Budapest, 1971. (9. évfolyam)

11. szám november - A címlapon: Barokk kapu a Fortuna utcában (Szelényi Károly felvétele)

IX. ÉVFOLYAM 11. SZÁM 1971 NOVEMBER FÖVÄR0S folyóirata Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Szerkesztő: KATONA ÉVA Olvasószerkesztő: KÖVENDI JUDIT Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I., Országház u. 20. Telefon: 351-918 Szerkesztőségi fogadóórák: Hétfő 10—13 óráig VII., Lenin krt. S. 1. em. Telefon: 223-896 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető bármely postah vatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest, V., József nádor tér 1 sz.) Előfizetési díj: negyedévre. 30,— Ft félévre 60, — Ft egy évre ... 120, — Ft ® 71.2283 Athenaeum Nyomda, Budapest íves mélynyomás Felelős vezető: SOPRONI BÉLA Index: 25 151 A TARTALOMBÓL: Vincze Oszkár: Előrelátóbb vízgazdálkodást.. 4 Mesterházi Lajos: Gondolatok Granasztói Pál „Itthon éltem" című regényének olvasásakor 6 Mezei Gyula: Az iskolai élet demokratizmusa 8 Osgyáni Csaba: A KÖJÁL a fővárosi ártalmak ellen 11 Gábor István: A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem 17 Rózsa Gyula: Szecessziós gyűjteményem... 22 FÓRUM Palotás Zoltán: Elmélkedés a jövő kertvárosáról 26 Gárdos Miklós: Egy lokálpatrióta dohogása.. 30 Láng Péter: Munkássport az ellenforradalmi korszakban 32 Ónodi Éva: Százéves a Magyar Képzőművészeti Főiskola 35 Város az időben XXIX. Zolnay László: Egy város gyermekbetegségei 39 A címlapon: Barokk kapu a Fortuna utcában (Szelényi Károly felvétele) A hátsó bariión: Illés Árpád: Ikrek hava (Csák Miklós reprodukciója) Szerkesztő bizottság: BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács V. B. elnökhelyettese; LADÁNYI MIHÁLYNÉ, a Fővárosi Tanács V. B. főosztályvezetője; PEJÁK EMIL, a Budapesti Pártbizottság osztályvezetője; RÉVÉSZ FERENC,a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; TARJÁNYI SÁNDOR, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója; Dr. TRAUTMANN REZSŐ ny. miniszter, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke Művészeti Hetek 1. Amikor 1966 augusztusában egy sajtótájékoztatón bejelentették, hogy az ősztől kezdve a Budapesti Zenei Hetek mellé csatlakozva Budapesti Művészeti Heteket is rendeznek nálunk, sokan egykedvűen vettük tudomásul a hírt. Hiszen már az egész világ egyetlen fesztivál! Aligha utazhatunk úgy külföldre, Keletre vagy Nyugatra, hogy a városok utcáin ne ütközzünk plakátokba, amelyek elmúlt vagy elkövetkező ünnepségeket hirdetnek. Újságjaink is gyakorta hangosak e beszámolóktól; színházi fesztivál Délen, zenei seregszemle Nyugaton, a modern balett ünnepnapjai itt, képzőművészeti biennálé amott. És még nem szóltunk a filmfesztiválokról, amelyek lassan olyan áttekinthetetlenek, mint a különféle nemzetközi kupamérkőzések. Város, amely ad valamit magára, nem nélkülözheti az ilyen, olyan fesztiválokat. Ma már látjuk persze, hogy a Budapesti Művészeti Hetek nem fesztivál, a szónak nyugatias csengésű, agyonreklámozott értelmében: nem a zajos fel- és kivonulásoknak, magamutogató sztárok propagandájának őszi divatja. Csak annyi, amennyit a címe hirdet: a művészetek néhány budapesti hete. Művészetek, többes számban, és erre kell tennünk a hangsúlyt is. Mert ez a rendezvénysorozat azzal kezdi kivívni a rangját, azzal keli majd végképp meghódítania a közvéleményt is, hogy a művészetek minden ágának teret ad. Zene és színház, film, képzőművészet és bábjáték, a rádió és a televízió zenei, drámai bemutatói jelzik azt a sok mú'fajúságot, amitől ezek az őszi hetek szeptember közepétől, második felétől október.végéig különválnak a főváros kulturális életének többi hónapjától. Nem irigylem mostanában a művészeti hetek rendezőségét. Nem azért elsősorban, mert ennyi program összeállítása sok gonddal, tengernyi szervezőmunkával jár együtt. Főképpen azért nem. irigylem őket, mert nem tudom elképzelni, hogy az idei ősz után mit adhatnak, mivel szárnyalhatják túl a programot. Igaz, hogy a Moszkvai Nagyszínház kilenc pesti előadása, remekbe készült Borisz Godunov, A Pikk Dáma és Szemjon Kotko bemutatója több volt, mint a Budapesti Művészeti Hetek egyik programpontja. De mert a Nagyszínház pesti turnéja indította útjára az idén e heteket, mert szerencsés időzítéssel ez a vendégjáték volt a kulturális ünnepségek nyitánya, vezérmotívuma, és mert föllépésük mégiscsak a művészeti hetek pávamotívumos emblémája alatt zajlott le, nehéz lesz jövőre, két év múlva ismét ilyen eseményről gondoskodni. A moszkvai Nagyszínház forró sikerű bemutatkozása volt az idén az a normál A-hang, amelyhez a zenekarban a többi hangszernek is igazodnia kell. De ki adja meg jövőre ezt a normál A-hangot? A rendezőségnek már most főhet a feje: mi következzék ezután? Igazságtalan dolog volna persze azt állítani, hogy az elmúlt évek őszi hetein nem volt részünk művészeti örömökben, éppen a vendégjátékok jóvoltából. Nem akadt olyan esztendő a Budapesti Művészeti Hetek eddigi történetében, hogy ne lépett volna pódiumra legalább egy világhírű együttes. 1967-ben például a szófiai Nemzeti Opera járt nálunk egy ragyogó Hovanscsinával, olasz ízlésvilágú, kitűnő Turandot-tal és egy érdekes mai bolgár operával, Goleminov Ivajlojával. 1968-ban egyebek között a berlini Staatsopert láthattuk vendégül — Fideliójuk és Cosi fan tutte előadásuk fokáig megmarad emlékezetünkben —, 1969-ben a Kubai Nemzeti Modern Táncegyüttest, a Krakkói Filharmónia Zenekarát, az I Musici di Roma elnevezésű világhírű kamarazenei társaságot hallhattuk. Tavaly sok egyéb között két olyan világjáró zenei együttes adott koncerteket, mint a Szvesnyikov által vezetett Állami Akadémiai Orosz Kórus és a London Simphony Orchestra. Kétségtelen, hogy ezek elsősorban zenei sikerek voltak, ahogyan a művészeti hetek is a zenei hetekből nőttek ki, ahhoz társultak ifjabb testvérként, és ma is jórészt ebből táplálkoznak. De túlnőttek is egyben az események a hangversenytermeken, gyarapították is átmenetileg a koncert- é$. operalátogatóknak ma még nem elég gyor-1