Budapest, 1971. (9. évfolyam)

9. szám szeptember - A magánkisipar helyzete

FÓRUM Ii magankisipai A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága a közelmúltban vitatta meg az Ipari Főosztály beszámolóját a magánkisiparral kapcsolatos V. B. határozat végrehajtásáról, valamint a IV. ötéves terv magánkisiparpolitikai irányelveit. A V. B. 1968-ban — 283/1968. sz. határozatában — rögzítette azokat a feladatokat, amelyek a budapesti iparhatóságokra hárulnak a magánkisipar célszerű, a lakosság érdekeit szolgáló fejlesztéséből. E határozat sürgette a kerületi tanácsok egységes szemléletének kialakítását a magánkisipar jelentőségéről; felhívta a figyelmet arra, hogy a helyi igényeken túlmenően vegyék figyelembe a főváros egészének szükségleteit; az iparengedélyek kiadásánál szorgalmazzák a fiatalabb korosztályok vállalkozókedvét; egyes kisiparosok monopolhelyzetének megszüntetésével segítsék elő a kisiparosok közötti egészséges versengést; támogassák a munkaviszony melletti és a nyugdíjas kérelmezők részére az iparjogosítvány kiadását; gondoskodjanak az ipar gyakorlásához szükséges műszaki felszerelés jó minőségéről; járjanak el szigorúan azokkal szemben, akik szabályellenes ipargyakorlást folytatnak. Az alábbiakban ismertetjük az Ipari Főosztály helyzetelemzését — az említett V. B. határozat tükrében. A párt és a kormány állásfoglalásaira épült 1968. éviV. B. határozatok teljesítése az elmúlt években jelentős fejlődést eredményezett. Növekedett a budapesti kisiparosok lakossági szolgáltató tevékenysége, módosultak egyes korlátozó rendelkezések és emelkedett a kisiparosok létszáma. 1968-ban 75 503 kisiparos működött az országban — 1970 végén 86 983. Budapesten ez idő alatt 16091-ről 17742-re, vagyis két év alatt 1651-gyel emelkedett a számuk. Aláhúzza e növekedés jelentőségét, hogy 1958-tól 1964-ig a kisiparosok száma erőteljesen csökkent, 1965 és 1968 között pedig változatlan maradt. A fővárosi kisiparosok 1970. december 31-én 7 892 alkalmazottat foglalkoztattak, vagyis 1500-zal többet, mint két évvel azelőtt. Ugyancsak emelkedett a három vagy annál több alkalmazottat foglalkoztatók száma. Viszont mintegy 500 szakmunkástanulóval kevesebbet képeznek most, mint 1968-ban. Kedvezmények A 17 742 kisiparosból munkaviszony megtartása mellett mi-en, nyugdíjasként 308-án, kisipari működési engedéllyel 880-an dolgoznak. A nyugdíjasok ipargyakorlása érdekében az Ipari Főosztály eljárt az illetékes szerveknél, és a KlOSZ-szal közösen kezdeményezte, hogy 31 képesítéshez kötött szakmában, a nyugdíj teljes folyósítása mellett, ki lehessen adni a működési engedélyeket. Az Igazgatási Főosztály hozzájárulásával a nyugdíjba vonuló kisiparosok 19 szakmában továbbra is megtarthatják telephelyüket, újabb helyiség-igénybevételi díj és kiutaló határozat nélkül. Az Ingatlankezelési Főigazgatóság és az Ipari Főosztály kezdeményezésére a házkezelőségek dolgozói is kaphatnak kisipari működési engedélyt; ez elősegíti az IKV lakáskarbantartó tevékenységét és növeli dolgozóik anyagi érdekeltségét. Az 1970. évi 26. sz. trv. eltörölte a működési engedélyek területi korlátait s mentesítette a másodfokú iparhatóságot az előzetes engedélyezési eljárás lefolytatásáról. így a munkaviszony megtartása melletti kisipari működési engedélyek kiadásához elegendő a szakmunkásbizonyitvány illetve a kétéves szakmai gyakorlat. Ezeket, valamint a nyugdíjasok működési engedélyének kiadását azért is szorgalmazzák, mert csak így biztosítható a kisebb, főleg javítási és szolgáltatási munkák időbeni elvégzése, ami a lakosság ellátása szempontjából is előnyös és csökkenti a jogosulatlan iparűzők számát. A lakosságnak végzett munka jó minőségének biztosítására a KlOSZ-szal közösen kidolgozták a műszaki felszereltségi szinteket. Ezeket a kerületi iparhatóságok felhasználják az iparjogosítványok kiadásának mérlegelésekor, valamint a működő kisiparosok ellenőrzéséhez. A fent már említett létszámemelkedés korántsem megnyugtató azonban, ha a kisiparosok korösszetételét vizsgáljuk. Megoszlásuk kor szerint a következő: 20—30 év közötti 5,4%, 30—40 közötti 8,6%, 40—50 közötti 18,5%, 50—60 közötti 28% és 60 év feletti 39,8%, vagyis több mint 7000-en vannak olyanok, akik a nyugdíjjogosultság birtokában visszaadhatják jogosítványukat. Az elöregedés főként a szolgáltató iparokban tapasztalható, s elsősorban az V., a VII. és a VIII. kerületeket érinti. A szemléletbeni változást érzékeltetik a következő adatok: míg 1966-ban 1928 kérelmező közül 598-án kaptak iparjogosítványt, addig 1970-ben 3304 kérelemből 2559-et teljesítettek. Egyes kerületekben még mindig tapasztalató ugyan némi ellenállás, az elutasításokat többnyire a lakosság ellátottságával indokolják; ám ha ez a kifogás nem felel meg a valóságnak, az elsőfokú határozatot meg kell változtatni. Elintézést nyertek azok a kérelmek, amelyekben telephelyük áthelyezéséért folyamodtak a kisiparosok (1970-ben 138 ilyen kérelemből 110-et teljesítettek). Általában azokban a szakmákban, melyek lakáson is gyakorolhatók — kézihurkoló, férfi, női szabó stb. —, a külső kerületekből a belső kerületekbe kívánták működésüket áthelyezni, míg a telepengedélyezésre kötelezett szakmák művelői .— pl. lakatosok, gépjárműszerelő- és javítók — a külső kerületekbe törekedtek. Akadtak olyan esetek is, amikor a kisiparos üzlethelyiségét kiadta egy állami vagy szövetkezeti szervnek, őmaga pedig ingatlanára vagy lakásába helyeztette át iparát. Ezek a kisiparosok ily módon nagy anyagi előnyhöz jutottak, miközben az átadott üzlethelyiségek jelentős része nem a lakossági szolgáltatást ellátó szervek használatába került. Differenciált adózás A helyes iparpolitika előfeltétele a differenciált adóztatás. Elsősorban az árutermelő és a több alkalmazottat foglalkoztató, magasabb jövedelmű iparosok adóznak kivetés alapján. A kisiparosok jövedelmi adójának alakulása Forint/év 1968. fő 1969. fő 0 .0 30 000 Ft alatt 1087 1748 160,8 30 — 70 000 Ft-ig 3949 3767 95,3 70—100 000 Ft-ig 753 897 123,2 100 000 Ft-on felül 406 486 "9.7 Kivetés alapján adózik 7721 6959 90,1 Átalány útján adózik 5116 5953 116,3 Adómentes 2789 3140 112,6 (A Budapesten telephellyel rendelkező kisiparosok száma és az adózók száma nem egyező, mert az adózás a lakhely szerint történik.) Mivel a benyújtott adóbevallások nagyon sok esetben nem voltak reálisak, a pénzügyi hatóságok felé 1970-ben bevallót1 209 500 000 Ft tiszta jövedelemmel szemben 357 700 000 Ft adóalapot állapítottak meg. A kivetéses rendszerben adózó kisiparosoknál az egy főre eső adó összege évi 15 910 Ft, az átalányban adózók esetében évi 3749 Ft 30