Budapest, 1971. (9. évfolyam)

2. szám február - Rózsa Gyula: Pesti kirakatok

Rozsa Gyula Pesti kirakatok Szépek. Ha az ember külföldről jön haza, büszkélkedhet, ha itthon van, és nézi őket, gyönyörködhet: kulturáltak, világvárosiak a budapesti kirakatok. Kulturáltságuknak, világvárosi eleganciájuknak két oka van. Az egyik: van mit tenni beléjük. A kirakat az árutól lesz szép vagy nem szép; ezt a közhelyet a felszabadulás utáni évtized, majd az ötvenes évek virágdíszes hentesüzlet-ablakai, sivár iparcikk-kirakatai óta nem is tartjuk olyan közhelynek. Azok persze ál-kirakatok voltak, árukínálás helyett az áruhiány leplezése volt a dolguk. De az ilyen végleteken innen is az árutól függ a kirakat esztétikája. Minőségétől, mert csak finom cikkből lehet finom és elegáns kirakatot építeni, választékától, mert színek, formák, anyagok variációjából komponálhat színesebb, változatosabb formájú, érdekesebb anyaghatású együttest a kirakatrendező. Ha az árukészlet bizonytalan, unalmas közhelycikkek kerülnek a portál mögé (műszaki boltban ceruzaelem, csemege üzletben paprikás szalámi), hiszen valahogyan jelezni kell, hogy most éppen kapható; de ha megbízható, egyenletes az árukészlet, érdekes a kirakat is, csak a legújabb, különleges dolgokat propagálja. Elég ennyi bizonyíték: a pesti kirakatok azért szépek, mert van mivel megtölteni őket. Ceruzaelem és paprikás szalámi ugyan nincsen elég, s egy kereskedelmi szakember vagy egy háziasszony jó hosszan sorolhatná, mi minden nincsen még, de hiánycikk ügyben nem lévén beavatott, maradok kicsinyes szakmai szempontjaimnál. Annyi áru mindig van, hogy szépek, kulturáltak, világvárosiak lehetnek a pesti kirakatok. 12