Budapest, 1971. (9. évfolyam)

2. szám február - Bérezik András: Vasutak és gyorsvasutak

vonatokra van szükség. A nagy utazási sebességet a MAV üze­mi körülményei is megkívánják, mert csak így lehet a távolsági vo­natokéval azonos vágányon — ami még hosszú ideig fennmarad — a forgalmi igényeknek megfelelő sűrűségű környéki forgalmat biz­tosítani. Az üzem gazdaságossága pestre befutó vasútvonal átmenő vágányainak villamosítása is. A MÁV Budapest környéki vo­nalain a villamos motorkocsikkal lebonyolítandó elővárosi gyors­vasúti közlekedés bevezetése sem a jövő igénye, hanem a forgalom jelenlegi méreteit figyelembevéve, a lakosság, az ipari munkásság je­hálózatok képzésére, sem sűrűn elhelyezett megállóhelyek kiszol­gálására, holott ezekre elkerülhe­tetlenül szükség van. Gazdasági megfontolások is a meglevő vas­úti hálózatok továbbfejlesztése mellett szólnak. Budapest vasúthálózatának fej­lesztési terve — melyet a KPM zési tervébe. A budapesti agglo­merációt a vasutak teremtették meg; a helyi és környéki tömeg­közlekedés alapvető problémái­nak megoldását, a lakosság „megbillent" időmérlegéljek hely­reállítását is csak a vasúti közle­kedés korszerű formái biztosít­hatják. Budapest jövendő közlekedésének gerince: az időjárástól és a gépjármű forgalom zavaró hatásaitól független üzemű gyorsvasút. (MTI Fotó — Bara István felvétele) azt is megköveteli, hogy csúcs­időn kívül rövidebb szerelvények közlekedjenek. A hajtott tengelyekre eső súly kívánatos arányának és a szerel­vény oszthatósága iránt támasz­tott követelménynek a figyelem­bevételével motor-, pót- és veze­tőállásos pótkocsiból álló vonat­egységeket célszerű kialakítani, melyekből 3—12 kocsis szerelvé­nyek képezhetők. A jó gyorsító­képesség érdekében 25 kV-os vil­lamosmotorkocsikra van szükség. A már villamosított vasúti vona­lak ellátása után a környéki forga­lom érdekében megfontolandó a fővároshoz közel eső vonalsza­kaszokon a többi, egyébként csu­pán dieselesítésre szánt, Buda­lentős részének életviszonyaiban fennálló elmaradás mielőbbi fel­számolását kívánja szolgálni. Az általános városrendezési terv közlekedési tervlapjainak ki­dolgozása során mérlegeltük újabb közlekedési eszközök: az egysínű és függővas utak külön­féle fajtáinak, valamint a légpár­nás közlekedésnek alkalmazási le­hetőségeit is. Meggyőződésünk azonban, hogy a főváros és kör­nyéke tömegközlekedési problé­máinak megoldásában nem szá­míthatunk az említett újabb köz­lekedési eszközökre, mert ezek — legalábbis az eddigi tapasztala­tok alapján — inkább speciális feladatok ellátására hivatottak és nem bizonyultak alkalmasnak sem Vasúti Főosztályának irányításá­val a MÁVTI dolgozott ki — a fejpályaudvarok, állomások és megállóhelyek korszerűsítésén kí­vül számos olyan, a teherforga­lomra vonatkozó fejlesztési teen­dőt is tartalmaz, melyek bár ke­vésbé látványosak, de a főváros élete és termelőmunkája szem­pontjából igen jelentősek. Ide tartozik a rendező pályaudvarok korszerűsítése, a darabáruforga­lom és kocsirakományú közforga­lom koncentrálása, egyes szaka­szokon a vasúti pálya átbocsájtó­képességének fokozása. Ezek a vasútfejlesztési elgondolások a vá­ros egyéb fejlesztési teendőivel összehangoltan épültek be Buda­pest és környéke általános rende-Forrásmunkák: Budapest és környéke általános vá­rosrendezési terve 1970. Főv. Tan. V. B. Városrend. és Ép. Főosztálya — BVTV Budapest közlekedésfejlesztési ter­ve 1968. Főv. Tan. V. B. Közlekedési Főigazgatósága — FŐMTERV KSH Bp.-i Igazgatósága: A fővá­ros környéki ingavándormozgalom problémái és az ingázók közlekedésé­nek helyzete 1963. Dr. Ing. Dr. Ing. e. h. F. Lehner: Der öffentliche Nahverkehr im Rah­men der städtischen Generalver­kehrspläne (UITP 1961) Gábor Péter (szerk.): Javaslat a MÁV vonalain a városkörnyéki for­galom korszerű lebonyolításához szük­séges vasúti járművek kialakítására. (Gépipari Tudományos Egyesület, 1970.) 7

Next

/
Thumbnails
Contents