Budapest, 1971. (9. évfolyam)

9. szám szeptember - Gábor István: A Fészek Művészklub

FÓRUM Egyetemi stale a ff öif őrösért Amikor 1969 novemberében kezdetét vette az „Egyetemisták a fővárosért — főváros az egyetemistákért" mozgalom, többen is kételkedtek abban, hogy jelentős eredményekkel járhat. Hiszen társadalmi munkát régebben is végezhettek a fővárosért a diákok, s a tapasztalatok szerint nem lelkesedtek érte különösebben. Úttörők, középiskolások, egyetemisták egyaránt kaptak olyan feladatokat, amelyek érdekesek és hasznosak voltak — például a parkok, szobrok ápolása —; sok esetben azonban csak rosszul szervezett, érdektelen időtöltésnek tűnő munkákra mozgósították őket. Lehetőségek E mozgalom életrehívását épp az indokolta, hogy segítségével az egyetemistáknak olyan tevékenységre nyílik módjuk, amely egybeesik választott élethivatásukkal, ugyanakkor a fővárosi élet egyes problémáinak megoldásában is szerepet játszhat. Az illetékes ipari, közigazgatási, egészségügyi, közoktatási, kereskedelmi szervek kapacitáshiány miatt ugyanis sokszor kénytelenek egyébként fontos vizsgálatokat mellőzni, illetve az erre fordítható erejüket a kellőnél szűkösebbre méretezni. Más esetekben olyan felmérésekre, elemzésekre kerülhet sor az egyetemisták részvételével, amelyekre egyébként lehetőség sem lenne. Az érdeklődő diákok figyelmét pedig már önmagában az is felkelti, hogy az évente kiírt témákban a főváros mindennapjainak problémáival találják szemben magukat. S akik egyetemi éveik alatt részt vállalnak a főváros gondjainak enyhítésében, olyan ismeretekre, gyakorlati jártasságra tesznek szert, amely később sokban megkönnyíti munkábaállásuk kezdeti hónapjait, esetleg éveit. Mindenképpen gazdag tapasztalatokat gyűjthetnek leendő munkakörükről. Ezenkívül a végzős hallgatók diplomatervükben olyan témákat is feldolgozhatnak, amelyek az „Egyetemisták a fővárosért — főváros az egyetemistákért" mozgalomhoz kapcsolódnak. Az illetékes szakigazgatási szervek ezt egyes diplomatervek megvásárlásával, különféle jutalmazásokkal is ösztönzik. A múlt évben például a Budapesti Műszaki Egyetem közel 800 végzős hallgatója közül százhúszan választottak a főváros életével kapcsolatos diplomamunkát s ezekből huszonkettőt vásároltak meg, illetve jutalmaztak az illetékesek. A mozgalommal kapcsolatban a KISZ Budapesti Bizottságának programjában a következők olvashatók: „.. . Fel kell kelteni a fiatalokban az intézményükért, a fővárosért és az országért szívesen vállalt munka igényét..." S mint bebizonyosodott, ebben nem csupán a diákok kétkezi munkájára lehet számítani; sokkal inkább tudásukra, szakmai érdeklődésükre, alkotókedvükre. A budapesti felsőoktatási intézmények kereken 28 000 hallgatója közül kezdetben négyszázan vettek részt ebben a mozgalomban, s 10 000 óra munkát végeztek. Az elmúlt tanévben csaknem ezer hallgató mintegy 20 000 óra szakmai társadalmi munkát végzett a mozgalom keretében. Amit tettek A Fővárosi Tanács egyes főosztályai minden tanévben megadják azokat a témákat, amelyekben a mozgalomban résztvevő egyetemisták közreműködésére számítanak. A továbbiakban a szakigazgatási szervek tartják fenn a kapcsolatot az egyetemek KISZ szervezeteivel. így egy-egy téma kidolgozásába több felsőoktatási intézmény hallgatói is bekapcsolódhatnak, s a problémákat több nézőpontból dolgozhatjákfel. — Különösen színvonalas és értékes együttműködés alakult ki az Egészségügyi Főosztály, a Kereskedelmi Főosztály, a Közmű- és Mélyépítési Főigazgatóság, a Közlekedési Főigazgatóság és a felsőoktatási intézmények között — mondta erről dr. Alföldy Árpád, a KISZ Budapesti Bizottságának titkára. — Nagyra értékeljük a Budapesti Műszaki Egyetem, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem és a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola teljesítményét. Az illetékes szervek általában arról számolnak be, hogy kapcsolatuk bővült, s elmélyültebbé vált az egyetemekkel, a hallgatók által végzett munka jelentős mértékben segítette tevékenységüket. A hallgatók nemcsak ismereteket szereztek a főváros életéről és fejlődéséről, hanem egy-egy problémakör megoldásához friss ötletekkel, újszerű javaslatokkal is hozzájárultak. A Budapesti Műszaki Egyetem hallgatói többek között a gyalogosok és az utasok közlekedési szokásait vizsgálták, közlekedési csomópontokon jármű- és utasforgalmi felméréseket végeztek; megfigyelték a dunai partfal mozgását; a talajvízszintészlelő kutakat; közreműködtek a főváros városrendezési modelljének elkészítésében; a középiskolai politikai oktatásban. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem diákjai néhány X. kerületi üzem és az IKARUSZ 1500 dolgozójának magasvérnyomás-szűrővizsgálatát végezték el; gyógyszertárakban segítettek; bekapcsolódtak az iskolai Vöröskereszt-szervezetek munkájába, felvilágosító előadásokat tartottak; résztvettek a csecsemőhalálozást elemző vizsgálatokban, s a KÖJÁL-lal együttműködve a fodrászatok higiéniás körülményeinek ellenőrzésében. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen részben egyetemi kezdeményezéseket valósítottak meg. Több mint százan vállaltak szerepet a középiskolai vitakörök, a marxista diákakadémia s az egyetemi előkészítő-tanfolyamok foglalkozásain; többen azt vizsgálták, milyen az új lakótelepek standard kereskedelmi cikkekkel való ellátottsága. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola növendékei az üzletek nyitvatartásáról s ennek a forgalomra gyakorolt hatásáról készítettek felméréseket. A jogászhallgatók életjáradéki szerződéseket vizsgáltak felül a kerületi tanácsoknál. Szervezés Az „Egyetemisták a fővárosért — főváros az egyetemistákért" mozgalom tehát vitathatatlan előnyöket tartogat az egyetemisták számára is, s a főváros életét irányítókra is. Azonban az eredmények ellenére sem használják ki eléggé a lehetőségeket. Különösen a kisebb intézmények hivatkoznak szervezési nehézségekre, s emiatt jóval kevesebb feladatot vállalnak, mint amennyire erejükből futná. Az is igaz, hogy a hallgatók idejének jó részét még igen sok olyan egyetemi elfoglaltság köti le, amelyből kevesebbet tudnak profitálni. Szabad idejük gyakran épp akkor van, amikor a mozgalomban vállalt feladatok teljesítésére nincsen mód. Az is előfordult már, hogy egyes munkahelyeken nem örültek különösebben segítő szándékuknak. Némely ott dolgozók úgy érezték, hogy az egyetemisták „kenyerükre törnek", helyettük akarják elvégezni a munkát. S ellenszolgáltatás nélkül megcsinálták azt, amiért az ott dolgozók egyébként túlóradíjat szoktak kapni. S az is tény, hogy sokszor nem fogadták felkészülten az egyetemistákat, olyan feladatokkal bízták meg őket, melyek megoldásának nem volt reális alapja. Elképzelések — Az „Egyetemisták a fővárosért — főváros az egyetemistákért" fiatal mozgalom — mondta dr. Alföldy Árpád —, így évről évre még elég sok a javítani való munkánkon. A tanács Ipari Főosztályának, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Főosztálynak, a Munkaügyi Főosztálynak az irányítása alatt is izgalmas kérdések megválaszolására nyílhat mód. A jövőben elsősorban az egyetemek és a szakigazgatási szervek közötti közvetlen kapcsolatteremtés lehetőségeit szorgalmazzuk. Szerencsés megoldás lenne, ha minden intézményben erre a célra kijelölt felelős személy tevékenykedhetne. Ezen túl, jó lenne, ha az érintett üzemekkel, vállalatokkal is közvetlenül kapcsolatot vennének fel a felsőoktatási intézmények. Hasznosnak tűnik a Budapesti Műszaki Egyetem javaslata, miszerint az egyetemi tudományos diákkörök témáinak jelentős részét a főosztályok igényeihez igazítva lehetne kialakítani. Másfelől viszont az is tény, hogy a múlt évben a BME Villamosmérnöki Kara és Gépészmérnöki kara azért nem tudott részt vállalni a mozgalomban, mert egyszerűen nem találtak a profiljuknak megfelelő feladatokat. A következő évben ezzel is számolunk. — Megoldást keresünk arra is, hogy a munkalehetőségek és az egyetemi elfoglaltságok idejét egyeztessük. Úgy érzem, jobb szervezéssel, a témakörök bővítésével egyre több egyetemistát sikerül majd e mozgalom számára megnyernünk. Saját tudásuk gyarapítására, s a főváros gondjainak enyhítésére. Ezek az egyetemisták itt élnek, Budapesten, munkájuknak maguk is láthatják, tapasztalhatják eredményeit. A mozgalomnak épp ez az egyik sarkköve. O. CS. 26