Budapest, 1971. (9. évfolyam)

12. szám december - Czagány István: A Budapesti Kórus küldetése

testvérei között. Ez az iskola most is a szegények, a dolgozók iskolája. A Pál utcai fiúk és társaik kinőttek a mesteremberek műhelyeiből, ott vannak mindenfelé, ahol a polgári munka gyümölcsei érlelődnek: hivatalokban, gyárakban, ipari és kereskedelmi üzemekben ..." Az iskolareformok eredményeként az 1935/36-os tanévben nyílt meg az első gimnáziumi osztály, s 1940/41-ben érettségizett az utolsó főreáliskolai osztály. A második világháború iskolánkat sem kímélte. Tönkrementek a szertárak, az épület egyik szárnya rombadőlt. A tanárok és a diákok áldozatos munkájának köszönhető, hogy már 1945 márciusában, az elsők között kezdhették újra a tanítást. Az első Dolgozók Gimnáziuma 1945 őszén a Vörösmarty Gimnázium kezdeményezésére az országban elsőként, miniszteri engedéllyel, itt nyílt meg a Dolgozók Gimnáziuma. S bár azelőtt is a szegények, a kisemberek gyermekei jártak ide — mégis, 1945 után vált valóban a nép iskolájává. A demokratikus eszmék előtt akkor nyílt tágra az iskola kapuja. S 1948-tól a párt által meghirdetett kultúrforradalom jegyében fokozatosan teljesedtek ki a tudományos szocializmus eszméi iskolánk oktató-nevelő munkájában. A Vörösmarty Gimnáziumnak ma a felszerelése is jobb, mint bármikor azelőtt. Korszerű kémiai laboratórium, fizikai szertár és előadótermek, a legmodernebb nyelvi stúdió, s több mint 10 000 kötetes könyvtár áll a tanárok és a diákok rendelkezésére. A józsefvárosi tanulóifjúság előtt az órákon kibontakozhatnak a tudományok titkai, feltárulhat a nagyvilág. Angolul, németül, oroszul, olaszul, spanyolul, latinul tanulhatnak diákjaink. Nem lehet az a feladatunk, hogy ebben a rövid írásban ismertessük iskolánk 100 éves Somogyi Béla út — utcai Simkovits-féle bérházból jelenlegi helyére. A közgyűlés még abban az évben kimondta az alreáltanoda főreáliskolává fejlesztését. Az első érettségizett osztály 1878-ban hagyta el az iskolát. Korszerű természettudományos oktatás A főreáliskola a gimnáziummal szemben a reáliákra: a természetrajzra, a mennyiségtanra, a természettanra és a vegytanra helyezte a hangsúlyt. Bár a humán tárgyak és az idegen nyelvek oktatása is kellő helyet kapott a tantervben, az iskolának mégis állandóan bizonyítania kellett létjogosultságát a gimnáziumokkal szemben. A korszellem nem kedvezett a természettudományokat a kor színvonalán oktató reáliskoláknak. 1898 /'99-ben a tantervet módosították is a humaniórák javára. A cél már akkor az egységes középiskolai hálózat kiépítése volt. Az iskola a 90-es évekre már teljesen magyarnak tekinthető VIII. kerület egyik legnépesebb tanintézete lett: tanulóinak száma a 600-at is meghaladta. Az eredményes oktató munkára utal, hogy az 1873-as bécsi világkiállításon az alreáliskola mértani, építészeti és szabadkézi rajzai oklevelet kaptak. 1875-ben ebben az iskolában rendezték meg az első középiskolai rajzkiállítást. S úgy látszik, itt mindig akadt mutogatni való, mert a feljegyzések szerint 1876-ban I. Ferenc József is meglátogatta a tanintézetet. „... nemigen jártak ide úrfiak ..." 1921-ben vette fel iskolánk Vörösmarty Mihály nevét. Ekkor, az iskola fennállásának 50. évfordulóján Horváth Cyrill így összegezte a főreáliskola szerepét: ,,... nemigen jártak ide úrfiak ... nem is ilyenek számára létesült, egyszerű fővárosi polgárok gyermekeinek hasznára volt tervezve. A Horánszky utcai intézetet ma sem látogatják nagyúri csemeték, akik az előkelőség fényét hintenék reá; ma sincsenek gazdag és hatalmas pártfogói; egy-két szerény alapja van csupán, azt is szegény tanulók, szegény tanárok hordták össze garasonként; épülete ma is szerényen húzódik meg egyéb iskola-32