Budapest, 1971. (9. évfolyam)

9. szám szeptember - Zolnay László: Buda és Pest első felszabadulása

Buda: hadizsákmány A visszafoglalt romváros Lipót császár-király seregeinek hadizsákmánya lett. Két gazdája támadt: a bécsi Udvari Haditanács és a bécsi Udvari Kamara. Ez a két — katonai, illetve polgári — intézmény hozta meg a romvárosban az első közigazgatási intézkedéseket. Ennek a közigazgatási apparátusnak első dolga az volt, hogy a győzelmes katonaságtól megszállt városban a legelemibb, vegetatív életszükségletek biztosításáról gondoskodjék. A hajdani Budából — a foglyokon kívül — csupán épületromok és zsákmányfegyverek kerültek a győztesek kezére. Lakosság nem maradt. így tehát nem volt szükség — csak később — a polgári közigazgatás felépítésére. „Buda csak mint halott tárgy, mint hadizsákmány, nem pedig mint élő közösség, sem pedig, mint önálló életet folytató organizmus" szerepelt a Szent Liga s a bécsi kormányszervek győzelmi listáján. Az első intézkedések az elpusztult város és vár feltámasztásáról gondoskodtak. Előbb várost kellett teremteniök a romok helyén, hogy abban — másodjára — rendet tegyenek. így hát a helyreállítás és a benépesítés volt az első feladat. Mépedig olyan időpontban, amikor a török — fel Székesfehérvárig — még erős katonai súllyal benn állt Dél-Magyarországon. Ez a török-veszély is hozzájárult Buda újjászületésének ahhoz a súlyos, történelmi „szépséghibájához " — ha ugyan nem túl enyhe ez a szó —, hogy az ősi főváros új lakosságából éppen a magyarságot rekesztette ki Bécs. Egy véres közjáték 1687-ben Azt, hogy a törők fogcsikorgatva szenvedte el Buda elestét, tudjuk. Buda török védőjéről, a hősi halált halt Abdurrahmán pasáról írták: „a vár parancsnoka megmutatta azt, hogy ha valaki, ő hivatott Konstantinápoly és Jeruzsálem kulcsát, a büszke Budát, az oszmán hatalom számára megtartani." Buda eleste nem is a védők, hanem a támadók hősiességén múlt. A veszteségbe a török nem egykönnyen nyugodott bele. A törököknek Thököly fogságba vetése után kevés lehetőségük volt arra, hogy a hajdani kurucokban keressék támaszukat. Az erdélyi fejedelemség sem jöhetett számításba, mint németellenes szövetséges. (Pár évvel utóbb az ifjabb Apafi Mihály fejedelem Lipót császárnak hűségesküt tett s Erdély fejedelemsége gyakorlatilag megszűnt.) Ám a török kisebb partnerek után is kinyújtotta kezét. így 1686/1687-ben a székesfehérvári török parancsnok kapcsolatot teremtett a Budán szolgáló Finck von Finckenstein császári hadnaggyal. Finck — ki tudja, milyen sérelemtől vezettetve — serege árulójává lett: kiszolgáltatta Buda megrohanásának tervét a fehérvári töröknek. Árulását felfedezték. Fincket elfogták, majd Buda piacán felnégyelték. Katonai közigazgatás a romokon 1686. szeptember 15-é' a bécsi Haditanács báró Beck Menyhért vezérezredest megerősítette budai várparancsnoki tisztében. Ekkortól ő lett Buda korlátlan jogkörű hatósága. Ugyanakkor azonban — 1686. szeptember havában — az Udvari Kamara (a város másik gazdája) Budára menesztette Werlein János István kamarai inspektort is, a polgári igazgatás megszervezése végett. A város lakossága ekkor még csak a katonaság volt. Buda helyőrsége egészében német és horvát volt. A romos Pest városába — Koháry István gróf parancsnoksága alatt — kétezer magyar katonát is vezényeltek. Beck báró várparancsnok és Werlein kamarai felügyelő úgy döntött: a katonaság elhelyezésére még tél a beállta előtt biztosítani kell budai-pesti laktanyák építését. A város: kőbánya. (,,... zu einen Stain Hauffen ruinirt. . .") A tisztek a valamelyest lakható házromokba húzódnak. A legénységnek pinceodúk jutnak. Budán ezen az őszön olyannyira nincs fedél az emberek feje felett, hogy a novemberben, a lakosság lelkigondozása végett idetelepített három jezsuita egyeden szobácskában kucorog. Ez a cella pincéjük s kápolnájuk is. Konyhájuk pedig egy romos házudvaron — valahol a Dísz tér táján —, szabad ég alatt van. (1687 elején a három jezsuita is elpusztul Budán. Haláluk oka: erős munka, koplalás, silány táplálkozás, alkalmatlan lakás.) Pest maradék lakóinak zöme ekkor — s részben még jóval később is — a pincékben húzódik meg. A katonaságot fogoly törökök szolgálják ki. Közülük a jezsuiták száznegyvenet térítenek át keresztény hitre. A várparancsnok s a kamarai felügyelő a felvidéki bányavárosokhoz fordul a katonai szállásokhoz szükséges faanyagért. Nagy a munkáshiány is. A szepesi kamarától azt kérik: Kecskemétnek s környékének jobbágysága teljesítsen robotot Budán. Ezért aztán mentsék fel őket minden megterhelés alól. A várparancsnok a bécsi Haditanácstól kér ácsokat. Nem csekély az első - 1686/87-es - tél élelmezési gondja sem. (Mintha csak 1945 tavaszát látnánk.) Buda sütőkemencéi — éjjeli-nappali műszakban — napi hat-nyolcezer cipó sütésére képesek. Pest pékéi naponta háromezer kenyeret sütnek. A tábori pékmester harminc legényével megszervezi a mindennapos kenyérellátást. Nagy baj, hogy a jég beálltával az őrlés is megszűnik. A hármas-iker fővárosnak csak vízimalmai vannak. Az éhség vesztegzárába fogja a telelő Budát: a Duna már november végére beáll. A Haditanácsnak Budára irányított naszádjait — amelyek lisztet, zabot hoznak, téglán s építőfán kívül — messze északra befagyasztja a korán beköszöntő tél. Baj van az ivóvízzel is. A budai barlangkutak vize ihatatlan. A városnak még a középkorban épített két dunai vízszivattyúját, Mátyás királynak a Városkúttól a Várba vezetett vízművét a török s a háborúk megsemmisítették. A kamara már 1686-ban elhatározza a középkori vízvezetékeknek - végül 1714-ig elhúzódó — megújítását. S azt a tanácsot adja: úgy tisztítsák meg a budai kutakat, hogy forró kősót vessenek azokba, derítés céljából. Magyar huszártiszt az 1680-as évekből. Ásatások — nem régészeti célból A bécsi Haditanács nagy súlyt helyezett arra, hogy kézre kerítse azokat a közigazgatási iratokat, adójegyzékeket, amelyeket a budai török pasák vezettettek. A kincstár így igyekezett képet alkotni arról: mennyit lehet kisajtolni a visszaszerzett országrész lakosságából. (Bánrévy György mutatta ki: a Kamara nem egyszer enyhének találta a török adóztatást és a töröknél súlyosabb terheket rótt a felszabadított területek magyar lakosságára.) Éppen azért, mert Bécs kíváncsi volt a török adóprés és közigazgatás műhelytitkaira, a foglyok között lámpával keresték a török főembereket. így Csonkabéget, Abdurrahmán budai helyettesét (ki utóbb Zunkenberg néven császári huszárezredes lett), és a budai török főszámtartót, a defterdárt sietve kiemelték a közönséges hadifoglyok sorából. De más dolgokra is kíváncsi volt a bécsi Haditanács, meg a Kamara. A török által elrejtett pénzösszegeket, kincseket mesés értékűnek vélték. A vár visszaszerzésének első napjaiban még csak a zsákmányoló katonák csaptak fel kincsásóknak. Ám a Haditanács utasítására Beck várparancsnok szeptember derekán — alig két héttel az ostrom befejezése után — már kincskutató árkokat (Schatzgraben-eket) vonatott. Amikor Ibrahim budai pasának — Abdurrahmán elődének — Felvidéken élő anyósa a pasa budai kincseinek rejtekhelyéről említést tett, Budára kísérték. A Kamara utasította a budai inspektort, Werleint: ne verjék nagydobra a kincskutatást, az asszonyt pedig tartsák „kéz alatt" — „under der Hand" — a kincsásásnak nehogy híre terjedjen. így teltek el a szabad Buda első hónapjai. Nélkülözésben, nyomorúságban. Nemsokára azonban megindultak a távol Felvidék óriási erdei, távoli bányák kövei, téglavetők téglái s messzi tájak lakói, hogy új várost építsenek a hajdani főváros helyén. Azt, hogy ez az új honfoglalás miképpen ment végbe, tán Bél Mátyásnak, a XVIII. század nagy magyar írójának egyik — latinból kapásból fordított — verse fejezi ki a legszemléletesebben, ekként: „Nincs Buda már, csak volt, Sóhajtva menj tova vándor, Német lőn imhol Magyarország metropolisza ..." Ennek az 1686-tal kezdődő új magyarországi — részben német — honfoglalásnak a históriáját legközelebb mondjuk el. 40 Csonka bég magyar nemesi címere 1694. Molnár János reprodukciói