Budapest, 1972. (10. évfolyam)

3. szám március - Román Kálmán: A gyógyszerészet kettős jubileuma

Vízvezeték-maradvány a Zsolna utcában. Bakos Margit felvételei A cseré pvezeték egyik eleme 1971 őszén Tatay Sándor — a környék lakója — hívta fel a Budapesti Történeti Múzeum figyelmét arra, hogy a XII. Zsolna utca 2. sz. alatti telken, építkezés közben egy — mintegy húsz méter hosszú — cserépcső vezetéket vágtak el. Megállapították, hogy ez a cserépcső vízvezeték ugyanazon a nyomvonalon helyezkedik el, ahol az 1470/80-as években Mátyás király utasítására Chimenti Camicia, neves firenzei építész a Városkúttól a budai Várba szolgáló vízvezetéket építtette meg. A vizet a budai Szabadság-hegy három forrásából: a Városkútból, a Béla kútból s az azóta eltűnt Diána úti Svábkútból nyerték. A három forrásból induló vízvezetékek a hajdani Szent Orbán tér ciszternájában egyesültek; a vizet a közlekedő edények törvénye alapján önnön súlya nyomta fel a vári Szentháromság tér csorgójába. Egyelőre még nem döntötték el — s ásatási leletekkel tisztázzák —: a Zsolna utcai lelet a Mátyás király-féle vezetéknek egy szakasza-e? Valószinűbbnek látszik az, hogy ugyané vezetéknek egy XVIII. századi megújítása. 1714-ben Kerschensteiner Konrád budai jezsuita, az 1770-es években Kempelen Farkas — a sakk-automatájáról híres — udvari építész, majd Tümmler Henrik foglalkozott a budai városi vízvezeték megújításával. A cserépcsövek egy-egy eleme mintegy 40 cm hosszú, 15 cm-es átlag átmérővel. A cserépcsövek fala 1 centi vastag; a csövek elkeskenyített végükkel — az ún. muffal — izülnek a csatlakozó elemhez. A Zsolna utcai szakaszt kőpakolás védi. V. E. 35 Feltárták a többszázéves budai vízvezeték egyik szakaszát