Budapest, 1971. (9. évfolyam)
9. szám szeptember - Tarjányi Sándor: Szociáldemokraták a Városházán a Bethlen-korszakban
wmmifln u 1 ' iVUwif IHU II IIBY s5h£9»J& 3:1 Ferences Rendház tést, ellátásukról-a hívek gondoskodtak. Néhány sokatmondó adat az adományok jegyzékéből: 1840-ben közel 20 ezer liter bort kaptak; 1851 áprilisában — egyetlen hónap alatt — 2300 juhot; 1870-ben 50 mérő gabonát (egy mérő kb. 62 liter). Később megindult a harc a vízivárosi plébániával a hivőkért, illetve a tizedért, amit a plébániájuknak tartoztak fizetni. A lakosság a városfalon túl is építkezni kezdett — a városfal a mai Bem tértől a Bem József utcán át a Széna térig húzódott, maradványa ma is látható a Mártírok útja 66. sz. aiatt —, s mindkét plébánia magának követelte az új házak lakóit. A püspök a városi tanáccsal egyetértésben megállapította a két plébánia közötti határvonalat, de a vita később újból fellángolt. A budai ferencesek egyéb megélhetési forrásai: a szentmisék tiszteletdíja, a hitoktatási, esketési, keresztelési és temetési díjak. Az évszázadok-foiyamán mindvégig — ma is — jelentős állami támogatást élveznek. Saját szőlőikben — azok is a gazdag hivek adományai voltak — ügyesen gazdálkodtak. Posztóműhelyüket még a vízivárosi kolostorban, 1745-ben létrehozták, s az nemcsak a rendházat látta el felsőruhával, köpennyel és fehérneművel, hanem az egész rendtartományt. Buda a XIX. század fordulóján már fontos közlekedési csomópont, kikötőváros. A ferencesek budai rendháza tehát a rendtartomány központja lesz. 1818-ban P. Puchner József volt az első rendfőnök, aki székhelyét Budára tette. Innen irányították a hatalmas nemzetiségi rendtartományt, mely 1825 óta Alsó-Ausztriától a Marosig és a Száváig terjedt, 1852 után pedig már Bécstől Bukarestig húzódott. 1842 és 1858 között a Vízivárosból ide helyezték a hittudományi főiskola 3. és 4. évfolyamát. A kispapokat nagy szigorúságban nevelték; világiakkai szóba nem elegyedhettek, egymás szobájába csak rendfőnöki engedéllyel léphettek, és hetenként csak egyszer sétálhattak, a magiszter vezetésével. Ezért is nehéz egyeztetni a rendi életről inkább csak az irodalomból merített élményekkel ezt az udvarias, világias beszélgetést. Kísérőm dolgozószobájában érdekes kép P. Kákonyi Asztriktól, az egyetlen magyar nonfiguratív egyházi művésztől. A titkár nagy hozzáértéssel nyilatkozik a modern képzőművészetről. Mint a rendház könyvtárosa, az érdekes levéltári anyagot is ő rendezi már évek óta. S miközben egy zárható fadobozból előveszi Kapisztrán Szent János 1456-ból származó gyökér-poharát, felkészít arra, amit a 25—30 ezer kötetes könyvtárban láthatok: 1450—1500 között megjelent ősnyomtatványok; latin nyelvű antiqua-kötetek az 1500-as évektől a XIX. századig; Plutarchos, Lívius, Cicero, Herodotos, Platón, Homeros művei; valamint teológiai, csillagászati, egyéb filozófiai és nyelvészeti munkák. A szerzők között sok a középkori, főként rendi teológus, filozófus. Levéltáruk 60 iratfolyóméter; kb. 150 Mohács-előtti oklevelet, pápai bullát őriznek. Különleges értékű munka a hatszáz oldalnyi kéziratos, Bulgária őstörténetére vonatkozó gyűjteményes leírás 1764-ből, mely helyreigazító, kiegészítő szerepet töltött be a bolgár történetírásban. Martinovics Ignác is tagja volt a rendnek; levelezésének töredékét itt őrzik. A környék nemzetiségi lakossága is kedvelte az Országút menti templomot, ahol a több nyelven beszélő szerzetesek látták el a lelkipásztori teendőket. Ide jártak a környékről a szőlőmunkások, a zsellérek, a magyar, a német és a szerb nyelvű lakosság. Az ő adományaik is segítették az építkezést. Buda városa 100 aranyat adott. Gróf Zichy Miklósné költségén készült el a főoltár, az oltárképpel együtt. A mellékoltáron levő szobrokat 1887-ben hozatták Tirolból. A Piéta mellékoltár képe az egyik legszebb olajfestménye volt a templomnak. Ma csak egy részletet láthatunk belőle, mert 1792-ben, I. Ferenc megkoronázásakor, átszállították a várbeli helyőrségi templomba és csak jóval később, megcsonkítva került ide vissza. Ez előtt a kép előtt fokozták le Martinovics Ignácot. A szentélyben az 1800 körüli keresztelőkúton tojássorral díszített és rozettás füzérdíszes harang-alakú fedő. A szentségtartó barokk munka, 1750 körül készült, tűzaranyozott ezüstből. Az értékes, szintén tűzaranyozott ezüst kelyhek ötvös remeklések. A négy ereklyetartó rokokó, későbarokk, későrokokó és későklasszicista stílust őriz. A 9 mázsás harangon felirat: „Zehetner Antal öntött engem 1739-ben Budán". Majd latin szöveg, mely magyarra fordítva így hangzik: „Isten legyen nekünk irgalmas, hogy a harang elűzze a bajokat". Várakozáson felüli ma is a hivők száma a ferencesek templomában. Hétköznapokon 6—7, ünnepeken 12—13 hivatalosan meghirdetett misét tartanak. A rendház elsőrendű feladata ma: nevelni a rendi gimnáziumok tanári utánpótlását. Huszonhét szerzetes él a kolostorban, naponta kijárnak tanítani a szentendrei rendi gimnáziumba, a pasaréti hittudományi főiskolára s ellátják a plébániai teendőket. Tanárjelöltjeik — jelenleg tizenketten vannak — érettségi után kerülnek a rendbe, itt kapnak vallásos nevelést s az egyetemeken tudományos műveltséget. Ónodi Éva 37
