Budapest, 1972. (10. évfolyam)

3. szám március - Siklós László: Távol az otthontól — kollégiumban

valaki patronálja. A KPM-hez tartozó József Attila kollégiumnak például a Postás Szakszervezet szervez irodalmi, zenei előadásokat, s hozzásegíti a korrepetáláshoz is. TIT-előadókat hív meg, fizeti a tanárt, a színészt, az énekest. Újság: napilap, hetilap, képeslap; politikai, irodalmi, tudományos folyóirat különböző mennyiségben mindenüvé jár. A legtöbb kollégiumnak saját könyvtára van. Nevelés A nevelési elv tisztaságát, az alkalmazott módszerek hatását pozitívnegatív irányban egyaránt befolyásolják a helyi adottságok, a körülmények. Az 1961-ben kiadott működési szabályzat leszögezi, hogy valamennyi kollégista öntudatos, ifjú kommunistává fejlődjék; közösségi szemlélet, felelősségérzet, szocialista erkölcsi_ magatartás alakuljon ki benne; minden kollégista érje el, vagy szárnyalja túl az iskolai átlagszínvonalat; önképzéssel készüljön választott hivatására; a kollégium fordítson gondot a kollégisták szabad idejének ésszerűbb kihasználására. A nevelés módszerei a legtöbb intézményben kialakultak, ezeket csiszolják tovább. A körülmények azonban egymástól annyira eltérőek, hogy a legjobb módszerek egységes alkalmazását — a legfőbb nevelési elvek érvényesítését is — kétségessé teszik. Erre egyetlen példa: a működési szabályzat kimondja, hogy „a kollégium nevelő munkáját összhangban végezze az iskolával. Az iskolák igazgatói, a KISZ-munkát segítő tanárok,"1

az osztályfőnökök tanúsítsanak érdeklődést a kollégisták élete, munkája iránt, időközönként látogassák meg a kollégiumokat, adjanak segítséget, tanácsot a kollégiumok nevelőinek, tanítványaik nevelésében. A nevelőmunka megtervezésében és végzésében állandó, szoros együttműködés legyen a kollégium és az iskola pedagógusai között." A szakminisztériumokhoz (ezen belül egy iparághoz, pl. a. közlekedéshez, a vendéglátóiparhoz, az élelmiszeriparhoz) tartozó kollégiumokból a diákok egy-két, esetleg három iskolába járnak. A kollégiumban kialakult közösség egyszersmind iskolai közösség is: egy tanulócsoportban vannak, együtt is laknak, s a barátok, tanulópárok, osztálytársak között szoros kapcsolat alakul ki. A kéthárom iskola pedagógusai és a kollégium nevelőtanárai közt létrejön az állandó, szoros kapcsolat, a tanulók ügyeit rendszeresen megvitatják, látogatják egymás intézményét, konzultálnak és intézkednek. A tanácsi kezelésű kollégiumok nehezebb helyzetben vannak. Az Arany János kollégium diákjai például 23 különböző iskolába járnak, a Kulich Gyula kollégium diákjai 30-ba, a Móricz Zsigmond kollégiumból 34-be, a Móra Ferenc kollégiumból 17 iskolába járnak: általános és szakosított gimnáziumokba, különböző szakiskolákba. A Móra Ferenc kollégium száz diákja hatvan osztályba jár. Vagyis a kollégium nevelőinek hatvan osztályfőnökkel kellene kialakítani állandó, szoros kapcsolatot! A nevelést a hálótermek nagysága és a zsúfoltság is befolyásolja. Hatan, nyolcan még jól összeszoknak, segítik egymást, alkalmazkodnak, beszélgetnek. De lehet-e hasonló jó hatással egymásra egy 46 ágyas hálószoba társasága? Külön-külön minden diák örül, hogy egyáltalán fölvették és kollégista lehet. De tömegszálláson teljesen kizárt a harmonikus együttlét. A nevelök A Központi Népi Ellenőrzés 102 középiskolai kollégiumra kiterjedő vizsgálata megállapította, hogy a nevelőtestületek átlagosan 4 — 5 évenként kicserélődnek. Ennek sok oka van. Az iskolában tanító pedagógusnak 22 órát kell leadni egy héten, ez a kötött, fix elfoglaltsága. A nevelőtanár munkaideje viszont heti 48 SrlT, ezt osztott munkaidőben: délelőtt, délután, éjszaka és vasárnap kell teljesíteni. A dolga nemcsak nevelés, ő végzi például az esti hálóvizitet, a szellőztetést, a beteg diák éjszakai ápolását, s egy sereg olyan tennivalót, amihez aligha szükséges egyetemi végzettség. A tanárnak sokszor nem jut ideje, ereje magához a neveléshez. Az sem csábító, hogy egy éjszakai ügyeletért 14 forint pótdíjat kapnak. Szeretnének tanítani, legalább néhány órár abból a szakból, amiből államvizsgát tettek. De tanításra alig van idejük, s a tantestületek is idegenkednek alkalmazásuktól. Sajnos, a nevelőtanári munkának nincs nagy becsülete! Mivel túlterheltek, alig marad lehetőségük a folyamatos tájékozódásra. Pedig diákjaik kikérik a véleményüket a külpolitikai eseményekről, színházi bemutatókról, árváltozásokról. S ha nincs, véleményük, vagy „még nem volt idejük tájékozódni", tekintélyüket előbb-utóbb elveszítik a gyerekek előtt, és a mégoly átgondolt nevelési elvek is visszájára fordulnak. A nevelésben a diáktanács is fontos szerephez jut. A kollégium egyik ismérve éppen a diákönkormányzat, az önállóság. Az intézmények fiataljai a szabályok értelmében nem alkothatnak külön KISZ-alapszervezetet, a diáktanács az iskolai KISZ-hez tartozik, s az iskola KISZ-titkára hagyja jóvá programjukat. Igen ám, de melyik iskoláé ? A szabályzat szerint azé, ahová a legtöbb fiatal jár. Vagyis például egy István gimnáziumbeli tanulónak — aki a Móra Ferenc kollégiumban lakik — egy egészségügyi szakiskola KISZ-szervezete határozza meg, hogyan, s milyen társadalmi életet éljen, hogyan művelődjék stb. A diáktanácsot közgyűlés választja. A diáktanács határozatai összhangban kell legyenek az iskola, a kollégium és a KISZ elképzelésével. Ez érthető, de gyakran a sokféle „szempont" között elvész a fiatalos szenvedély, a papirosok között az eleven élet. • A Fővárosi Tanács csak részben — szakfelügyeletüeg — ellenőrzi a középiskolai kollégiumokat; a szakminisztériumokhoz tartozó otthonok lényegében önállóak. Különbségük ellenére vannak közös gondjaik, ha ezek a gondok nem is mindenütt súlyosak. Elsősorban a zsúfoltság megszüntetésére szeretnének erőfeszítéseket tenni, azaz új férőhelyekre lenne szükség. A Fővárosi Tanács illetékese szerint legalább kétszer annyi férőhely kellene, mint amennyi most van. Változtatásra szorul az a gyakorlat is, hogy 20 — 30 iskola diákjai lakjanak egy kollégiumban. Elképzelés már született: évek óta kész egy 500 férőhelyes kollégium terve, ha ez fölépülne, szét lehetne telepíteni a diákokat, továbbá a nem csupán budapesti hatáskörű szakiskolák több vidéki tanulót vehetnének föl. Vannak országos hatáskörű iskolák, ezekből a végzett tanulók többsége visszamegy a vidékre. A képzés tehát országos érdek, helyi érdek is, ezért valamilyen formában a megyéknek hozzá kellene járulniok a szakemberképzés költségeihez. Erre eddig nem került sor. A kollégiumok vezetői és nevelőtanárai várják az étkezési normák fölemelését; a heti 48 óra munkaidő csökkentését és a térítési díjak fölülvizsgálását. A Fővárosi Tanács illetékes osztálya ismeri a gondokat. Hogy mégsem intézkedik, annak fő oka: az akut problémák csak országos rendelkezésekkel oldhatók meg. ÁPRILISI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: A főváros 1972. évi aranyérmesei Vas István: A hasonlíthatatlan város Fekete Gábor: A Korányi TBC Intézet 70 éve Gábor István: Egy régi épület új élete: Az Uránia mozi — a Színház- és Filmművészeti Egyetem Régi magyar művészet a Szépművészeti Múzeumban Láng Péter: Az alkoholellenes munkásszövetség első korszaka 29