közülük. Interurbán munkás-szolidaritás a XVIII. században Ennek az 1773. évi budai csizmadialegény lázadásnak során a munkásszolidaritás megkapó emlékeit tárja fel a kutatás.3

Amikor 1773-ban a huszonegy budai csizmadialegényt, sztrájkjuk miatt, a budai tanács lefogatta, a pesti csizmadialegények összefogtak érdekükben. Levelet írtak az esztergomi, komáromi, győri és pozsonyi legényeknek és kérik: tiltsák meg a csizmadialegényeknek a Budára utazást addig, amíg a budai csizmadialegények ügyét becsületesen el nem intézik. Újabb jobbágylázadás Óbudán Az óbudai jobbágyoknak szerződésük volt a Zichy grófokkal arról: mennyi és milyen jellegű évi szolgáltatással tartoznak a földesuraságnak. 1772-ben, amikor a város földesuraságát a kamara váltotta magához, a Mária Terézia-féle úrbér-rendezést Óbudán is végre akarták hajtani. Az új földesúr, a kamara arra törekedett, 3 Nagy Lajos és Vörös Károly gyűjtése. Budapest Enciklopédia. Budapest, 1970. bürgerek Keresztély Ágost bíboros hercegprímásnál tiltakoztak. Levelük, amelyet a Saxonak nevezett, szász királyi családból eredő2

esztergomi érsekhez írtak, a gyűlölet bozótját tárja fel: „. .. mióta Pest városát a töröktől vissza vették, a város abban a szerencsés helyzetben van, hogy falai kőzött csak a katolikus vallás virágzik. Ezt a vallást veszélyeztetné a protestáns nemesnek befogadása. És előre látható: a Ráday-ház a kálvinistáknak és a lutheránusoknak állandó tartózkodási helyévé válik. .. Sőt: idővel imaházat fognak ott építeni s onnan majd titokban terjesztik az eretnekséget. . .!" És milyen különös alkalmi szövetkezéseket produkál a történelem: amit a pesti német polgárság — még a királyi akarattal is szembe szállva — megakadályozott, azt a pesti német helyőrség megoldotta. 1738-ban ugyanis Summerlach ezredes, a pesti helyőrség parancsnoka megengedte, hogy evangélikus tábori papjának istentiszteletein bárki részt vehessen. Ugyanez történt Budán is. Mind Pest, mind Buda városa nyomban az esztergomi hercegérsekhez szaladt újabb panaszra. El is rendelték: a katonaságnak — miután a hadseregbe is „befurakodtak" a protestánsok s a németek közt is temérdek volt a protestáns — szabad vallásgyakorlata van, a tábori lelkészek szabadon megtarthatják szertartásaikat. Ám polgári személy nem a Keresztély Ágost szász herceg (1666 — 1721) pályáját mint katona kezdte. 1686-ban a szász választófejedelem — tulajdon atyja — seregtestében résztvett Buda vára felszabadító ostromában is. 1707-ben lett esztergomi érsek, ö volt az első hercegprímás. III. Károly 1714-ben ugyanis „római szentbirodalmi hercegi" rangra emelte a mindenkori esztergomi érseket. látogathatja a helyőrségi istentiszteleteket. Természetesen, könnyebb volt ezt elrendelni, mint megtartatni. Döntő változást az 1790. évi 26. és 27. törvénycikk hozott. II. József eszméi jegyében a vallások egyenlőségét szentesítette ez a törvény. így aztán egyszeriben vége lett a katolikusok pesti és budai monopól helyzetének. De addigra nagyobb változások is történtek; a törvény csak lustán kullogott a társadalom mélyebb mozgásai után. Óbudai jobbágyok küzdelmei a földesurasággal A vallási-nemzetiségi ellentétek a mélyvízi feszültségeknek csupán felszíni fodrozódásai voltak. A két város vezető német patriciátusának rétegharcai is kis hatósugarú privátügyek. Nagyobbak voltak azok a küzdelmek, amelyek a társadalom mélyebb rétegeiben játszódtak le. A kuruc szabadságharc mozgalmain kívül az első, helyi társadalmi megmozdulás 1710-ben, Óbudán játszódott le. Ennek a városkának újonnan telepitett német jobbágysága szabadulni kívánt a Zichy grófok földesurasága alól. (A Zichyek már Buda visszafoglalása előtt megszerezték Óbuda város tulajdonjogát.) Arra törekedtek, hogy — Buda és Pest mintájára — Óbuda városának is visszaszerezzék hajdani szabad királyi városi jogát. Vezérük Thomas Inczmami óbudai jobbágy volt. Eszes, bátor ember. A háborúság 1715-től 1721-ig tartott. A Zichyek nem engedtek. Sőt, 40 Az óbudai zsinagóga 1837-ben. Vasquez P. K. sorozatából