Budapest, 1971. (9. évfolyam)

10. szám október - Mezei Gyula: A tanulóifjúság túlterhelése

köztük van mindaz, amit a harmincas évek­ben is megvilágítottak, csak ma ez nagyobb fényerővel, a lámpák gazdaságosabb kihasz­nálásával, más elrendezésben történik. Kivi­lágított a Bécsi kapu, a Halászbástya, a Nagy­boldogasszony (közismert nevén Mátyás) templom, a Vár újjáépített palotája, amihez már az építés közben megtervezték, hová lehet a legelőnyösebben elhelyezni a reflek­torokat. Messziről látható a kivilágított Oszta­penkó-emlékmű és Steinmetz kapitány szobra, a Kun Béla téri, a Köztársaság téri emlékmű, és a Béke téri modern emlékmű­tömb. Kivilágított a Batthyány örökmécses. Megvilágították a Jókai-szobrot, vele szem­ben Ady szobrát, s a város egyik legújabb szoborkompozícióját, a Duna-parton a Marx-Engels emlékművet. A külvárosokban csak egyetlen szobor megvilágított: Budafokon Dózsa György szobra. A Hősök terén az obeliszk tetején megvi­lágított az angyal alakja, balról a Szépművé­szeti Múzeum, jobbról a Műcsarnok hom­lokzata, oszlopsora. Közelükben a Lenin­szobor, távolabb a Tanácsköztársaság emlék­mű. Ezen kívül este még jó néhány szobor és épület világos, de azokat nem szükséges külön megvilágítani. A Halászbástyától pél­dául szórt fényt kap István király szobra, a Bécsi kapunál a Táncsics-szobor. A 43 épület és szobor világító berendezését a Fővárosi Tanács Közmű és Mélyépítési Főigazgatóságához tartozó Út és Közterületi Osztály létesítette, a karbantartást az Elekt­romos Művek végzi. A föntieken kívül megvilágítva látjuk az Operát, erről az intézmény maga gondosko­dik; a Margitszigeti szökőkutat, amely a Víz­művek kezelésében van; a Gellért-szobor alatti vízesés megvilágításáról a Fürdőigaz­gatóság gondoskodik. Fákat, facsoportokat több helyütt is megvilágít — azaz kiemel sö­tét tónusú környezetéből — a Kertészeti Vállalat. A Fővárosi Tanács és a kerületek arra törekednek, hogy elsősorban azok az épüle­tek, köztéri szobrok legyenek megvilágítva, amelyek művészi értékük, építészeti, mű­emléki jellegük miatt arra érdemesek, s ame­lyek kiemelik — tagolják, hangsúlyozzák — az esti és az éjszakai városképet. A díszkivi­lágításra a kerületek tesznek javaslatot, s az Út és Közterületi Osztály a lehetőség szerint ezeket tervbe veszi. A díszvilágítást — és az egyre több épület kivüágítását — a fővárosban nem mindenki fogadja egyértelműen helyeslőn. Vannak olyanok, akik azt mondják: fölösleges dolog, oktalan pazarlás. Nincs igazuk. Valamely város képe nem­csak a fekvésén, az épületek szépségén mú­lik. Hozzátartozik a város esztétikájához a köz- és a díszkivüágítás. Budapest szépségét, különleges fekvését, Buda magasabb részeit este elrejteni — sötétségbe burkolni — sú­lyos mulasztás lenne. Nemcsak az idegen­forgalom szempontjai, a látványosság köve­teli meg, hogy a város „fényes" legye n, ha­nem az itt élő kétmillió lakos is. Egy-egy történelmi jelentőségű épület, becses műemlék, író, művész, politikus szob-14 rának kiemelése nem magamutogatás, nem hivalkodás. Ez történelmünk, múltunk és jelenünk vállalása is. Igaz, Budapest fényei sokba kerülnek. A beépített anyag értéke jelenleg körülbelül hat millió forint. Az energiafogyasztás évi egymillió forint körüli összeg, amit növel a karbantartás és üzemeltetés költsége. Az el­képzelések megvalósításának költségeiből vi­szont egy részt maguk az intézmények vál­lalnak. Amikor szóba kerül, hogy a tanács egy-egy új épületet kíván megvilágítani, annak az épületnek, illetve intézménynek a gazdái a legtöbb esetben hozzájárulnak a költségekhez. Elmondhatjuk, hogy a jelenlegi kivilágítás nem túl fényes, és kevés. Például két éve sö­tétben van a Parlament, és hosszúra nyúló renoválása miatt még sokáig így is marad. A Parlament környékét viszont már előbb meg lehet világítani. Tervezik a Nemzeti Galéria és a Földművelésügyi Minisztérium épületének, valamint a Kossuth és a Rákóczi szobornak a díszvilágítását. A Duna-partot is szeretnék összefüggőb­ben világosabbá tenni: rendezése után a Clark Ádám teret, az Anna templomot, a HÉV átépítése után a Bem szobrot és a Przemysl emlékművet; a Duna másik part­ján a Magyar Tudományos Akadémia épü­letét akarják jobban kiemelni, s közelében a tér szobrait; az Erzsébet-hídnál pedig a Bel­városi templomot és Petőfi szobrát. Fölmerült még a Keleti Pályaudvar, a Ko­dály Körönd és a Vígszínház kivilágításának a gondolata is. Időnként vita kerekedik arról, hogy a hidakkal mi legyen. Az Erzsébet-híd fehéren, fények nélkül is szép, a többin pedig — talán a Szabadság-híd kivételével — alig van mit világítani. Akik este járják a várost, láthatják, mint lesz egyre fényesebb. Nemcsak több a ref­lektor, fejlődött a világítás technikája is. 1960-ig gáztöltésű izzókat használtak, azó­ta alkalmazzák a jódlámpát is, ami melegebb fényt sugároz. Most folynak a színes világí­tás kísérletei. A Belvárosi templomot úgyne­vezett fémhalogén lámpákkal szeretnék meg­világítani: sárga és vörös vagy zöld fények­kel. Július elsejétől augusztus végéig — al­konyattól éjfélig — minden nap díszkivilá­gítás van. Júniusban és szeptemberben csak szombat-vasárnap, ezen kívül minden nem­zeci ünnepen és jelentősebb esemény alkal­mával, például, ha külföldi államfő látogat hazánkba, vagy fontos nemzetközi konferen­ciát tartanak a fővárosban. A többi időszak­ban, októbertől májusig az időjárás — eső, köd, hó — nem kedvez a fények hatásának. Azt viszont tervezik, hogy júniusban és szeptemberben naponta világítanak, a nyári hónapokban pedig esetleg egész éjszaka. A díszvilágítást a KÖZTI, az ÉM Szerelő­ipari Vállalata s az Elektromos Művek szak­emberei tervezik. A tervezés során és a kivi­telezéskor elég sok gonddal kell megküz­deniük. A Parlament egyes részeit szinte lehetetlen jól megvilágítani, például a góti­kus csipkéket úgy, hogy teljes szépségükben érvényesüljenek. S a szobrász, érthetően, nincs tekintettel arra, hogyan lehet majd A Gellért-szobor művét megvilágítani. Nem szempont ez az elhelyezéskor sem. Nehezebb világítani a sötét — bronz, vörösmárvány — szobrot. Vagy: az egyiket csak nagy távolságból tudják világítani, a másikat esetleg éppen túl közelről. Nem egyszer megtörténik, hogy a világítás terve elkészül, ám az épületet hirtelen tata­rozni kezdik, mert adódott kivitelező vállalat, vagy az intézmény tudott pénzt szerezni erre a célra. Mindezt természetesen nagy gond­dal össze kell, vagy kellene hangolni. A világításnak ellensége a por, a füst, a ko­rom. Budapest fehér, homokkő borítású épületeit néhány év alatt elszürkíti a piszok, a sötét falon pedig tompul a fény. .. Az Ady-szobor

Next

/
Thumbnails
Contents