Budapest, 1972. (10. évfolyam)

3. szám március - Nyilas Márta: A Ferenc József-föld fölfedezése és a Budapest-fok

Jókai Mór temetése (Siklós Péter reprodukciója) Végh György Rubén Dario Budapestről A modern spanyol költészet elindítója és egyik legnagyobb alakja, a nicaraguai származású Rubén Dario közelmúltban megjelent Összes műveiben páratlan csemegével szolgál a magyar olvasónak. Egy ránk vonatkozó írása eddig — legjobb tudomásunk szerint — nálunk még senkinek sem tűnt fel. Rubén Dario ugyanis két ízben is járt Magyarországon! Mint különböző latinamerikai országok konzulja, sokat utazott Európában és áradó szépségű impresszionista útilevelekben tudósította a legnagyobb spanyol és dél-amerikai lapokat. Az a kis tudósítás, melyet most bemuta-38 tunk, valósággal költemény prózában, szinte szárnyaló himnusz a századeleji Budapestről. írásából ítélve jól ismerte az egész várost. Az egyes kerületekre még az apróbb tévedések ellenére is rá lehet ismerni. Az „ős Budavára" például — melyről Rubén Dario azt írja, hogy Pest „peremkerülete" — a millennium idején épült ismert szórakoztató kombinát volt a Városligetben és még a század első évtizedeiben is fennállott. Nemcsak azért érdekes ez az írás, mert a világirodalom egyik legnagyobb és legnagyobbhatású költője írta. Ami számunkra igazán páratlanul becsessé teszi, az az, hogy Rubén Dario éppen Jókai temetése idején — 1904 májusának első felében — járt Budapesten, és írásában Jókai temetését is megörökítette. Valószínű, hogy Rubén Dario ismerte Jókai műveit. De adjuk át inkább a szót magának Rubén Dariónak. „Rubén Dario A szerelem és szépség városa: Budapest ... Budapest: a Király, Mária Terézia, a Kék Duna, paprikáscsirke, Tokaji bor... Már az első pillanatra elbűvölt, egyszerűen megbabonázott e nemesszívű város — vagy talán inkább két ikerváros —, melyet nagyszerű hidak íve köt össze; szívemhez nőtt azonnal, éghajlatával, virágaival, sétányaival, modern és elegáns városnegyedeivel. Majdnem minden új épülete a szecesszió jegyét viseli magán, a mágnások laknak itt szeszélyes villákban, meg a kövér puszták és birtokok tulajdonosai... Ó, mekkora öröm sétálni a királyi várban, a zöld parkokban, paloták közt bolyongani, vagy lent a dallamos folyó kék vizének partjain. .. Ragyogó épületek állnak itt: mint például a pompás Parlament, mely még vissza is tükröződik a Dunában! Csodálatos város, tágas tereivel, széles utcáival és fasoraival: és falai közt a világ legszebb asszonyai élnek. Csodálatos város! Valóságos földi paradicsom! Ó, minden országnak megvannak a maga örömet kínáló nagyszerű tájai és szépasszonyai, de mégis, higyjétek el nekem, hogy a szerelem és szépség városa: Budapest! Van Pest városának egy peremkerülete, melyet „ős Buda-Várá"-nak hívnak. Kertek, sétányok tarkítják; különlegessége az éjszakai vásár és tele van látnivalóval: apró színházak, különböző boltok, kocsmák, fényes kastélyok szoronganak itt egymás mellett; ruhák, illatok lengenek és nemzeti zene szól itt, és ó, milyen festőiek a ruhák! Annyi szép nőt láttam itt, akkora csapatokban, hogy elábrándozott, elálmodozott volna róluk még maga Salamon Király is, akinek — azt hiszem, tudjátok — páratlan volt az ízlése és a híre is. És ott voltam a gyász szomorú napjaiban is. Több volt ez mint gyász: felmagasztosulás és megdicsőülés volt Jókai halála. Ennek az igéző városnak ezer varázsa átitatott már egészen — és akkor részt vehettem nemzeti költőjének, legnagyobb regényírójának és gondolkodójának temetésén. Vonultak a koszorúkkal megrakott kocsik végig az „Andrássy" úton, ahol az író lakott. A gyászmenet fenséges volt és lenyűgöző, a Kormány képviselői is jelen voltak a gyászszertartáson, mellyel az öreg forradalmár emlékének adóztak. Festői és mutatós katonai egyenruhákat láttam, egyetemi tanárokat, címereket, fegyelmezett menetben. És a balkonokon, melyeket gyászdrapériákkal vontak be, pompás arcok szorongtak egymás mellett, csodálatosan tündöklő magyar szemek. És mindenfelé tündökletesen szép nők a menetben! Aztán, amikor elhaladt előttem a diákok friss virágkoszorúkkal teleszórt kocsija: egy virágárus leánytól vettem egy halom rózsát, és távoli földek ismeretlen dalnoka, én — míg a megindulás szorongatta a torkom: dobogó szívvel rádobtam a halott Jókaira szerény áldozatul."