Budapest, 1972. (10. évfolyam)

3. szám március - Nyilas Márta: A Ferenc József-föld fölfedezése és a Budapest-fok

1872-es év időjárási viszonyai egyáltalán nem voltak kedvezőek. Novaja Zemlja elhagyása után hamarosan jégtáblák közé préselődött a hajó és prédája lett a szél, az áramlások, a jég minden szeszélyének. Bár reményeik nem váltak valóra, mert a jég öleléséből nem sikerült kiszabadulniuk, a véleden egy ismeretlen szigetcsoport közelébe sodorta a hajót. A lakatlan, ismeretlen szigetcsoport Európa legészakibb része, a közel 19 000 km2

területű Ferenc József-föld volt. Ennek fölfedezése Európa teljes megismerésének befejezését jelentette. Payer és társai igyekeztek a lehetőségeket a lehető legjobban kihasználni. Már télen, amíg a déli világosság vagy a holdfény lehetővé tette, felfedező utakat tettek a hajóhoz legközelebb levő, Wilczekről elnevezett szigeten. 1874 tavaszán pedig három nagy kutató utat szerveztek szánnal, bejárták a szigetcsoport jó részét, kőzeteket, növényeket, állatokat gyűjtöttek, felméréseket végeztek, rajzokat készítettek. Csaknem 870 kilométernyi utat tettek meg a szigetcsoporton. Kutatásaikat azonban félbe kellett szakítaniuk. *Az időjárási viszonyok sürgették a hazatérés megkísérlését. Elhagyták a használhatatlanná vált hajót. A szárazföldön szállítva három csónakot, a legszükségesebb felszerelésekkel, élelmiszerrel igyekeztek elérni a szigetcsoport déli csúcsát, onnan pedig a szabad tengert. Ez állította a legnagyobb próba elé az expedíciót. Két hónap borzalmas küzdelmei után, az ellenszéllel, ellenáramlattal, hóval, jéggel dacolva mindössze két mérföldnyi utat sikerült megtenni. Augusztus elején lett csak könnyebb a helyzet, amikor az olvadás kisebb csatornákat vájt s lehetővé vált a haladás. Augusztus közepén elérték a nyílt tengert. Tíz napöt tettek meg csónakon, akkor találkoztak Novaja Zemlja nyugati partjánál egy orosz halászhajóval, ez vette fel a holtfáradt embereket. Kimerülten, de egészségesen érkeztek meg. A sarkutazók legfélelmesebb betegségétől, a skorbuttól megmenekültek, — ahogyan a korabeli sajtó irta: „67 megölt jegesmedve a leghathatósabb szernek bizonyult a süly-bántalmak ellen." Az új földrajzi felfedezés világszerte nagy szenzációt keltett. Európa minden részéről érkeztek gratulációk, meghívások, kitüntetések. Payer és Kepes már 1874 októberében Magyarországra utaztak. Útjuk diadalmenet volt. Vonatjukat minden állomáson tisztelgő küldöttség várta és beszámolójukat október 19-én a Magyar Földrajzi Társulat ülésén óriási érdeklődéssel fogadták. Kutatásaik eredményeiről szólva megemlítették, hogy az egyik északi szigetcsúcsot Budapest-foknak nevezték el. Leírását is közölték. Ezek szerint „a Budapest-fok 3 — 5000 lábnyi magasságú jéghegyek köréből nyúlik be a tengerbe — jeges nagyszerűségét nem lehet eléggé magasztalni." Az elnevezésnek jó visszhangja támadt Magyarországon: „A Hungariaöböl, és Pest-fok és Deák-fok mutatja, hogy járt arra is magyar ember!" — írta a Vasárnapi Újság. Pest-fokot és Budapest-fokot is emlegettek. Amikor a kutatók elindultak, a fővárost még nem egyesítették. Az egyesítés idején mérhették fel a szigetcsúcsot, ezt akkor Pestről nevezték el, ám az érkezés után már Budapest-fokról beszéltek, és az elkészült térképen is már Budapest-fokot jelöltek. * Az expedíció mindenképpen eredményes volt. Hozzáfűződik Európa legészakibb szigetcsoportjának felfedezése, az addig kevéssé ismert Barents tenger éghajlati, áramlási viszonyainak leírása. A Ferenc József-föld természeti viszonyainak ismertetése, a mágneses mérések ugyancsak jelentős tudományos tettek. Ezt ma már senki nem vonja kétségbe. De Bécsben, annak idején, hűvösen fogadták a sarkutazókat. A legfelsőbb katonai körökben olyan vélekedések hangzottak el: nem is biztos, hogy a Ferenc József-föld valóban létezik, meglehet, csak kitalálták. Továbbá: alig hihető, hogy a nélkülözések, amelyekről az expedíció tagjai beszélnek, elviselhetők. Julius Payer a sértéseket nem volt hajlandó elviselni és 1874. október 31-én lemondott mind katonatiszti rangjáról, mindpedig a bécsi hadi-földrajzi intézetben betöltött állásáról. Pályát változtatott, lemondott korábbi álmairól, a földrajzi kutatásokról és — festő lett. 1876-ban megjelentette sarkutazásai történetét, a mű 60 ezres példányszámot ért el. Payer saját rajzaival illusztrálta könyvét és három térképet mellékelt. A térképeken az egyes szigetek, öblök, fokok az expedíció tagjai által adott neveket viselik. A kutatás támogatói iránt tanúsítotti tiszteletük jele, hogy Wilczekről, Zchyről neveztek el szigeteket. A szigetcsúcsokat kedves városaik nevével jelölték. A Ferenc József-föld első térképét Payer is csak megközelítően pontosnak, tájékoztató jellegűnek tartotta. Miután kivált a hadseregből, a földrajzi intézetből, nem volt elég ideje, megfelelő felszerelése, hogy a térképet feljegyzései és mérései alapján pontosan elkészíthesse. Egyébként is a mérések annak idején igen kedvezőtlen körülmények között, rossz látási viszonyok mellett történtek. Mágneses zavarokkal is magyarázható a térkép pontatlansága. Payer az Osztrák Alpok feltérképezésénél kitűnő kartografusnak bizonyult. A sarki terület feltérképezésének nehézségeire jellemző egyébként, hogy a későbbi kutatások során készült térképek mind eltérnek egymástól, és eltérnek a korszerű eszközökkel készült jelenlegi szovjet térképtől. Az első térképen a Budapest-fokként megjelölt hely is téves. Nyilván az „Evaliv" sziget északnyugati csúcsát kívánták megjelölni. Az „Evaliv" szigetet Nansen kutatta fel 1895-ben és két szigetnek hitte. Payer a térképen a Budapest-fok bejelölésénél majdnem egy egész szélességi fokkal tévedett, ugyanis a 82. szélességi foktól északra rajzolta, oda, ahol már nyílt tenger van. * Hőseink további sorsáról azt tudjuk, hogy Payer Párizsban Munkácsy tanítványa lett, és később, mint festő, sarkvidéki tájképeivel aratott sikereket; számos aranyérmet nyert, öregkorában festőiskolája volt Bécsben. Weyprecht megmaradt a haditengerészet kötelékében, több tudományos dolgozata jelent meg a sarki kutatások köréből. Kepes Gyula honvédorvos lett, magas rangot ért el. Vezérfőtörzsorvosként vonult nyugdíjba 1914-ben. Tíz évvel ezután halt meg Budapesten. A monarchia nem sokat törődött az uralkodójáról elnevezett területtel. Számos más országbeli sarkutazó kereste fel a szigetcsoportot és végzett egyes részein kutatást. 1925-ben a 18 400 km2

-nyi szárazföldet a Szovjetunió területeihez csatolta. Szóba került, hogy Nansenről vagy Lomonoszovról nevezik el a szigetcsoportot, de végül úgy döntöttek: maradjon meg az eredeti elnevezés. 37 Jegesmedvék megdézsmálják az expedíció készleteit. Payer rajza Payer és Weyprecht, az expedíció vezetői. Marót Miklós reprodukciói