Budapest, 1971. (9. évfolyam)

10. szám október - Román Kálmán: A budapesti mentők jubileumsorozata

az elsősegélynyújtást tűzték maguk elé: lehetetlen fel nem jajdulni, hogy nálunk, Magyarországon, még a mai napig sem történt semmi ezen irányban, sőt, jelenleg azzal sem bírunk már, a mi régibb időben rendelkezésünkre állott az úgynevezett sebész(borbély) műhelyekben... Mi történik ma, ha egy szerencsétlenül járt embert találnak az utcán ? Előkerítenek egy rendőrt, aki tán egy más, vagy több avatlan ember segítségével behurcolja a szerencsétlent valamelyik kapu alá, vagy éppen csak a járdára, hogy a kocsiúton a járműveknek útjába ne legyen. A rendőr elküld valakit a Rókus kórházba hordkosárért. Ott az illetőt elutasítják, mert nem hozott magával 10 forint biztosítékot. A rendőr most a főkapitányságra sétál. Megkérdik, hol történt a szerencsétlenség. A Kerepesi úton; menjen a József utcába. Ott fogas kérdést adnak fel neki: a Kerepesi útnak melyik oldalán történt az eset? A bal oldalán. Menjen az Erzsébetvárosba. Ott végre kölcsönöznek egy hordkosarat s vivőül adnak mellé két piszkos fegyencet, tolonczot, vagy kerítenek két csavargót, legjobb esetben két targonczást. Azok szép csendesen oda ballagnak a szerencsétlenség színhelyére. A sérült egész idő alatt ott kínlódik egy sereg bámészkodó csoport közepén. Végre viszik a balesetest. Az minden lépésnél, amint a hordkosár az egyik, vagy a másik oldalára billen, fel- és feljajdul a rázás okozta fájdalomtól. Ha aztán a szerencsétlen útközben elvérzik, vagy a tetszhalott testéből a még oly csekély élet elköltözik: ki tehet róla?. .. Tudomásom szerint a fővárosi tanács foglalkozik az elsősegélynyújtás életbeléptetésének eszméjével, illetőleg mentőházak berendezésével. Bécsben 1803-ban állítottak mentőházat." Kresz Géza megszervezi a Mentő-Egyesületet Kresz Géza nehéz körülmények közt, ám lankadatlanul küzd az 1876. évi XIV. t. c. végrehajtásáért. Ez az egészségügyi kerettörvény többek közt a hazai patika-joggal, a bába-problémával foglalkozik és csak mellesleg az emberélet mentésével. Az elsősegélyt nyújtó központi szerv létesítése ellen az orvosok egy része is állást foglal, kenyéririgységből. Félnek, hogy a teljesen díjtalanul működő intézmény ront az orvosi praxison. Kresz nagy nehezen eloszlatja az aggodalmakat és hoszszas harcok után, 1886-ban megszervezi a Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesületet. Az első őrállomás 1887. május 10-én a „Szent István Bazilika tövében, a Lipót-téri templombazár 47. szám alatti bolthelyiségben" megkezdi működését. Kresz közadakozásból és a főváros támogatásából rendezi be az első budapesti mentőközpontot: emeletes ágy a négytagú mentőőrs részére, műtő- és mosdóasztal, hordszék, fali telefon, a különböző helyekről összekéregetett sebészeti eszközök, kötszer, gyógyszer, ellenméreg-szekrényke. A hordágy, hely hiányában, a mennyezetre erősített csigán függ. A bolthelyiség közelében istálló, egy mentőkocsival, két ajándékgebével ... Délután három órakor vonulnak ki az első „esethez": elmebeteg nőt fékeznek meg a pesti Margit-hídfőnél, mielőtt tettét elkövethette volna. Az esetek gyarapszanak. A mentők önként jelentkező orvostanhallgatók segítségét veszik igénybe. Újabb mentőkocsira van szükség, újabb lovakra. Bérelnek két pár lovat, ajándékkocsit Bécsből kapnak. Puhabélésű, kényszerzubbonyokkal ellátott jármű, hogy az utcákról, a közterekről elszállíthassák az ön- és közveszélyes elmebetegeket. A mentőközpontban egyre többször szólal meg a telefon: „általános rosszullét, heveny alkoholizmus, mérgezés, csonttörés, zúzott, vágott, szúrt, harapott seb, elmeháborodottság, rögtöni szülés, öngyilkosság, öngyilkossági kísérlet". (Ez utóbbiban az európai statisztikai adatok szerint vezettünk.) Külön gond a „rögtöni szülés" az utcán, a terek padjain ... A következő évben, 1888-ban a mentőőrs a kis bolthelyiségben, a rendelkezésre álló kevés mentőeszközzel már alig győzi a munkát. Működésüket ebben az évben 5878 alkalommal veszik igénybe, betegszállításra is. A fővárostól kapott támogatás, a mentőegyesületi alapító, pártoló és tagsági díjbevétel kevés. Kresz Géza keservesen csalódik: a hazai pénzintézetek, biztosító társulatok, gyárvállalatok alig adnak össze néhány száz forintot. A fáradhatatlan orvos jótékony célú hangversenyjövedelmekből pótolja a hiányt. Az éjjel-nappal működő mentőállomás nem egyszer szívszaggató jelenetek színhelye. Az akkori Ország Világ 1891. évi 20. számában egy visszaemlékezést közöl. „Viharos időben, késő este egy szegény asszony állít be a Lipót-téri templombazár mentőőrs-helyiségébe. Fáradtan egy székre hanyatlik, csuromvizes batyut tesz az asztalra. Ideküldtek, ne haragudjanak, nem bírom tovább, éjjeli szállást kérek ... Két napja nem ettem egy falatot sem ... Nincs tejem, a gyermek meghal éhen ... Az asztalra tett csomagból rongyokba burkolt csecsemő kerül elő ... Egy idős mentőalkalmazott a zuhogó esőben elrohan, visszajövet felöltője egyik zsebéből jókora darab sonka, a másikból a gyomormosót színültig megtöltött tej kerül ki. Felforralás után a csecsemő a gyomormosó gumicsövén át mohón szívja a tejet ..." A városatyák megszavazzák a mentőközpont felépítését Kresz Géza, új, korszerű mentőotthon létesítéséért küzd. Budapest idős polgármestere, Kamermayer Károly — végigküzdötte az 1848-as szabadságharcot; teret neveztünk el róla — végülis meggyőzi a városatyákat a mentőközpont felállításának szükségességéről. 1890-ben a főváros telkén, a Markó és a Sólyom utca sarkán „a székesfőváros által nemesen megtérített 114 882 koronányi összegen, kizárólag a mentők céljaira, kétemeletes épület létesül, amiért a Mentő-Egyesület a kegyúri jog elismerése fejében évenkint egy ezüstforintot fizet". A Lipót-téri templombazár mentőhelyisége deszkaajtaját lezárják és a német röneszansz stílusú, külföldön is mintaszerűnek elismert, Kresz Géza elgondolása szerint épült központi mentőtelep, a népiesen fatérnek nevezett óriási, négyszögű faraktár közvetlen közelében, a Markó utcai gimnázium és a haragos-vörös téglafalazatú reáliskola tőszomszédságában működését megkezdi. (Néhány méternyire az épülettől még hatalmas gödör tátong, egyik részében a leégett híres pesti cirkusz üszkösödött gerendamaradványai, mellette az új cirkusz fabódéja.) Budapest lakossága szaporodik, a város iparosodik, fokozódik a nyomor. Nő a balesetek, a kórházba szállított betegek, a tébolydákba kerülő elmeháborodottak száma. A mentők éveken át megfeszített munkát végeznek. Már az új mentőközpont is szűknek bizonyul. Kresz a központ kibővítéséért harcol. Eredménnyel. 1899-ben, a szomszédos telkek felhasználásával, L-alakban je-Képek az 1909-ben megjelent „A Eudapesti önkéntes Mentő-Egyesület" című könyvből