Budapest, 1971. (9. évfolyam)

2. szám február - Láng Péter: Gyermekbarát mozgalom a két világháború között

vételéről, Országos Gyermekvédelmi Hivatal és Gyermeküdülési Hivatal felállításáról, valamint Gyermekvédelmi Szaktanács alakításáról; ez utóbbi a gyermekvédelmi ügyekben illetékes Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság szakértő-véleményező szerveként működött. Fontos állomásai voltak e munkának az iskolák: ,,A Tanácsköztársaság a gyermekek testi és lelki védelmét legfontosabb feladatának tartja. A bajokat megelőző gyermekvédelem leghivatottabb helye az iskola. Ezért a kormányzótanács az iskolában gyermekvédő gyámi állásokat rendszeresít." E szavakkal kezdődik az a rendelet, amely az iskolai gyermekvédelem rendszeréről, a gyámok és az iskolai gyermekvédelmi központok feladatairól és hatásköréről, a tanköteles korú gyermekek iskolalátogatásának szigorú ellenőrzéséről intézkedik. Az állandó orvosi felügyelet és a szervezett nyaraltatás megvalósítása, az egészségügyi kultúra megalapozása, a rászorulók szanatóriumi, erdei iskolai elhelyezése, az óvodák, napközi otthonok felújítása, létesítése — mindez szerepelt a tanácsállam gyermekszociális intézkedéseiben. E sok nemes törekvés sikeres megvalósításáért síkra szállt a munkások Gyermekbarát Egyesülete is, amelynek akkor 54 szervezetében mintegy 23 000 tag tevékenykedett. 1919 májusától a Népszavában önálló rovattal jelentkeztek, s nagy odaadással, olykor jószándékú bírálattal, de mindvégig töretlen politikai lojalitással segítették a népbiztosok munkáját. „A Gyermekbarátok Egyesülete küldetésének magaslatán áll, amikor minden energiáját arra összpontosítja, hogy a gyermekeket minél többször megfürössze a nap áldott sugaraiban. A ferencvárosi 20-ik csoport vasárnap nagyszerű hajókirándulást rendezett Ercsibe. Gyönyörűség volt elnézni a vidámság hajóját, amint gyermekkacagástól visszhangosan úszott a Duna vizén Ercsi felé. Sápadt, vézna, napsugárhoz alig szokott háromszáz kicsiny munkás gyermek zsibongott, hancúrozott a Visegrád hajó fedélzetén. Friss kiflivel, fehér kenyérrel és egyéb, a háború alatt a proletárgyermekek számára teljesen ismeretlen jóval traktálták a kicsinyeket az úton. Ercsiben pedig a proletár szolidaritás nagyszerű megnyilatkozásaként az ottani elvtársak tejjel-mézzel folyó Kánaánt rendeztek be a pesti proletárgyermekek számára és még az útra is ellátták őket kaláccsal, élelemmel, úgy, hogy amikor este visszatértek, a boldogság melegétől fénylett a szemük és rózsásra gyulladt a máskor sápadt arcuk" — írta elragadtatott hangon egy júniusi kirándulásról a Vörös Újság. De gyermekbarátok segítettek a napközi otthonok berendezésében, a szociális helyzet felmérésében, s sok egyéb aktuális feladat végrehajtásában — még a haladó gyermekirodalom megteremtésében is. A tanácshatalom megdöntését követő ellenforradalmi kormányok nem érték be a proletárdiktatúra legszebb eredményeinek lerombolásával, megcsúfolásával. Meggyilkolták, bebörtönözték vagy emigrációba kényszerítették mindazokat, akik a Tanácsköztársaság megteremtésében, közigazgatásában és védelmében becsülettel helytálltak. Súlyos személyi veszteségeket szenvedett a gyermekbarát mozgalom is. Átmeneti bénultsága után 1919. október 11-én jelentkezett ismét a „Gyermekvédelem", a munkás gyermekbarátok rovata a Népszavában: „Föl a munkára, hangyaszorgalommal !" — írták. „Tegye meg minden csoport a kötelességét! . . . Lelkes munkával talán mégis tudunk a legnagyobb bajokon enyhíteni ... Folytatnunk kell a fölvilágosítás nagy művét is, annál is inkább és annál fokozottabb erővel, mert a sötétség akarja újra és végképp elborítani az országot. Csak föl a munkára a régi szeretettel." Azoknak a helyére, akik számára az ellenforradalmi üldözések lehetetlenné tették a munkát, új aktívák álltak. Matós Jenő elnök 1919 októberében kelt levelében, melyben a külföldi gyermeknyomor-enyhítő missziók segítségét kéri, már a Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesülete 98 csoportjának 57 000 tagjáról ír, s a pártfogolt gyermekek számát megközelítően 180 000-ben jelöli meg. Ha a mozgalom pusztán anyagi erejére épített volna, akkor ezekről az időkről nem sokat jegyezhetne fel a krónikás. A külföldi, valamint a hazai szervek és magánosok egyre fogyó adományaiból (1917-ben 157 900,54, 1918-ban 83 090,65, 1919-ben 56 589,80, 1920-ban 25 832,30, 1921-ben 6010 korona, az egyesület 1917—21. évi jelentése és zárószámadásai alapján) csak a nyomorgócok felkeresésére és átmeneti megsegítésére tellett. A munkás gyermekbarátok azonban nem csak erre vállalkoztak: „... az okszerű gyermekvédelem megköveteli, hogy a gyermek szüleivel együttmaradjon, mert a szülői szeretet melegét és a szülői gondosságot semmiféle szociálpolitikai intézkedés nem pótolhatja. Minthogy azonban a szülők jelentős része nem rendelkezik sem azzal az egészségügyi, sem pedig pedagógiai tudással, melyet a gyermekvédelem megkövetel, az egyesület célja, intézmények és nagyarányú gyermekvédelmi akciók révén, nem csak a gyermekek összes szükségleteiről gondoskodni, hanem a szülők oktatásáról is és e réven őket arra képesíteni, hogy a gyermekvédelmi munkában elfoglalhassák az őket megillető legfontosabb helyet" — írja a már idézett jelentés. 1921 februárjában a munkásegyesület tevékenysége újabb területtel bővült. Félszáz budapesti és városkörnyéki szakorvos, kezelőorvos önkéntes segítségével egészségügyi bizottság alakult; ez feladatának tekintette a „beteg munkanélküliek és hozzátartozóik ingyenes gyógykezelését, gyógyszeres ellátását." Még ebben az évben a „Munkanélküli betegek és gyermekeik segítőakciója" 863 személyről gondoskodott, s elsősorban a tuberkulózisban szenvedő betegek és családjuk között 2648 esetben osztottak ki kakaót, kondenzált tejet, tejport, cukrot, levesport, csokoládét, zsír-Rajz a „Gyermekbarát" 1925 januári számából iTimiiiit^f * A Gyermekbarát Mozgalom kiadványaiból (Lett Miklós reprodukciói) emlékezzünk... GYERMEKBARÁT-KÖNYVTÁR »Miaiiiiiwn—mmiMii i siKummmmmmmmmmamm 'f/bonc, /^.s/jinoiiűl k Gyermekbarát meséi... •*«.'!•« f Um, . M« KiADJA A MAGYARORSZÁG' MUNKASOK QvCRMEKBARAT KOveSULCTC