Budapest, 1971. (9. évfolyam)

10. szám október - Román Kálmán: A budapesti mentők jubileumsorozata

város lakóinak száma 35215-ről 54176-ra emelkedett. Az első segélynyújtást az újabb rendelkezések fokozatosan a „pest-budai fürdőkre és a borbély- (sebész) műhelyekre" bízzák, majd a kerületi rendőrkapitányságokra. A főváros lakossága egyre szaporodott: Budapestnek 1880-ban már 370 767 lakosa volt. Az elsősegélynyújtási viszonyok mind tűrhetetlenebbé váltak. A főváros ötödik kerületének tisztiorvosa, Kresz Géza — utcát neveztünk el róla — sokat foglalkozik a főváros minden tekintetben elmaradott közegészségügyi viszonyaival, valamint az életmentés problémáival. Apja, Karl Kress, Merseburgból, az erőszakos németországi katonai toborzás elől, 18 éves korában Magyarországra szökött. Borbélylegény, majd sebész- és szülészmesteri diplomát szerez, hatodik gyermekét, Geyzát, orvosnak neveli. Kresz Géza — az okiratokon neve már így szerepel — negyedéves orvostanhallgató korában, 1869-ben, helyes irányú egészségügyi érzékről és messzemenő szervezőképességről tesz tanúságot; kigondolja, megvalósítja és hetedmagával megalapítja a Budapesti Korcsolyázó Egyesületet és vezetése mellett, a városligeti tavon megkezdődik a korcsolyázás. Orvosi és szülészmesteri diplomát szerez, külföldi tanulmányai után, 1873-ban sebészeti szakdiplomát is. A tudomány fegyverével a nyomor ellen Az alacsony termetű, körszakállas, rendkívül határozott, energikus férfi — tekintete hipnotikus erőt sugároz — szenvedélyes kutató és alkotó természet. Mint tisztiorvos megismerkedik a szegénysorú betegekkel, közülük többet otthonában felkeres, környezettanulmányokat végez. Omnibuszon, lóvasúton, villamoson, utcán megszólít idegeneket, jólöltözötteket, kopott külsejűeket egyaránt, bemutatkozik és érdeklődik egészségügyi viszonyaikról, személyes vonatkozásokról, valóságos „felmérést" végez, majd összehasonlításokat tesz, leszűri a tapasztalatokat — s életcéljául tűzi a főváros közegészségügyi viszonyainak javítását és az elsősegélynyújtás megszervezését Budapesten. A fővárosban sok az elmebeteg, az öngyilkos. Kresz tudja, az ok nem utolsósorban a nélkülözés, a nyomor. Behatóan foglalkozik a probléma orvosi vonatkozásaival és 1879-ben „Elmeállapotok megvizsgálása" címmel orvosi értekezést jelentet meg. Elrettentő tapasztalatokat szerez a budapesti tej ellátásról. Megjelenteti újabb értekezését: „Miként lehetne Budapest fővárost jó, egészséges és megbízható tejjel s gyermek-tejjel ellátni". Egyidejűleg előkészíti a főváros központi, szervezett tej ellátását. Később „A gyermekek táplálására és felnevelésére nézve, a szülők különös figyelmébe ajánlva" című könyvecskéje lát napvilágot. Orvostársai figyelmét a gyermekek között pusztító gyilkos kór, a difteritisz kezelésének kérdéseire irányítja. Foglalkoztatja a magyar népbetegség, a tuberkulózis is. A fővárosban egyre több a tüdőbeteg, egyre több a tébécés elhalálozás. Megjelenik újabb munkája: „A tuberkulózis és annak pusztítása ellen való védekezés, különös tekintettel hazánk és a főváros közegészségügyi viszonyaira". Kresz Géza külföldön is tanulmányozza a közegészségügyet s értekezik róla. ír „A VI. nemzetközi közegészségügyi és demográfiai kongresszusról és annak kritikai méltatásáról", beszámol külföldi egészségügyi kiállításokról s felveti a kérdést: miként lehetne a hasznos külföldi tapasztalatokat hazánkban s főképpen a fővárosban értékesíteni. Megállapítása a hazai, különösen a budapesti élelmiszerhamisításokról lesújtó. „Táp- és élvezeti szerek és használati cikkek hamisítása és ennek különösen a fővárosban megelőzéséről" szóló munkája, valamint 1885-ben, majd 1896-ban az élelmiszerhamisítást leleplező eljárásokat ismertető kiállítása általános feltűnést kelt. Rövidesen gondoskodik a hatósági élelmiszerellenőrzés intézményesítéséről. „Állítsunk fertőtlenítő intézetet a kolera és egyéb országos károk terjedésének meggátlására" címmel 1886-ban figyelmeztető írása jelenik meg. Hat év múlva, 1892-ben kolerajárvány pusztít a fővárosban. A fertőtlenítő intézet felállítása csak Kresz Géza hoszszas küzdelme után, 1898-ban valósul meg. „A kolera és az ellene való védekezés" című munkáját még az 1892. évi budapesti járvány kezdete előtt, majd 1894-ben terjesztik. „Mentés" 1880 körül Első füzete az életmentésről 1885-ben lát napvilágot: „A mentés és első segély szervezése a fővárosban". A 26 oldalas könyvecske bevezetésében olvassuk: „Európa minden nagyvárosában hatóságilag van már szervezve az első segély, s annak dacára, hogy mindenütt léteznek társulatok, melyek nemes emberbaráti célul Kresz Géza, a Budapesti Mentő-Egyesület megalapítója Mentő-szakasz a század eleién 17