Budapest, 1971. (9. évfolyam)

9. szám szeptember - Zolnay László: Buda és Pest első felszabadulása

gott a füst, amikor a felmentő sereg — a török sarkában — tovább vonult. Soraikban ott menetelt hatezer magyar. Alighanem nehéz szívvel hagyták el ezek a magyarok a meghódított fővárost. Pedig még nem is tudták, hogy — vagy százötven évre — ismét kívül rekednek saját fővárosuk falán. Mert a Lipót császár s a pápa-kovácsolta Szent Liga — a Sagra Lega — nem a magyarságnak szerezte vissza Magyarország fővárosát. A felszabadulás első órái Budán (1686. szept. 2.) Egy kevéssé ismert budai naplónak sorait idézzük. írója Paolo Amerighi sienai nemesúr, a felszabadító hadsereg tisztje. E lelkes katona már az eszéki hídnál jól verekedett. Buda ostromakor pedig kétszer is megsebesült. A kép, amit fest — habár csak egy nézőpontból látott —, élesebb, mintha a török uralom utolsó s a keresztény uralom első óráit elemezgetnénk. Ezeket írja Amerighi : „ . . . akik nem fulladtak a folyóba, azokat a magyarok lemészárolták, vagy elfogták. S a többiek itt is, a tragikus véget látva, fehér turbánjaik lengetése közben, megadták magukat ... A düh-Ki akar turbánt vásárolni a maszkabálra? (Budai vásár Cs. Mitelli rézkarca 1686-tól) nek és haragnak kétségtelenül nagy szerepe volt ebben a szörnyű vérfürdőben. Akik a tűz miatt nem tudták dühüket fosztogatásban kitombolni, a foglyokat megcsonkították, (—) a tűz mellé kötözték s olyasmiket követtek el, amikről illendőség okán hallgatnom kell. Közben éjszaka lett. A tűz egyre inkább terjedt, amiért is nem lehetett pontosan tudni a halottak számát. Az ellenség háromezret, a bajorok négyszázat vesztettek; minekünk háromszáz halottunk és sebesültünk volt. Néhány tisztünk is elesett. Köztük Spinola őrgróf is. ő csak ebben az esztendőben lett ezredes, bár már esztendők óta önálló parancsnoka volt De Leslie tábornok ezredének ... s az egész világ elismerésétől s csodálatától kísérve örökítette meg hírét. Én a magam részéről azt hiszem, hogy igen nagyreményű vitéz halt meg vele, hiszen annyi tökéletes hőstettet vitt véghez . . . A kezünkre jutott tüzérségi anyag között — amely mintegy négyszáz lövegre rúg — hatvanöt mozsárágyú, száznegyvenhét nehéz ágyú ... és sok más fegyver van. Négy rendkívüli méretű ágyút is zsákmányoltunk; ezekből száznegyven fontos golyókat lőttek. A foglyok száma is ismeretlen még. Biztos, hogy meghaladja a kétezret. Ezek közül sokat eladnak, de már nem olyan olcsón, mint a vár bevételét követő két napon. Akkor ugyanis egy kupa borért akár három foglyot is vehettél. A zsidóknak száz tallér, sőt több is az ar«, mert megbízottjuk vásárolja össze őket. Akad, aki magamagát váltja meg. A várost a zsidó és török foglyok tisztítják meg a halottaktól. A keresztényeket eltemetik. A többieket a Dunába vetik. A város parancsnoka Beck tábornok — akinek Strasser, Salm-ezredbeli alezredes és Bischofshausen vezérőrnagy a segítsége —, kétezerötszáz némettel s ezer magyarral. Szeptember harmadikán ünnepélyes Te Deumot tartottunk. Aztán megkezdődött a rohamárkok betemetése. A kevésbé rongált épületeknek kijavítása közben annyi élelmet találtunk, hogy az még sokáig elegendő lett volna a védők ellátására. Annál inkább hálát kell tehát adnunk Istennek, kérve, hogy őrizze meg számunkra szent kegyelmét, melynek segítségével módunkban lesz hamarosan nem kevésbé fontos sikerekről értesülni. Ebből a célból három nappal ezelőtt már el is indult egy húszezer lovasból, tizenkétezer gyalogosból és hatezer magyarból álló hadsereg . . ." Buda most már nemcsak a kereszténység védőpajzsa, hanem a megtört török hatalom ellen induló támadás bázisa. 39 ilső felszabadítása