Budapest, 1971. (9. évfolyam)
12. szám december - Czagány István: A Budapesti Kórus küldetése
műszaki tudományok iránt érdeklődőknek, hanem a művészi érzékkel megáldott diákoknak is sokat nyújtott az iskola. Gábor Andor és Hidas Antal a szépirodalomban, Latabár Árpád és Kálmán a színművészetben, Germanus Gyula az orientalisztikában, Gulyás Pál az irodalomtörténet-írásban alkotott maradandót. Az országos kiállításokon, pályázatokon régebben is gyakran szerepeltek diákjaink. A demonstrációs eszközök bemutatása, az önálló rádiókiállítás 1926-ban pedig arra utal, hogy a korszerűségre törekvés mindig egyik jellemzője volt az iskolának. A követelmények egyre magasabbak Mindezek az eredmények a jövőt illetően is biztatóak, annak ellenére, hogy a követelményekkel egyre nehezebb megbirkóznunk. A gimnáziumi oktató-nevelő munkában évről évre növekednek az igények. Az oktatás színvonalának emelése, a szocialista szellemiségű, sokoldalúan képzett fiatalok felkészítése az életre hatalmas felelősséget jelent valamennyiünk számára. Tantestületünk tagjainak többsége a tanítási órák terhével küszködve, legfeljebb csak tervezi a kutató munkát. A tanítási órákon kívüli foglalkozások feltételeinek biztosításában, az ifjúsági önkormányzat megteremtésében még az alapok lefektetésénél tartunk. Az országos tanulmányi versenyeken 1—2 alkalommal sikerült csak helyezést elérnünk. Az egyetemi felvételek terén közepes szinten állunk. Tennivalónk tehát bőven akad. Most, iskolánk történetének második évszázadába lépve, felidézzük Vörösmarty Mihálynak mindig is aktuális sorait: „Mi dolgunk a világon ? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekért." Pákozdy Endre, a Vörösmarty Gimnázium igazgatója történetét. Csupán néhány adattal szeretnénk érzékeltetni, hogy az iskola tevékenysége hogyan kapcsolódott a főváros életéhez, tanáraink kutató és oktató-nevelő munkája révén milyen feladatoknak tett eleget, illetve tanárainak és volt diákjainak munkássága mennyiben segítette a magyar és az egyetemes kultúra fejlődését. Tudós tanárok — hires tanítványok A serény és kitartó kutatómunka, a tanuló ifjúság szeretete, a kultúra terjesztése vezérelte iskolánk legjobb tanárait, akik közül nem egy máig maradandót alkotott. Itt tanított Asbóth Oszkár irodalomtörténész, egyetemi tanár, Gragger Róbert irodalomtörténész, a berlini Collegium Hungaricum szervezője, Péterfy Jenő irodalomtörténész, Pósa Lajos költő, Simonyi Zsigmond nyelvész — hogy csak néhány közismert nevet említsünk. Többen kitűntek tankönyyírói és tudományos munkásságukkal. Mértani és matematikai tankönyveket írt Kis E. János, Éber (Éberling) József, Vigassy Lajos; kémiait Ring Ármin, Toborffy Béla; Sajóhegyi Frigyes „Geológiá-ja" pedig hosszú időn át a geológusok nélkülözhetetlen kézikönyve volt. A tudományos kutatás területén az irodalomtörténetben Horváth Cyrill, Péterfy Jenő, a germanisztikában Felsmann József, Gragger Róbert, Thinemann Tivadar, a romanisztikában Birkás Géza, a magyar nyelvészetben Baróti Lajos, Környe Nándor, Simonyi Zsigmond nevét említhetjük meg. Tanáraink sokrétű munkássága — a többi között a görög filozófusok műveinek, a világirodalom klasszikusainak műfordításával — arra utal, hogy nemcsak a nagyobb szakmai tudás megszerzésére és oktatására, hanem tudományáguk továbbfejlesztésére is törekedtek. S a tudós tanárok munkássága kiváló indítást adott a tanítványoknak! A műszaki tudományágakban jeles Pfeiffer Ignác és Ulbrich Hugó műegyetemi tanár lett. Jendrasik György és Mihály Dénes nevével a villamosítás és a távközlés terén mind gyakrabban találkozhatunk. (Mihály Dénes volt a televízió magyar feltalálója.) De nemcsak a
