Budapest, 1971. (9. évfolyam)

11. szám november - Gábor István: A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem

Az aula remekműve emelkedik... Az első mód, mellyel a nagy fordulat megkezdődött, az impozáns vámpalota. Itt kísérelte meg először a művész, mint köthetők össze a renaissance nagy alkotásainak egyes elemei a modern technika vívmányaival." 1948-ban törvény született, önálló közgazdaságtudományi egyetem létrehozásáról. A felszabadulás után ez volt a demokratikus Magyarország első új, egyértelműen marxista—leninista világnézeten alapuló felsőoktatási intézménye. A törvény csak a baloldal jogos követeléseit szentesítette; a „Szabad Nép" 1948. július 21-i számában például két cikk is foglalkozik ezzel a kérdéssel. Azt írja a Magyar Kommunista Párt napilapja a régi — az 1920. XXXI. t.c. által életrehívott, de csak karként működött — közgazdasági egyetemről: „A közgazdasági egyetemnek a mai formájában el kell tűnnie, át kell adnia helyét egy olyan főiskolának, amely képes népi demokráciánkat demokratikus és jól képzett gazdasági szakemberekkel ellátni !" Ugyanebben a számban a 18 IV. Nevelésügyi Kongresszusról tudósítva közli a lap a Pedagógus Szakszervezet képviselőjének követelését, hogy föl kell végre állítani a népi demokrácia igényeinek eleget tevő új közgazdasági egyetemet. Az 1948. évi LVII. t.v. alapján megalakult tehát az egyetem, amelynek ünnepélyes megnyitóját 1948. október 15-én tartották a Zeneművészeti Főiskola nagytermében, Vajda Imre, Bóka László és Szávai Nándor államtitkárok jelenlétében. Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter bevezetője után Ortutay Gyula közoktatási miniszter mondott ünnepi beszédet, amelyben büszkén állapította meg, hogy ezen az egyetemen a legtöbb a munkás- és parasztszármazású ifjú. Az intézmény első rektora Rudas László volt. Az új egyetem rövid ideig az Egyetem tér melletti egyik kis utcában, a jogi kar épületében, oktatásra alkalmatlan helyen működött. Égető szükség volt tehát egy önálló és a népi demokrácia új egyeteméhez méltó épületre. A javaslatok között számításba jött az akkoriban funkció nélkül maradt vámházpalota épülete is. A javaslatból határozat lett: az 1950—51-es tanévben a régi fővámház helyére költözött az egyetem, amely az 1953. 3. tvr. alapján rövidesen fölvette Marx Károly nevét. De mielőtt a tanári kar és a hallgatóság a Duna-parti palotába költözhetett volna, azt előbb az oktatás céljaira alkalmassá kellett tenni. A háború alatt egyébként is komoly károk érték az antik díszekben, formákban oly gazdag palotát. 1948 tájékán megkezdődött a helyreállítása és átépítése, de most már a sóhivatalnál fontosabb, egyetemesebb célokra. A munkát a Középülettervező Iroda végezte el, Müller Mihály tervei alapján, Halászy Jenő irányításával. Helyreállították és újra faragták Sommer Ágost szobordíszeit; Danó Károly és Farsang Ödön vezették ezt a munkát, Ybl Ervin könyvének adatai szerint. Az átalakítás 28—30 millió forintba került. A héttengelyes, kétemeletes díszudvart egyetemi aulának építették át. A díszudvart északi és déli oldalról közrefogó két másik udvarból kisebb-nagyobb tantermeket, illetve tornatermet létesítettek, a Só utcai részen új, klaszszicizáló stílusú lépcsőházat, a Só utcai rész földszintjén tágas előcsarnokot és ruhatárat képeztek ki. 1952-ben már szűknek bizonyult az épület, és emeletet akartak ráépíteni, de műemlék jellege miatt a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja nem járult hozzá a tervhez, ilyenformán a fővárosi tanács nem adott engedélyt az építkezésre. O Kevés magyar felsőoktatási intézmény ment át oly gyakori változásokon, mint éppen a Közgazdaságtudományi Egyetem. Ez a sok változás jobbára a népgazdaság fejlődését és a marxista közgazdászok iránt megnövekedett igényt jelzi. Ha az egyetemen megvalósított reformok útját pontosan végigkövetjük, tulajdonképpen fölfedezhetjük benne a gazdasági élet reformjait is. 1952 őszéig például egyetlen karként működött az egyetem, azután tagozatokra oszlott: ipari, kereskedelmi, politikai-gazdaságtani, pénzügyi és levelező tagozatokra. Később a szűkebb hatáskörű tagozatok funkcióját az önállóbb karok vették át; jelenleg általános közgazdasági, termelési és kereskedelmi karokat találunk az egyetemen, a karokon belül pedig 24 szakot. Hogy a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem létrejötte egy adott társadalom szükségleteit fejezte ki, azt jellemzően mutatja, hogy az első tíz évben csak a nappali tagozaton 2835 hallgató szerzett diplomát, és ezek 60 százaléka munkás- és parasztszármazású volt. Az esti és levelező tagozaton — ugyancsak tíz év alatt — 1109-en fejezték be tanulmányaikat. De még ez a viszonylag magas létszám sem tarthatott lépést az igényekkel: az 1956—57-es tanévben például 258 közgazdászt kért a gazdasági Oszlop- és mennyezet-részlet az előcsarnokból