Budapest, 1971. (9. évfolyam)

9. szám szeptember - Tarjányi Sándor: Szociáldemokraták a Városházán a Bethlen-korszakban

azon álláspontra helyezkedett, hogy szóban forgó javadalmazása szerződéseken és igazgatósági határozatokon alapulván, őt jogosan illeti meg. A felek nem akarván a vitás kérdést bírói döntés alá vinni, hosszas tárgyalások után abban állapodtak meg, hogy Jellinek Henrik úr lemond az őt szerződésileg megillető végkielégítésről és nyugdíjról, továbbá a felvett jutalékokból visszatérít a budapesti helyi érdekű vasutak részvénytársaságnak 625 000 koronát. Az ügyvivő igazgatók kérik ezen megállapodás jóváhagyását és felhatalmazást arra, hogy a megállapodásnak megfelelő okiratokat kiállítsák. Kérik továbbá annak kimondását, hogy ezen határozat joghatályosságához a budapesti közúti vaspálya társaság igazgatóságának hozzájárulása szükséges. Megállapodás amely egyrészt a budapesti közúti vaspálya társaság és a budapesti helyiérdekű vasutak részvénytársaság, másrészt Jellinek Henrik úr között a mai napon megköttetett. A budapesti közúti vaspályatársaság azon a nézeten van, hogy a budapesti helyiérdekű vasutak részvénytársaság villamos átalakítása alkalmából felmerült építési tiszteletdíjak még az ő külön hozzájárulását is igényelték volna. Kifogásolta továbbá a budapesti közúti vaspályatársaság bérházai után felvett építési díjakat. Jellinek Henrik úr az általa a budapesti helyiérdekű vasutak részvénytársaságtól felvett építési tiszteletdíjakat mint szerződéseken alapulókat minden tekintetben jogosultaknak és kifogástalanoknak kijelenti, ugyancsak jogszerűen jelenti ki a fentebb kifogásolt bérházak utáni építési díjakat is. Ezek külön még 1899. július 8-án lettek folyósítva a társaság által. Az 1908. évi mérleg alkalmából az igazgatóság elrendelte, hogy az esedékes építési díjak BENCZE JÓZSEF versei Pesti katicabogár Áprilisi napsütésben ablakom kitárom, szivárványos szinek futnak lehunyt szempillámon. Elkésett, kis piroshátu katicabogárka, napsütésben botolog, átlátszó a szárnya. Én megóvnám, megőrizném, tenyeremre venném, s elaltatnám nyárig szép kis húgom mellén. Csábító Szaladjunk a kertbe várnak ránk a fák, tanuld el a nyári bimbóringatást. Bimbót bont a szél is, bimbót bont a fa, és a kerti fákon gyümölcs-kisbaba. 36 kiszámítandók és vezérigazgató javára Írandók. Jellinek Henrik úr azon kívánsága által vezérelve, hogy ezen ügynek esetleg peres tárgyalása mellőztessék, az alulírott felek közt a következő egyezés jött létre: A budapesti helyiérdekű vasutak részvénytársaság kijelenti, hogy Jellinek Henrik úr, a budapesti helyiérdekű vasutak részvénytársaságtól, annak villamos átalakítása és ezzel kapcsolatos építések keresztülvitelért a neki szerződésileg biztosított és utalványozott építési tiszteletdíjakból 625 000 koronát azaz hatszázhuszonötezer koronát a budapesti helyiérdekű vasutak részvénytársaságnak átenged. Ennek folytán 625 000, azaz hatszázhuszonötezer koronát 1911. december 28-ig készpénzben a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál a budapesti helyiérdekű vasutak részvénytársaság javára fog befizetni. A felvett építési díjaknak a visszatérített összegen felüli része az alulírott két társaság által további kifogás alá nem vétetik és általuk elismertetik. Jellinek Henrik úr kijelenti, hogy az utalványozott és felvett építési tiszteletdíjakon felül sem az egyik, sem a másik társaság ellen további igényt nem emel. A budapesti közúti vaspálya társaság kijelenti, hogy a jelen megállapodáshoz hozzájárul, és hogy a budapesti közúti vaspálya társaság által Jellinek Henrik úr részére szerződésekben, igazgatósági határozatokban, jegyzőkönyvekben biztosított és felvett építési tiszteletdíjakat, s átalányokat, jogérvényeseknek ismeri el és azokat érinteni nem fogja. Ezen egyességnek kiegészítő részeként Jellinc-ic Henrik úr lemond a részére az 1911. november 11-én kelt kétrendbeli megállapodásban biztosított nyugdíjról, nyereményjutalékról és végkielégítésről, úgy a budapesti közúti vaspálya társaság, mint a budapesti helyiérdekű vasutak részvénytársasággal szemben. Az 1911. üzletév utáni vezérigazgatói nyereményjutalék Jellinek Henrik úrnak azonban kifizetendő lesz. Az 1911. évi november 11-én tartott igazgatósági ülés jegyzőkönyve Jellinek Henrik úrnak ezen megállapodásnak aláírása alkalmával egy eredeti példányban kiadatik. Mely megállapodás három példányban lett kiállítva és aláírva. Budapest, 1911. december 5." Még egy levél: „A Budapesti helyiérdekű vasutak rt. tekintetes Igazgatóságának, Budapest. F. évi december hó 5-én kelt levelemben az elnökségtől, valamint az igazgatósági tagságtól való visszalépésem napját az 1912. évi rendes közgyűlés kiírásának napjára tettem. Tekintettel egészségi állapotomra, amely arra késztet, hogy a fővárostól hosszabb ideig távol legyek és miután a f. hó 5-1 levelem szerint már akkor mindennemű működésemet teljesen beszüntettem, az igazgatóságból való végleges visszalépésemet a mai napra kell tennem. Tisztelettel kérem, ezen bejelentést a kereskedelmi és váltótörvényszéknek is tudomására hozni. Budapest, 1911. december 13. Kiváló tisztelettel: Jellinek Henrik." Jellinek Henrik utóda Sándor Pál lett. H Budai Az ismeretlen festő 150 éves rajzán, a széles Országút (Via Regia) hepehupás talaján járókelők bukdácsolnak — talán éppen a környezetet uraló barokk templomba. Egy csuhás testvér látható a rendház bejárata előtt. A széles, levegős, foghíjas utca még tágasabbra kanyarodik. Ez a mai, emberáradattól, járművektől nyüzsgő Mártírok útja. Az állványokkal körülbástyázott templomot alig találom, s a kapun kisiető bőrzakós férfiről csak másnap derül ki, hogy meg kellett volna szólítanom, mert ő a ferences rendtartomány titkára, a rendház könyv- és levéltárosa. A titkár most szerzetesi ruhában fogad. Készségesen szélesre tárja a külvilágtól elzárt épületbe vezető ajtót, melyen felkiáltójeles tilalom: „Nőknek belépni szigorúan tilos!" A XIII. század elején az Assisi Szent Ferenc által alapított első nagy kolduló rend az egész világon hamar elterjedt, s nagy érdemeket szerzett a pogány népek megtérítésével. Magyarországon kevéssel a tatárjárás előtt telepedtek meg és segítettek a rombadőlt ország újjáépítésében. IV. Béla csaknem kizárólag a rendből választotta bizalmi embereit, gyóntatóit és diplomatáit. A letelepített vad kunok között szabadon hirdették az evangéliumot — a kunok megkeresztelkedése akkor a haladást jelentette, nomád kóborlásaik végét. Batu kán hatalmas birodalmában is hősies hittérítő munkát végeztek, évekig járva a szüntelen mozgásban élő tatár hordák útját. Nagy Tatárországban a XIV. század elején mártizenkét kolostor áll önálló provinciaként. A budai kolostort és a hozzátartozó plébániatemplomot a Szent Ágostonról elnevezett ágostonosok építették 1724-ben, illetve 1770-ben. Az Ágoston-rendet feloszlató II. József az épületeket a ferenceseknek adományozta. De 1785. szeptember 23-án a ferenceseket is kitiltotta Budáról. Ugyanez év október 17-én, gróf Batthyány József bíboros hercegprímás közbenjárására, visszavonta a ferencesek feloszlatásáról szóló határozatát és mégis beköltöztette őket a Vízivárosból a budai kolostorba. Az el-elbizonytalanodó, ám haladó szellemű uralkodó az egyházat az államgépezet szolgájává igyekezett tenni; megtiltotta a koldulást és a kapcsolatot Rómával — mivel Róma nem tudja gyakorolni védelmező szerepét a szerzetesi életmód felett, s az egyre elvilágiasodóbb szellem fő motívuma a gondtalan jövedelmi források utáni vágy. A koldulást később mégis engedélyezték, mert az állami támogatás nem volt elegendő a kolostorok fenntartására. A szerzetesek munkájukért nem kaptak fize-