Budapest, 1971. (9. évfolyam)

10. szám október - Román Kálmán: A budapesti mentők jubileumsorozata

Román Kálmán A budapesti mentők jubileumsorozata Budapest mentői szakadatlanul dolgoznak, éjjel, nappal. Munka közben emlékeznek meg legfontosabb évfordulóikról is. A 85 esztendőről, amely a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület szervezése és alapítása, a 125 évről, amely a szervező-alapító, Kresz Géza születése, a 70 esztendőről, amely halála óta telt el. És közeledik egy újabb emlékünnep: a hazai életmentés forradalmi változásának, Magyarország összes mentőegyesületei egyeden szervbe, az Országos Mentőszolgálatba történt egybevonásának és állami intézménnyé nyilvánításának negyedszázados fordulója is. Kerek kétszáz éve, hogy hazánkban első ízben merült fel az embervédelmi intézkedés gondolata. Nyolc év múlva, 1779-ben hirdette ki a kormányrendelet: „Bizonyos oktatások, minemű gonddal kellessék a vízbeesett és abban elfulladott, vagy másféle szerencsétlenségbe esett embereken hathatósan, segíteni, melyet ő Felségének a m. kir. consüiumban 1779. esztendő böjtelő haván bocsátott nyilvánvaló parancsolatjával közönséges haszonra és értelemre kiadottak". Ezzel a nyakatekert mondattal kezdődik a Mária Terézia uralkodása idején megjelent rendelet végrehajtási utasítása. Előírja, „ujaiképpen kell a látszólagosan vízbefulladottakon, a himbálódzó akasztottakon, a félig fagyottakon és más szerencsétleneken segíteni". 1779-ben Pestnek 13 550, Budának és Óbudának 21 665 lakosa volt. A századfordulóra, az 1800. esztendőre, a három Duna-parti Mai mentőautók (Siklós Péter felvétele)