Budapest, 1972. (10. évfolyam)

3. szám március - Siklós László: Távol az otthontól — kollégiumban

miatt — nem tudnak tovább tanulni. S fölveszik azokat az állami gondozottakat is, akik középiskolába jelentkeztek. A diákok havonta térítési díjat fizetnek. Ez az összeg a család egy főre jutó jövedelmének 50 százalékát nem haladhatja meg. Elvileg 50 — 350 forint között állapítható meg, általában azonban 200—250 forintot fizetnek a tanulók. A fizetés alapja a kereseti kimutatás. A térítési díj a tanulmányi eredmény arányában valamennyit módosul lefelé-fölfelé, de a tapasztalatok szerint nem ösztönöz eléggé arra, hogy a diák jobban tanuljon. . . Arról már nem is szólva, hogy a hivatalos kereseti kimutatás — különösen a mezőgazdaságban — nem fedi a tényleges jövedelmet. Életkörülmények Az épületek nagy része viharos múltra tekint vissza. Budapesten az ötvenes években ahelyett, hogy építettek volna, megszüntettek diákotthonokat. A meglevők nagyrésze eredetileg más célra épült: egykori szeretetházból, főúri villából, zárdából alakították át; van köztük egykori egyházi gimnáziumi internátus. Ahol hodályok, nagy termek voltak, ott a rendelkezésre álló pénzből sem tudtak kellemes otthont teremteni. A kollégiumok ellátottságának színvonalát a hálótermeken lehet leginkább lemérni. A hálók általában szűkek a bentlakók számához képest. A Fényes Elek kollégiumban — hat, tíz, tizenhat ágyasak (emeletes ágyakkal); a József Attila kollégiumban a szobák hat-nyolc ágyasak; a Móra Ferenc kollégium legkisebb hálóterme 22, a legnagyobb 46 férőhelyes. Ez utóbbiban 23 megviselt emeletes vaságy áll egymás mellett. A tárcákhoz tartozó kollégiumok többségében szőnyegek, függönyök, színes párnák vannak, a szobák, a közös helyiségek barátságosak; a tanácsi otthonok többsége viszont kopár. Tanulószoba nincs mindegyik intézményben. A József Attila kollégiumban például (ez eredményeit tekintve mintául szolgálhat) az ágyakhoz szorított kis asztalkák mellett készülnek másnapra a diákok; a Móra Ferenc kollégiumban csak a felsősöknek van tanulószobájuk, a többiek két osztályteremben — azaz reggeltől késő estig iskolapadban — ülnek, élnek. . . A tisztálkodás feltételei is különbözőek. A József Attila kollégium hálótermeiben mosdókagylók vannak, hideg vízzel. Időnként lehet zuhanyozni és mosófazékban meleg vizet szerezni. A Fényes Elek kollégiumban amikor az iskolából hazaérkeznek, zuhanyoznak a diákok. A Móra Ferenc kollégiumban száz fiatal lány a szobákban, a vécék előterében lavórból mosdott két évig, mert elromlott a vízvezeték. Mostanra elkészült húsz mosdókagyló; a helyzet annyit változott, hogy nem a lavóroknál, hanem a kagylók előtt állnak sorban. Szekrénynek többnyire nem jut megfelelő hely, ezért a folyosók falát borítja szekrénysor, s ahol lehet, külön választják a ruhás-, a cipős- és az ételes szekrényeket. 28 Ez utóbbira azért is szükség van, mert a csomagok özönlését nem lehet megszüntetni. A diákok többsége ugyanis rendszeresen kap otthonról csomagot. Szükségük is van rá. A középiskolai kollégiumokban egy diák napi étkezésére 13 forintot lehet felhasználni. Ezt a normát több mint tíz éve állapították meg, s a Központi Népi Ellenőrző Bizottság nemrég lezárult vizsgálata szerint: „nem teszi lehetővé a korszerű táplálkozás követelményeinek megfelelő étrendek öszszeállítását". Magyarul: az élelem a fejlődő szervezetnek sem mennyiségileg, sem minőségileg nem kielégítő. A diákok tudják, hogy nem számíthatnak nagy jómódra, kényelemre. Kívánságaik is szerények: egyik helyen elegendő székre vágynak, a másik helyen csöndre, és mindenütt kisebb zsúfoltságra. Mert a zsúfoltság szinte mindenütt jellemző. Egyetlen példa erre: a Lórántffy Zsuzsanna kollégium valamikor hatvan férőhelyes volt. Egy épületrészt más célra elvettek belőle, de a megmaradt épületben most 170 diák lakik. Szilencium, korrepetálás A kollégiumokban, diákotthonokban naponta három órai tanulás — szilencium — kötelező. Egyikben egyénileg, a másikban csoportosan tanulnak, van, ahol kijelölt, másutt önként választott párok tanulnak együtt. A szilencium a másnapi fölkészülésnek csak egyik része. Sok tanulónak van szüksége segítségre a nehezebb tantárgyakban. Korrepetálásra szorulnak az elsőévesek is azokból a tárgyakból, amelyekre az általános iskolában nem készítették föl őket kellően — különösen matematikából, fizikából gyakran hiányosak az alapismeretek. Korrepetálásra szorulnak idegen nyelvekből és a szaktárgyak egy részéből a középiskolák, illetve a szakosított gimnáziumok tanulói. A korrepetálás egyszerűen megoldható abban a kollégiumban, ahonnan csak két-három iskolába járnak diákok. Mert például, ha fizikát tanul hat tanulócsoport, a fizikatanár hat csoportban korrepetál. Ahonnan viszont több iskolába járnak, nehezebb korrepetálni, mert a különböző iskolákban másutt tartanak a tananyagban; s több-kevesebb eltérés is van köztük. A segítésnek ez a módja azért is nehéz, mert általában kevés pénz jut korrepetálásra, különösen a tanácsi kezelésű kollégiumokban. Egy kollégiumban például évek óta heti nyolc órai korrepetálást tudnak fizetni, ez egyetlen tantárgyra sem elég. Sok helyen viszont hiába is lenne elegendő pénz, a középiskolai tanárok nem szívesen mennek korrepetálni kollégiumba. Nagyon fáradságos, nem kifizetődő munka ez. Éppen ezért, a kollégium úgy segít magán, ahogy tud. A nevelő-tanárok foglalkoznak a diákokkal, de sajnos, amihez a legtöbb segítség kellene: a matematikához, a fizikához, a kémiához értenek a legkevésbé, lévén a nevelők 70 százaléka magyar-történelem szakos tanár. Van olyan kollégium, amelyik a szakszervezetet, vagy a kerület művelődési házát hívta segítségül. A szakiskolák tanárai a szaktárgyak elsajátításában segítenek. Újabban egyetemistákkal is próbálkoznak. A Műszaki Egyetem KISZ-fiataljai már járnak néhány kollégiumba. És segít a Diáktanács is. Megszervezik, hogy a jó tanulók tanítsák a gyöngébbeket, vagy azt, aki lemaradt. De ehhez is pedagógiai irányítás kell, és az eminens diáknak is tanulnia kell valamikor, különben nem lesz továbbra is eminens. Tanulmányi eredmények Az iskolákban kezdetben felismerhető, hogy ki vidéki és ki budapesti. A fővárosiak magabiztosabbak (néha túlságosan is), határozottabbak, tájékozottabbak, nagyobb ismeretanyaggal rendelkeznek. Egy idő után a vidékiek — azaz a kollégisták — a szervezett tanulás, az állandó felügyelet következtében fölzárkóznak. Némely kollégiumban az ellenőrző füzeteket hetenként, másutt naponta megmutatják a nevelőnek. Egy-egy csoport tanulmányi átlagát havonta összesítik; ha indokolt, kedvezményeket vonnak meg, pótszilenciumot rendelnek el. A munka értékelésében a gyerekek olykor szigorúbbak, mint a nevelőtanárok. A jól szervezett közösségekben figyelemmel kísérik az egyén útját. — Minket nem érhet meglepetés — mondták az egyik otthonban —, aki itt közeledik a kettes ádaghoz, annak kötelező a korrepetálás. A kollégisták figyelmét nem vonja el semmi a tanulástól. Mindennek az eredménye: bár a nyolcadik általános után sokan hátránnyal kezdik középiskolai tanulmányaikat, a hátrányt behozzák, sőt, az iskola tanulmányi ádagát is túlszárnyalják. A kollégiumok többsége 2 trenddel az iskolai átlag fölé emelkedik. A bukottak száma is jóval kevesebb: az iskolai átlagnak mintegy harmada. Művelődés A falvakból Budapestre került fiatalokat nem csupán az iskolai tananyag elsajátításában segítik: a kollégiumok műveltséget is szeretnének adni. Pontosabban: kiegészíteni a szakközépiskolák nagyon szűk irodalmi-művészeti anyagát; szeretnék fölkeltem a fiatalok kulturális érdeklődését, s fogékonnyá tenni Őket a zenére, képzőművészetre, olvasásra, színházlátogatásra. A kollégiumok, diákotthonok szabadidő-programja különböző. Az egyik igazgató például festőkhöz, szobrászokhoz, műteremlátogatásra viszi a diákokat; meghívja költő-, író ismerőseit előadást tartani. Az igazgató személyes kapcsolatain sok múlik, mert az előadásért a legtöbb esetben nem tud fizetni: a kollégiumoknak mostanáig nem volt külön kulturális költségvetésük. Ezért folyamodott ahhoz nem egy intézet, hogy ősszel a diákok „összedobnak" pénzt színház-alapra. Ezen a téren is a tanácsi kollégiumok vannak a leghátrányosabb helyzetben, mert a minisztériumokhoz tartozó otthonokat az iparágon belül