Budapest, 1972. (10. évfolyam)

3. szám március - Zolnay László: Szociális, nemzetiségi és vallásos mozgalmak

Város az időben XXXIII. Zolnay László Szociális, nemzetiségi és vallásos mozgalmak Pest-Budán Pest és Buda polgársága a Lipót király által adományozott 1703. évi kiváltságlevél szerint csak római katolikus lehetett. Velük egyenlő jogokat csak a görög katolikusok élveztek. Már rámutattunk: nem volt más ez a felekezeti megkötés, mint vallási mezbe burkolt Habsburg-sovinizmus. Mint mindig minden szélsőség — ez az elv is szelet vetve aratott vihart. Ma, közel három évszázad távlatából, az ember egyetlen barokk idillnek gondolná a XVIII. századi Pest-Buda életét, holmi zenélő órákkal, lantot pengető szende polgárlánykákkal, snájdig — valódi és mézeskalácsból való — huszárokkal. Holott valójában: sokfrontos, egymást marcangoló, belső háborúság volt elődeink élete. Korántsem vigalom. Nézzük csak tovább a vallási villongásokat! A rácoknak nevezett óhitűeket, a görög nem-egyesült egyház híveit éppen úgy megtűrték, mint a görög katolikusokat. Ez volt az egyetlen keresztény felekezet, amelynek hívei Budán végig élték a török hódoltság korát is.1

A görög kereskedők gyorsan s erőteljesen a pesti kereskedelem élvonalába törtek. Zsidók már a XVIII. század elején megkísérelték, hogy Pesten is letelepedési engedélyt kapjanak. Sőt, azt is, hogy ott kereskedhessenek. Kérésüket Buda városa is támogatta. Buda liberálisabb volt Pestnél; korlátozott számban megtűrt egy kisebb zsidó kolóniát a Vízivárosban. (Azonban sok évszázada bírt hajdani gettójukba, a budavári Táncsics utcába nem engedte újra vissza őket.) Pest már 1695. április 15-i tanácsülésén elutasította a zsidók letelepedési kérelmét, mondván: nélkülük is éppen elegendő kereskedőjük van Pesten. Senki mással nem volt annyira szigorú Pest városa, mint a zsidókkal és a protestáns magyarokkal. A nem-katolikus fogalomba a görög katolikusok s a görögkeletiek ugyan belefértek — ám letelepedhettek Pesten, polgárjogot is nyerhettek —, de a zsidók s a protestáns magyarok nem. Márpedig ekkoriban a magyarok között ugyanannyi volt a protestáns, mint a katolikus. Pest németjei érezték is e „magyar veszélyt", s már a Lipót-féle diploma előtt is csak átutazóknak tekintették a nem-katolikus magyarokat. Tiltott protestáns istentiszteletek Pesten A magyarok kiszorítása Pest polgársága s a város falai közül egyik oka annak, hogy a kurucok sosem tudták elfoglalni Pestet. A város magyarjai lakóhelyüket elhagyták s csak úgy özönlöttek a libertásos lobogók alá. A szabadságharc leverése után vallási síkon lobbant fel a harc a pesti németek s a pesti magyarok között. 1705-ben már a vámharmincad pesti bérlőjének lakásán tartottak evangélikus istentiszteletet. Amikor ez a városi magisztrátus tudtára jutott, szigorú eljárást indított és megtiltotta a protestáns szertartásokat. 1720-ban Kajali András pesti református háztulajdonosnál jöttek össze a magyar hittestvérek. Ám a tanács nem nyugodott addig, mig Kajali házát meg nem szerezte. (Protestáns imaház építéséről ekkoriban nem is álmodozhattak e vallások követői.) Nem volt szerencsésebb Ráday Pál sem, a magyarországi reformátusok főembere. Felesége révén Pest városában háztulajdonra tett szert. A tanács azonban nem ment bele abba, hogy Ráday a feleségével nyert házát a maga nevére írassa, és így abban — esetleg — protestánsok összejöhessenek. A tanács felbecsültette Rádayné házát s közölte: mivel az Invalidusok palotájának (a mai Városházának) tartozékaként erre az ingatlanra szüksége van, megvásárolja azt. A protestáns főúr a királyhoz fellebbezett. S a király elrendelte: a tanács a város területén levő megfelelő, hasonló ingatlannal kártalanítsa Rádayt. A királyi határozat ellen azonban a pesti 1 Két ilyen hódoltságkori „rác" sirkövet a közelmúltban találtam, a budavári I. Tárnok utcai iskolaépület telkén állt Esterházy palota építőanyagának kövei közt. Az egyik 1671-ből, a másik 1678-ból való. Z. L. (A kövek a Budapesti Történeti Múzeumban vannak.) A budai egyetem megnyitása 1780-ban. Harsányi József reprodukciója 39