Budapest, 1971. (9. évfolyam)

11. szám november - Zolnay László: Egy város gyermekbetegségei

választott polgárság volt a véleményező szerv. Ez a választott polgárság a tanács tagjaival közösen kialakított bizottságokban fejtette ki munkálkodását. A választott polgárok — a virilisek — a polgárságnak leggazdagabb ré­tegéből kerültek ki. Fejük a polgárság szó­szólója, a tribunus plebis, a Vormund volt. A városok lélekszámának növekedése s ezzel kapcsolatban az ügyek megszaporodása hozta magával a kisebb városi hivatalok meg­szervezésének szükségét. Ilyen városi hiva­talok, osztályok voltak: a kamarási hivatal, a telekhivatal, az árhivatal, a számvevőség, a mérnöki hivatal, a városkapitányság. Volta­képpen ez a városi szervezet működött 1848-ban, sőt még 1873-ban is, a városegyesítésig. (1848-ban megszüntették a városok korábbi önkormányzatát s a választott polgárság he­lyébe a vagyoni, illetve műveltségi cenzus alapján megválasztott törvényhatósági bizott­ság került. Ettől fogva a törvényhatósági bizottság lett a városi önkormányzat meg­testesítője, az igazgatási funkciók irányítója és ellenőre.) Mindez azonban nem ment zökkenők, oly­kor tragédiák nélkül. Hadd idézzük fel a városélet kezdetének egyik, részben komor, részben komikus köz­játékát! A budai bíró fogócskája a császár katonáival A felszabadítást követő évtized budai han­gulatát mesterien érzékelteti kiváló történeti mesemondónk, Takáts Sándor. Eképpen: ... a budai Várban többezer főnyi német őrség lakott. Amíg a budai vár el nem készült, a katonaságot ideiglenes tanyákon s a vár­ban levő polgári házakban helyezték el. így volt ez 1696-ig. Ha ismerjük az akkori kato­naság erkölcseit, könnyen elgondolhatjuk, minő kellemetlen helyzetben lehettek Buda polgárai... A lopás, fosztogatás, rablás, du­lakodás napirenden volt. Éjjelenkint egyet­len polgár sem merte házát elhagyni. Ha elhagyta, rendesen úgy járt, mint Nagy János kamarai tisztviselő — a Vár negyedik magyar lakója*—,aki 1695-ben egy szegény molnár­ember jajgatását hallva, segítségére sietett, de a német katonák keresztül szúrták. Buda város tanácsa úgy akart segíteni ezeken a tűrhetetlen állapotokon, hogy a kamarai adminisztrátor engedelmével, 1695 tavaszán fegyveres őrséget fogadott. Ám Eysenberg, a budai helyőrség parancs­noka sem volt rest — sértette a polgári fegy­ver a katonai fegyvert — s hogy ezek az éjjeliőrök katonáinak útjában ne legyenek, mindjárt az első éjjel lefogatta és bebörtö­nözte őket. Ez a bebörtönzés egyébként in­tézményessé vált, s a budai katonai őrségnek számottevő jövedelemforrása lett! A katonaság ugyanis divatba hozta az úgy­nevezett áristompénzt. Mi volt ez? Akit a * Takáts Sándor jegyzi fel: a várban lévő házakat a visz­szafoglalás után a németek kapták meg. Magyar részről csak hárman kaptak ott házhelyet: a nádor, az esztergomi érsek és az országbíró. 1696-ban 288 vári házhelyet írnak össze. Esze­rint a német—magyar számarány: 285:3. A nádor: Esterházy .Miklós, noha házhelyet kapott Budán, éppen úgy nem költö­zött ide, mint az esztergomi érsek. Koháry István viszont, az 1714. évi országbíró, 1731-ben Budán halt meg. A várhegy 1777-ben. Rézmetszet 40

Next

/
Thumbnails
Contents