Budapest, 1971. (9. évfolyam)

9. szám szeptember - Gábor István: A Fészek Művészklub

FÓRUM Tárgyilagosan a „Kényes kérdések -ről Fahidy Józsefnek a lap márciusi számában megjelent „Kényes kérdésekről" írott cikke számos negatív jelenségre hivatkozva felhívja a figyelmet arra, hogy a „fiatalabb korosztály többsége nincs tisztában a nemi élet következményeivel". Mint írja, „legfőbb ideje, hogy az elvont természettudományos ismeretterjesztés mellett megkezdődjék a fiatalok szervezett felvilágosítása a nemi élettel kapcsolatos valamennyi problémáról." A cikk a továbbiakban is általában az ismeretek hiányáról beszél s példaképpen említi, hogy „a nemi felvilágosítást a legcélszerűbben eddig Svédországban oldották meg: itt már a 9 éveseknél kezdik az oktatást." Hogy a fiatalság szexuális magatartását nem az ismeretek határozzák meg, arra egyik legkitűnőbb példa a cikkíró által is említett svéd szexuális nevelés. A több mint 20 éve igen szervezetten folyó tevékenység nem érte el a kitűzött célt: a korán (általában 16 éves korban) kezdett és általánossá vált nemi élet kedvezőtlen kísérő jelenségei komoly gondot okoznak a svéd társadalomnak. Nálunk kevéssé ismert, hogy ma az európai országok közül Svédországban legmagasabb a házasságon kívüli s főleg fiatalkorú anyáktól történő születések száma (az összes születések 13%-a), gyorsan növekszik az engedélyezett és a hatóságok tudomására jutott illegális abortuszok száma, a fiatalkorúak körében elterjedtek a nemi betegségek. Különösen riasztó, hogy gyorsan terjednek a társadalom számára problematikus vagy elfogadhatatlan nemi magatartás formák is (homoszexualitás, promiszkuítás, társas kapcsolatok és perverzitások). A kedvezőtlen jelenségekre nem tudnak megfelelő magyarázatot adni, de valószínűnek tartják, hogy a túl korán kezdett szexuális élet megfelelő családi és társadalmi kontroll nélkül és az orvostudomány által nyújtott „biztonság" hamis tudatával általános és nagymértékű felelőtlenséghez vezetett. Sokan ezért az erkölcsi, etikai normák lazaságát és az általános erkölcsi nevelés elhanyagolását okolják. Olyan törekvéseket is lehet Svédországban tapasztalni, hogy a szexuális nevelés alapvető kérdéseinek megoldását a család keretébe lenne célszerű visszahelyezni. Bár a mi társadalmunkban ez a kérdés más formában jelentkezik, tanulnunk kell más országok tapasztalataiból is, akár figyelemre méltó kezdeményezésekről van szó, akár a munka negatívumairól. A szexuális nevelés a világ nagy részén aktuális téma, de még egy ország sem állíthatja, hogy e kérdést megoldotta. Hogy valamely társadalom hogyan vélekedik a házasságon kívüli nemi életről, azt a család jelentőségének megítélése és a családok helyzete határozza meg. E kérdés 3 részre bontható: a házassági hűség, a házasságban nem élők nemi magatartása és a fiatalok házasságkötést megelőző szexuális életének problémáira. A legtöbb tisztázatlan kér— Hozzászólás — dés, szélsőséges álláspont, eszmei zűrzavar ez utóbbi területen van. A fiatalok nemi problémáinak megoldása gyakorlati nehézségekkel is jár. Gondjaik főleg a nemi élet megkezdésének társadalmilag helyeselhető időpontja és kerete körül van. A túl korai házasság nem helyeselhető, a gyermekneveléshez szükséges feltételek így alig valósíthatók meg. A megnyúlt szexuális várakozási idő viszont a mai túlerotizált társadalmi környezetben, számos serkentő és igen kevés visszatartó impulzus mellett rendkívüli nehézségeket okoz. Sokan tapasztalják, hogy a korán kezdett és nem megfelelő körülmények között folytatott szexuális élet igen sok egészségi és psychés ártalom lehetőségét rejti, a későbbi harmonikus családi élet, egészséges reprodukció megvalósítását is akadályozhatja. Mivel a fiatalon kezdett nemi élet keretében alig van lehetőség a megbízható, eredményes védekezésre, a szexuális nevelést nem lehet leszűkíteni a fogamzásgátlás, vagy nemi betegségek elleni óvakodás oktatására. E tétel igazságát többek között a svéd példa is bizonyítja. Az ember általában egész életében család keretében él. A család jelentősége az ember társadalmi lénnyé formálásában igen nagy, s bár ebből egyre nagyobb részt vállal a társadalom is (gyermekintézmények, iskola), a család jelentősége a nevelésben semmit nem csökkent. Alapvetőnek elsősorban az érzelmiközösségi jellegéből adódó személyiségformáló, jellemformáló, magatartást szabályozó funkcióját tartjuk s hogy az e téren elkövetett mulasztást társadalmunk pótolni alig tudja, bizonyítja a család nélkül, vagy széteső családban nevelkedő gyermekek riasztó példája. A család egyik fontos feladata, hogy a családalapításra, a szülői funkciók ellátására is képessé tegye gyermekeit. Vagyis: családi életre nevel. Ezt a nevelő tevékenységét a társadalomnak meg kell becsülnie és támogatnia kell. Ilyen értelemben valóban fontos, hogy a szexuális neveléssel (helyesen: családi életre neveléssel) társadalmi szinten is foglalkozzunk. Feladata van e nevelő munkában az iskolának, az egészségügynek is. A cikk helyesen érzékelteti, hogy e téren még sok a tennivaló; de az igazság kedvéért azt is meg kell említeni, hogy már történt valami, az „illetékesek" nem ölbetett kézzel nézik azokat a változásokat, melyek körülöttük zajlanak. Egységes akcióra van szükség. Az egység megteremtésének azonbanlegfőbb akadálya az egységes szemlélet hiánya. Nagyon ellentmondásosak azok az információk, melyekhez fiataljaink a különböző forrásokból hozzájutnak. A szemlélet egységesítése érdekében 1965-ben jelent meg a Művelődésügyi Minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium és a KISZ Központi Bizottsága által kiadott „alapelvek", melyek nagyrésze ma is helytálló. A szexuális nevelés azóta helyet kapott az általános és középiskolai biológia órák és osztályfőnöki órák keretében, mint ajánlott téma. Az órák előkészítéséhez és lebonyolításához az Egészségügyi Felvilágosítási Központ és a Művelődésügyi Minisztérium módszertani segédanyagokat bocsátott a pedagógusok rendelkezésére. Kiemelkedő jelentőségű a Magyar Vöröskereszt tevékenysége e téren. „Nagylányok Iskolája" címen tanfolyamot tart 17—18 éves lányoknak s ehhez megfelelő könyvet, módszertani útmutatót adott ki. Rövidesen megjelenik a serdülő fiúk számára szervezendő hasonló tárgyú tanfolyam szakanyaga is. Néhány szót a budapesti kezdeményezésekről. A Fővárosi Tanács V. B. Oktatási és Egészségügyi Főosztálya Fővárosi Gyermek-és Ifjúságvédelmi Bizottság felkérésére „A praenatalis prevenció feladatai a gyermek- és ifjúságvédelemben" címmel egészségügyi szempontok szerint összeállított útmutatót készített a családi életre neveléshez, melyet valamennyi fővárosi általános és középiskola megkapott. Megkapták az anyagot gyermekorvosaink és védőnőink, akik az iskola nevelő munkáját e téren támogatják. Az Ifjúsági Vöröskereszt és a Heim Pál Gyermekkórház nagysikerű klub-foglalkozásokat kezdeményezett és szervezett a kerületekben. A vezető kórházak, valamint a kerületi tanácsok oktatási és egészségügyi osztályainak szervezésében az érdekelt pedagógusok és egészségügyi szakemberek számára módszertani eligazítást tartottak. Érthetetlen a cikkíró kategorikus megállapítása, ti. hogy sem a pedagógusok, sem a gyermekorvosok nem kapnak segítséget ehhez a munkához. A cikkben felvetett kérdések aktuálisak, de ma már nem tartalmuk miatt „kényesek", hanem a megoldás nehézségei teszik őket azzá. Elsőrendű társadalmi szükséglet, hogy a családi életre nevelés kérdéseivel a nevelés valamennyi területén szembenézzünk, és erkölcsileg megalapozott tájékoztatást és segítséget adjunk fiataljainknak a szerelem, a párválasztás, a családi életre való felkészülés, a házasság, a családi élet megszervezése, a családtervezés, a gyermekek fogadására való felkészülés, a gyermekek felnevelésének feltételei, a házastársi és szülői funkciók és felelősség témaköréből. A család támogatása és védelme, gyermeknevelő funkcióival kapcsolatban, elsőrendű egészségügyi és pedagógiai feladat — vagyis többet kell tennünk az emberi, szülői felelősségre nevelés érdekében is. Amíg alkotmányunk, törvényeink, párt- és állami vezetőink egyértelműen hitet tesznek a család jelentősége, szerepe és perspektivikus jövője mellett, a társadalmi tudat más szféráiban a család kereteit többen bontogatják, magában az ifjúsági sajtóban is. Az e téren jelentkező ellentmondás megoldása igen nehéz feladat, de e nélkül nem tudjuk helyretenni a fiatalok nemi életének sok disszonáns jelenségét sem. Erre sem a pedagógia, sem az egészségügy egyedül nem vállalkozhat. dr. Körmendy István, a Fővárosi Tanács V. B. Egészségügyi Főosztályának főorvosa 27